Fezejet
1 8 | katonamértéken, s így ezerötszáz forintot megtakarított, amit szálasabbnak
2 8 | Lemming Rudolf ezt a kétezer forintot Harter Nándor úrnak vissza
3 11| amilyen urak, ki hatost, ki forintot.~– Ejh, te nem is vagy követelő. „
4 11| a művészet naponkint egy forintot egyre-másra?~A bohóc olyan
5 11| s fizesd ki a huszonegy forintot!~A bohóc csakugyan azt hitte,
6 11| az soha, hogy ő huszonegy forintot látott volna egy rakáson.
7 13| Malvina odajegyzett 2000 forintot. Azután mindenféle apró
8 13| már.)~– Erre szántam 5000 forintot.~Lemming úr kínzó fogai
9 13| Lemming úrnak e célra 5000 forintot.~– Csak az asszonynak, kérem!
10 13| tisztességtételére ötezer forintot, s akkor ez csak beállít,
11 13| volt. Elköltöttünk rá ezer forintot.~– Tyhű! Nem lehetne azt
12 13| havonként legalább száz forintot költsön. Csak nem járhat
13 13| került. Ezt a háromszáz forintot Lemmingnek is ki kell fizetni,
14 13| termét díszíti. Kétszáz forintot mindjárt átadok önnek. Több
15 14| s hogy havonkint harminc forintot fog kapni mindennap egy
16 14| nélkülözhet az, aki azt a harminc forintot megkeresi.~Ezek a harminc
17 14| pénzért; ami ismét hoz néhány forintot a konyhára.~És azután ami
18 14| tud-e az, aki óránként egy forintot kap, egyebet is: mint „yes,
19 16| letett az asztalra ötven forintot.~Böske elámult. Most már
20 20| alkalmazni. Ad neki kétezer forintot.~Ilonkának eszébe jutott,
21 20| nyert ez évben. Én tízezer forintot szántam kegyed kiházasítására.
22 21| kölcsönképpen; ma aláírnak öt forintot egy mérő búzáért; aratás
23 21| tárcáját.~Itt biz egypár ezer forintot megint ki kell ugratni.
24 24| legyen. Olyankor néha öt forintot is megkeresett.~De szükség
25 24| biztosítékot kérnek. Én negyven forintot tettem le a pénztárnoknál;
26 24| élcnek veheti, hogy ötszáz forintot ígérek egy olyan kis tizennégymarkos
27 24| kilencszáz-kilencvenkilencezerötszáz forintot.~Azzal odaerőltette Ilonka
28 29| abban az évben négymillió forintot: nem többet. „A bájos úrnő
|