Fezejet
1 6 | képet vagy írást, amiért az embert, ha megkapják nála a vámnál,
2 7 | dugja felét. Meglopja az embert, amíg ránéz; meglopja a
3 8 | mérgelődött emiatt.~– Az embert legjobb szándéka mellett
4 13| s keressen magának olyan embert, aki nálamnál szívesebben
5 13| balra mintegy ötven-hatvan embert vett észre, akik sajátságos
6 13| a hatodik napon aztán az embert –, saját magunkat.”~Két
7 15| egyensúlyra találok.~Nem fogom ez embert pellengérre állítani. Köszönje
8 16| látott még senki éhen meghalt embert Magyarországon.”~Egyszer
9 16| arcul vágtak volna minden embert ezekkel a hírekkel. Mint
10 16| bevásárlásról hazajön, négy szegény embert is hozhat magával, akivel
11 18| kisasszonyok szívesen látják azt az embert, aki szívüknek közönyös,
12 18| ellenállásnak.~– Anyám, én ezt az embert nem szeretem.~– Más valakit
13 18| hogyan végezni. Illik-e egy embert kínozni, aki szeret?~– Nem.
14 18| nem akarok egy becsületes embert halála órájáig kínozni.~–
15 19| mennyire megnemesíti az embert; hogy már most ő azután
16 20| No, hát értse meg! Te egy embert szeretsz, akit nem szabad
17 21| a szegény éhes, rongyos embert odakinn; ez igazi ember,
18 21| vegyen ön magához négy embert töltött karabélyokkal; rendeljen
19 21| parancsolt a katonáinak:~– Ezt az embert vasra kell verni, aztán
20 21| ajtó sem. Megyek, ameddig embert találok, akármilyen nagy
21 21| amíg egy fejjel magasabb embert tudok a hátam mögött. Elvárom
22 22| alá gyűrte ezt a gyenge embert.~– No, lássa ön, ifjú barátom;
23 23| neki rájönni.~Más azt az embert, aki egy percig sem bocsát
24 23| kigyógyult derék, helyreállt embert, akin meg sem látszanak
25 24| Ilonka látta, amint azt az embert négy munkás elvitte a legközelebbi
26 28| előrelép, s aztán a nagy embert úgy oktatja: „Itt vigyázz!
27 28| végezé, otthagyja a nagy embert utánacsoszogni; maga ujjongva
|