1-500 | 501-636
Fezejet
1 Elo| történetek rakhelye lesz itt. Én aztán, hogy amazokkal mind
2 1 | Annak titkát ne feszegessük. Én magam tagja nem vagyok.
3 2 | is mindjárt megmondom.~Az én eszményképem egy állatsereglet
4 2 | gondolat, hogy mit enyeleg az én kedvesem – egy idegennel.~
5 2 | kedvesem – egy idegennel.~Én a hízelgésekben, miket e
6 2 | fenevad boldogabb, mint én!~És én e jelenetet mindennap
7 2 | fenevad boldogabb, mint én!~És én e jelenetet mindennap végignéztem.
8 2 | is tudnak játszani.~– Azt én magam tapasztalom.~– Tehát
9 2 | kalitkába.”~– Nem, uram; én ezt a mesterséget szeretem.
10 2 | ez a vadállat hörög, az én tapsom. Aztán ez nekem gyönyört
11 2 | vasrácson át egyik kezét.”~Én megfogtam az elém nyújtott
12 2 | családomnak tagja lehessen; én meg viszont nagyobb úr vagyok,
13 2 | állatgyűjteménynek. Láttam én annál már szebbeket is.
14 2 | Csakhogy ez nem volt igaz. Ezt én csak hazudtam magamnak.
15 2 | deszkabódéja, már akkor én is ott voltam megint.~No
16 2 | van, jól – beszélhettem én azt magamnak; de amint az
17 2 | állt a karzatnak dőlve az én ruhámban, hanem a lelkem
18 2 | azt súgtam Karolinnak:~– Én önt elveszem nőül.~Bámulva
19 2 | szemeiben.~Ez diadal! Ismerem én már a könnycseppeket.~Ezúttal
20 2 | természetesnek találtatott. Én mindennap azzal a szóval
21 2 | belőlem aztán?~„Nőm!”~Hogy én e szóval oly fukar voltam!~
22 2 | Igazán áruló voltam-e? Én magam sem tudok rá felelni.~
23 2 | e rémes életpályát – az én kedvemért.” A leány megszorító
24 2 | szokott a tigris elől.~És én akkor sem mondtam neki: „
25 2 | jobb szíve van, mint önnek. Én ővele maradok. Ő nem öl
26 2 | asszony.~De hát mondtam-e én neki azt két hét alatt,
27 2 | reszketett.~Nem jobban, mint én magam.~Óh! Ez az ütés engemet
28 2 | lepni úrnődet, mikor kilép. Én hadd nyissam ki előtte az
29 2 | között.~Az a valaki itt van.~Én nem tudom, meg voltam-e
30 2 | Karolin nem vette azt észre.~Én pedig csendesen odaléptem
31 2 | a tigrist. Megegyeztünk.~Én aztán fogtam egy pisztolyt,
32 3 | négy év előtt nem voltam én sem ősz, sem sánta, sem
33 3 | ha ők Garibaldit imádják, én Croccót imádom; bemegyek
34 3 | bennünket egy sziklához, s én az övembe rejtett váltóimon
35 3 | s az holtig ott marad.~Én elmondtam ismerős barátaim
36 3 | fegyverszállítókkal, emberkufárokkal, s én gyönyörrel számítgattam
37 3 | tapasztalám, hogy mikor én egy nap harmincat fogadok,
38 3 | emberem lesz együtt, azokkal én rögtön megindulok a határ
39 3 | négyfelé elosztható. Ebből én saját hadműveleti tervet
40 3 | magától fog jönni. Hisz én magam is csak annyit ismertem
41 3 | Előadtam neki szándékomat, hogy én kis csapatommal az igaz
42 3 | zsákmány javát elkaparintani!~Én csak elbámultam e szóra.~
43 3 | generalisszimusznak:~– Uram! Én nem jöttem ide rabolni,
44 3 | korábban jött halandókkal, s az én egész szállásmesterségem
45 3 | voltunk a falu határán. – Én azt mondom, ne csináljunk
46 3 | itt pirítjuk a fogainkat: én az éj sötétében, az esőben,
47 3 | tetteikért számot adni. Én csak olyan hőstettekre készülök,
48 3 | ő nevét is felveszik; de én majd ráismerek az én emberemre.
49 3 | de én majd ráismerek az én emberemre. Sőt megeshetik
50 3 | szót, hogy: óh, arra meg én fogok ráismerni! Hisz egész
51 3 | lelkem tele van az ő képével. Én tehát egészen megnyugodtam
52 3 | közlegénység között; de én sohasem békültem ki az átkozott
53 3 | leendett.~Míg azt főzték, én kiterítettem a kőasztalra
54 3 | diverzióra kényszerítendi.~– De én nem jöttem ide az ellenséggel
55 3 | ellenséggel menüettet járni. Én egyenesen rajta akarok törni.
56 3 | egyenesen rajta akarok törni. Én harcolni jöttem ide, nem
57 3 | Capitano! – mondá ekkor az én Trivulzióm. – Mi itt most
58 3 | Szamárság! – feleltem én Trivulziónak. – Egy malom!
59 3 | arra ő összeroskadt.~Az én csapatom e két lövésre úgy
60 3 | vashorogban öltönyénél fogva.~És én ott láttam őt csüggni és
61 3 | érzett: e borzalmat érzem én azóta folyvást, és érezni
62 3 | rólam ez emlékezetet!~Ha én is könnyen tudnék feledni,
63 3 | mondhassam: „Asszonyom, én elhagytam hazát, hitet,
64 3 | szerencsésen megérkezett.~Én erre egész nap rejtve tartott
65 3 | golyó combomat fúrja át; én összeroskadok, s az én harcosaim
66 3 | én összeroskadok, s az én harcosaim amint elesni látnak,
67 3 | piemontiak körme között. Én persze semerre sem futhattam.~
68 3 | mondják, kellemetes érzés. Én nem találtam annak.~Mikor
69 3 | feküdt még sok ember, akit én nem ismertem. Hanem az ágyam
70 3 | felől tudakozódni.~– És én aludtam!~– Pedig mélyen.
71 3 | sebesülteket látogatni.~Én semmi mákonyt nem kívántam.
72 3 | odalebegett ágyamhoz, s én ismét éreztem fájdalomcsillapító
73 3 | Aztán eltűnt előlem ismét, s én visszaroskadtam a túlvilági
74 3 | múlva Gaeta kapitulált. Én az olaszok kezébe jutottam.~
75 3 | eszembe juttatja, hogy már én egyszer a másvilágon is
76 3 | harmadik bíráló. – Most az én bolondom következik, aki
77 3 | Halljuk érdemeit!~– Az én bolondom egy nőbe szerelmes,
78 3 | Adjatok ötévi határidőt, s az én bolondom, ki még most gazdag,
79 4 | tekintenek ide? Biznyosan nem az én arcomon akarja olvasni a
80 4 | tiszteletbeli aljegyző?~– Hja, ahhoz én nem értek. A minap megpróbáltam
81 4 | lel a hideg meg a meleg; én reszketek érte, hogy, jaj,
82 4 | gyáva.~– Igaz! Hanem ha én szeretője volnék a maidenspeech-tartónak,
83 4 | kegyelet sem?~– Hát mondtam én, hogy a papa festi a szakállát?
84 4 | a szakállát? Nem mondtam én egy szóval sem. Hisz te
85 4 | hangon beszélni?~– Hát tudom én, mi ebben az ünnepélyes
86 4 | nagylelkűséget követ el, azt én nem értem. Ő úr marad, mint
87 4 | vonva felel:~– Hát tudom is én, mi az az alkotmány, mi
88 4 | nemzeti becsület? Akkor én még gyerek voltam, s azóta
89 4 | sopánkodó szomszédnőjének:~– Én csak Világosit sajnálom,
90 4 | többivel együtt. Bánom is én. Ezt is csak azért sajnálom,
91 4 | jószágot bérelnek; pedig én most kezdtem a tánciskolában
92 4 | éves lehet.~– Mindegy. Már én mégis szerelmes vagyok bele,
93 4 | Ti derék honvédek. Akiket én nem ismertem soha. Akiknek
94 4 | tekintetedtől. – Pardon! – Hisz én nem mondtam, hogy a papának
95 5 | tekintenek ide? Biznyosan nem az én arcomon akarja olvasni a
96 5 | tiszteletbeli aljegyző?~– Hja, ahhoz én nem értek. A minap megpróbáltam
97 5 | lel a hideg meg a meleg; én reszketek érte, hogy, jaj,
98 5 | gyáva.~– Igaz! Hanem ha én szeretője volnék a maidenspeech-tartónak,
99 5 | kegyelet sem?~– Hát mondtam én, hogy a papa festi a szakállát?
100 5 | a szakállát? Nem mondtam én egy szóval sem. Hisz te
101 5 | hangon beszélni?~– Hát tudom én, mi ebben az ünnepélyes
102 5 | nagylelkűséget követ el, azt én nem értem. Ő úr marad, mint
103 5 | vonva felel:~– Hát tudom is én, mi az az alkotmány, mi
104 5 | nemzeti becsület? Akkor én még gyerek voltam, s azóta
105 5 | sopánkodó szomszédnőjének:~– Én csak Világosit sajnálom,
106 5 | többivel együtt. Bánom is én. Ezt is csak azért sajnálom,
107 5 | jószágot bérelnek; pedig én most kezdtem a tánciskolában
108 5 | éves lehet.~– Mindegy. Már én mégis szerelmes vagyok bele,
109 5 | Ti derék honvédek. Akiket én nem ismertem soha. Akiknek
110 5 | tekintetedtől. – Pardon! – Hisz én nem mondtam, hogy a papának
111 6 | engem még messzebb küld. Én megyek Angliába.~– Tud ön
112 6 | feladatom nem lesz.~– Lássa, én tudok angolul; pedig sohase
113 6 | Londonba.~– Hja, ön! Ha én annyi tudománnyal bírnék,
114 6 | megmondom neki.~– Bánom is én. Én még attól sem félek,
115 6 | megmondom neki.~– Bánom is én. Én még attól sem félek, akitől
116 6 | amelyre készülsz: s nem foglak én téged látni talán soha ez
117 6 | valamit parancsol? Jaj, ha én férfi volnék! No iszen,
118 6 | nagy heccem éppen ma az én Gyurkámmal otthon: amiatt,
119 6 | egész családunkra szól. No, én afölött nagyon sokat veszekedtem
120 6 | gondolsz, Gyuri te, hogy én ma ott táncoljak, ahol múlt
121 6 | segítettem énekelni, hogy én a kormánybiztos feleségének
122 6 | ne szóljon, kedves koma, én a Jusztikámtól akarom megtudni,
123 6 | leghelyesebb tapintatunk.~– Én azt mondom neked – felelt
124 6 | serdülő lyánkája van, mint az én kis keresztleányom, annak
125 6 | örömötök benne. – De hol van az én kedves körösztleányom? Ah,
126 6 | egész vármegye, hogy az én kis tündéri körösztleányom
127 6 | mai komisszáriusi bálba?~– Én nem tanácsoltam semmit!
128 6 | No, alázatos szolgája, én már megyek, otthon el nem
129 6 | kedvesem, mit végeztem én a kormánybiztosnál.~A nő
130 6 | hogy miért hívatott: amit én előre tudtam. Hogy mennyire
131 6 | akarata az, hogy távozzam, s én a nemzetnek engedelmeskedem.
132 6 | ahol most van, s akkor én ismét vissza fogok térni. –
133 6 | visszahelyez abba, amit elvett. Én nem várok arra. Én ha elmegyek,
134 6 | elvett. Én nem várok arra. Én ha elmegyek, úgy elmegyek,
135 6 | jól, ahogy te elintézted. Én nyugodtan megyek veled mindenüvé.~–
136 7 | áspis~Hogy mi az az áspis?~Én bizony magam sem tudom így
137 7 | vissza Böske. – Hallottam én azt már máskor is, más asszonytól
138 7 | olyan könnyen menne! Hogy én minden kanál lisztért, minden
139 7 | majd ráunnak hamarább, mint én; egy hét sem telik bele.
140 7 | sem telik bele. Nem lopom én el senkinek semmijét; egy
141 7 | csípőre tett kezekkel. – Én dugtam el valamit? Én loptam
142 7 | Én dugtam el valamit? Én loptam el valamit? Én ettem
143 7 | valamit? Én loptam el valamit? Én ettem meg a cselédek húsát
144 7 | mégis a szakácsnő a tolvaj? Én vagyok tolvaj? Én? Ne merje
145 7 | tolvaj? Én vagyok tolvaj? Én? Ne merje azt nekem mondani
146 7 | megfutamlott hadnak.~– Ha én még egyszer meghallom, hogy
147 7 | egy szót se szólj! Most én vagyok az áspis. És ezután
148 7 | áspis. És ezután mindig én leszek az áspis! S majd
149 7 | leszek az áspis! S majd én mutatom meg neked, hogy
150 7 | Ne félj, apám – ellátom én a konyhát magam. Nem kell
151 7 | el ne kergessen. Kapnék én helyet jobbat is, de mikor
152 7 | helyet jobbat is, de mikor én magát úgy szeretem, ahogy
153 7 | szeretek a világon. Nem tudom én, miért, de már nagyon szeretem.
154 7 | nem szokás kezet csókolni. Én még leány vagyok.~De Böske
155 7 | magadnak, hogy most már én vagyok az áspis. Nem te
156 7 | te vagy az áspis, hanem én vagyok az. Az is maradok.
157 8 | küldte? Ah! Halljuk! Miért? Én egy nagy köszönettel tartozom
158 8 | közbenjárása végett.~– Arról én mit sem tudok – szólt Angyaldy
159 8 | van erre.~– Azonban amit én elő akarok adni, illusztrációval
160 8 | törekednek. Most mit csináljak én ezzel a pénzzel? Kedvem
161 8 | volna az ablakon kidobni.~– Én tudnék egy jó ötletet mondani –
162 8 | illetett.~– Tudom. Hiszen én senki sem vagyok. Csak azon
163 8 | Az önnek a szabadalma. Én a kérdést önhöz intéztem.~–
164 8 | tökéletesen mindegy. Nem az én ügyem.~– No, hát hallja
165 8 | minden ide van álmodva; te az én keblemen, én a tiéden. És
166 8 | álmodva; te az én keblemen, én a tiéden. És senki sem tudja,
167 8 | kísérnek, karjukat nyújtják, és én nem mondhatom nekik: „Félre
168 8 | és azután kérdez.~– Tudom én, hogy ilyen nagy bolond
169 8 | szívedet otthon? Hagynád nálam; én jobban gondját viselném.~–
170 8 | főkötőt, mikor gondolod, hogy én látlak; szép vagy, szívrontó
171 8 | magukat véletlenül?)~– Tudod, én úgy félek a kígyótól! Nézd,
172 8 | aki engem imád, de akit én sohasem látok?~– Nem is
173 8 | fogsz majd imádni.~– Kit?~– Én nem tudom. De úgy érzem.
174 8 | fogsz engem megölni, vagy én öllek meg tégedet.~A hölgy
175 8 | Ne tréfálj! Tudod, hogy én mindig mérget hordok magammal,
176 8 | öl? Óh, mutasd meg nekem! Én sohasem láttam még mérget.
177 8 | tőlem, ha meglátsz! Mert én őrült vagyok, amikor rád
178 9 | mondá leányának:~– Ilonkám, én attól remegek, hogy atyád
179 10 | kérdezé: mi tetszik?~– Uram! Én Föhnwald százados vagyok.
180 10 | Adóhátralék miatt.~– Az nem az én dolgom. Azt önök végezzék
181 10 | adót meg lehetne fizetni.~– Én nem látok semmit, csak a
182 10 | beköltözni szobáimba, majd én feleségemmel és gyermekeimmel
183 10 | kielégíteni szükségeiket; én semmit meg nem tagadok.~–
184 10 | kedvetlen hangon a tiszt –, én nem viszem katonáimat az
185 10 | egy negyedrész font húst; én is velük eszem; meg kell
186 10 | hagyjanak nekem békét, mert én azon kívül, amit most mondtam,
187 10 | ilyen gazember lettem volna én, amilyennek arcom és koponyám
188 10 | évek feleslegét.~– Kérem, én új gazda vagyok. Tavaly
189 10 | magának kell azt előadni.~– Én pedig komolyan mondom önöknek,
190 10 | találtatik náluk semmi. De én kijelentem, hogy nálam az
191 10 | nagyon meg tetszik járni. Én bírok amaz eszközökkel,
192 10 | higgyék el önök, hogy én nem tudok semmit a dohányról.
193 10 | tudok semmit a dohányról. Én soha életemben nem pipáztam.~
194 10 | uram. Remélem, hogy ahol én egyszer prelekciót tartottam,
195 10 | stílusban ennyit tett hozzá:~– Én pedig azt mondom nektek,
196 10 | másként cselekszik, mint ahogy én parancsolom: aki egy mákszemnyi
197 10 | kezét a kézszorítás elől – én önt is gyűlölöm. Miért nem
198 10 | Hallgasson rám, százados úr! Én önnek őszintén fogok szólani.
199 10 | fogadkoztam a zászlóm alatt. Én katonának álltam be, nem
200 10 | álltam be, nem martalócnak. Én katonákat vezénylek, nem
201 10 | vigye magával. Mit bánom én? Ha a gazda lábáról lehúzza
202 10 | szót se szólok. De hogy az én jelenlétemben valaki a női
203 10 | szemérmet megsértse: az az én magánügyem, azt nem tűröm
204 10 | krinolin?~– Semmi krinolin! Én nem tudom, szépek-e, fiatalok-e
205 10 | gavallérkodása elrontja az én egész rendszeremet. Ez a
206 10 | ajándékozták, hogy ön az én intézkedéseimet bírálgassa,
207 10 | Nekem misszióm van, melyben én vagyok a kéz, ön csak az
208 10 | kéz, ön csak az eszköz. Ha én ezt a küldetésemet az utolsó
209 10 | hajtom: a magas kormánytól én kapok érte orrot! Tudja
210 10 | ott, ahol akarja; hanem ha én önnek az egyik fülét le
211 10 | tessék amiatt aggódni! Tudok én magam is Konyec úr segítségével
212 10 | szobájába vezetett.~– És én azt mondom, hogy aki ezt
213 10 | mondom, hogy aki ezt az én lovagvesszőmet át meri lépni,
214 10 | lovagvesszőmet át meri lépni, annak én ezt összeszaggatom a fején.~
215 10 | Azt fogja ön írni, amit én diktálok: „Föhnwald százados
216 10 | amit soha sem tettem volna. Én rögtön bemegyek a városba.
217 10 | kutatást a hölgyeknél.~– Én megígértem a háziúrnak,
218 10 | elmozdítani!~– Föhnwald úr! Én önt lelövetem!~– Tegye ön!~
219 10 | le kell azt tennem, mert én már ezzel a szolgálattal
220 10 | mindjárt ezen kezdeni? Tudtam én, hogy ez így fog végződni.
221 10 | oktatásait röviden, mert én nyergeltetek!~Végezni is
222 11 | felgerjedve Gierig úr –, majd adok én tinektek Steuernachlasst!
223 11 | kis lovam, ki keres már az én gyermekeimre kenyeret?~Egy
224 11 | Akkor hát minek éljek én tovább és a gyermekeim?
225 11 | velem! – szólt Ilonka. – Én adok önnek elvett lova helyett
226 11 | esett előtte.~– Kisasszony! Én nem tudok mit mondani. Hallgat
227 11 | feltámasztott; ön emberré tett. Én szegény ördög vagyok, Kaczenbuckel
228 12 | fegyverrel fordultak őellene is. Én nem akartam, hogy máson
229 12 | emberek is. – Óh, uram! Én vétkes ember voltam; gyújtogatás
230 12 | semmiben nem tudó gyermek. Az én terhem csak egy pehely lesz
231 13 | Toulonban? A gaz kölyök! Én nem küldök neki több pénzt!~–
232 13 | hiszi, mennyire szerettem én szerencsétlen fiamat. De
233 13 | Nándor, felkelve székéről –, én önnek végtelen hálával tartozom
234 13 | intézkedéseket helyettem; én nem volnék azokra képes.
235 13 | Csak az asszonynak, kérem! Én nem szeretem a gyászszertartások
236 13 | illetőleg.~– Már látom, hogy én magam leszek kénytelen ezt
237 13 | költséget tartsd magadnak, papa, én nem kértelek, hogy engem
238 13 | a vármegyeházánál volt. Én akkor is intettelek, hogy
239 13 | jól, ha te fogadnád meg az én atyai tanácsaimat! – szólt
240 13 | elégedetlen vagyok.~– Azt én neked megbocsátom.~– Ne
241 13 | Ne űzz ebből tréfát! Én téged külföldre küldtelek,
242 13 | is helyesen mondtad. Az én példámból megtanulhattad
243 13 | most törvénynek neveznek, én meg nem eszem. Prókátor
244 13 | bírónak való sem vagyok, mert én mindig az adóssal fognék
245 13 | hasznomat nem veszik, mert én minden titkukat kibeszélem
246 13 | megéljen.~– Hát nem élek-e én?~– Miből?~– Tudom is én?
247 13 | én?~– Miből?~– Tudom is én? Az a te gondod.~– Az enyim?~–
248 13 | volna valami talentumot. Én nagyon meg vagyok mind a
249 13 | végzed a bölcsesség munkáit, én pedig a bolondságéit.~–
250 13 | lehetsz még olyan fiatal, mint én vagyok!~– Ismét találóan
251 13 | lehetsz hozzám hasonlítva. Én még halva is tábort fogok
252 13 | Hogy háládatlan ne legyek, én meg egy kointernóval ajándékozlak
253 13 | De hogyan?~– Tudom is én? Egy olasz közmondás azt
254 13 | aki most innen elment?~– Én felülről jövök, a szobámból.~–
255 13 | véleménye e tárgyról.~– Én nem értek a festményekhez.~
256 13 | magát.~– Itt vagyok biz én megint, kismama.~– Kilencven
257 13 | sírtam a rekviemén.~– Az én rekviememen?~– Biz a magáén!
258 13 | nyavalyám. Elismerem. Az én apám a megtestesült jóság
259 13 | is igen jól, kismama. És én éppen oly rossz-szívű, hideg,
260 13 | iránta, mint te voltál: én is válópert indítok ellene.~–
261 13 | meg, mit cselekszik!~– Hát én nem kértelek, mikor el akartál
262 13 | ne hagyj itt minket? Hát én nem mondom azt most, hogy
263 13 | amiből nem lehet kigyógyulni. Én pert indítok apám ellen
264 13 | fogsz valamit kigondolni.~– Én? Én, ugye? – szólt kedélyesen
265 13 | valamit kigondolni.~– Én? Én, ugye? – szólt kedélyesen
266 13 | a kis semmirekellő! Hogy én gondoljak ki számára valamit.
267 13 | kép az enyém; értse meg! Én rendeltem meg. Háromszáz
268 13 | Malvina kezét.~– Mondtam én, hogy te vagy a legszeretetreméltóbb
269 13 | nagyságát fejezi ki. Hanem én egyet gondoltam. Lemmingnek
270 13 | És gondolá magában: az én lelkem egy ilyen tájkép.~
271 13 | elég szomorú önre nézve. Én az ön érdekében egész nap
272 13 | vessen neki semmit a szemére. Én szidhatom, mert jó vagyok
273 14 | szegény urunkkal. Majd ügyelek én a kis némára magam. Bízzák
274 14 | Hát majd mindjárt elmondom én azt egymás után. Hanem,
275 14 | fölé.~„Hallják az urak, ezt én nem engedem, hogy a mi almáriomainkat
276 14 | minden énrám van bízva, s én nem engedek semmihez hozzányúlni,
277 14 | elkeseredni! Megcsináltam én a szatiszfakciót ezért nyomban. „
278 14 | kiskutya-táncoltatónak, de az én gazdámról azt ne merje az
279 14 | azt gondolta, hogy majd én olyan bolond leszek, hogy
280 14 | mind felírta a kancellista. Én csak néztem. Mikor a kisasszonyom
281 14 | elég nagy gorombaság. De én mégis moderáltam magamat;
282 14 | Ilonka kisasszony.~– Bánom is én! Most jön még a java. A
283 14 | verjen engemet vasra. No, de én sem voltam ám rest, kikiáltottam
284 14 | háznál meg nem hálunk többet. Én is aztán hirtelenében fogtam
285 14 | kisasszony! Jobban tudom én azt. Három gazdámat kiegzekválták
286 14 | már abból a házból, amióta én azon a pusztán lakom, mert
287 14 | semmivé nem lenni. Láttam én mindeniknél, hogy a gazdának,
288 14 | nekik a törvény. Úgy tudom én ezt már úzusból, mint a
289 14 | akárhová citálják. Nem hoztam én el egyebet, mint amivel
290 14 | előttem akármiről. Talán én is tudok valamihez hozzászólni.
291 14 | engem ki. Hadd tartozzam én is ide!~Ilonka némán inte
292 14 | kiáltott közbe Böske – én is azt akartam mondani;
293 14 | ebben a gazdag városban; én meg leszek mosóné. Megélünk
294 14 | nőnek tudni gyönyörűség. Én tudok franciául, angolul.
295 14 | védelmez meg azoktól tégedet?~– Én magam!~De már e szónál a
296 14 | hivatkozott, azt már ismerte jól.~„Én magam!”~Nagy úr az, aki
297 14 | kérdésére azt tudja felelni: „én magam”.~Sem előttem, sem
298 14 | háznál?~– Jó reggelt, uram! Én órákat adok itt az angol
299 14 | asszony, Lemmingné.~– Ah! Az én nőm? Ez új dolog!~– Isten
300 14 | bővebb beszédre kényszerítem én a kisaszonyt most mindjárt.
301 14 | ide kellett hoznunk; most én előveszem azt, amit tanultam,
302 14 | Tiszteletet érdemel érette. Én hízelgek magamnak azzal,
303 14 | helyzetének enyhítésére. Én sokakon segítettem már hasonló
304 14 | akinek az a neve, hogy: „én magam”.~Lemming úr pár nap
305 14 | kegyedet nagyon szereti. Én tudom, hogy kegyedre nézve
306 14 | kárpótlással is kísérni. Én kegyednek oly összeget ígérek
307 14 | bánni, rajtam kívül. Ha én szólok hozzá, akkor megnyugszik.~–
308 14 | emberek közé kitaszítani. Én elhiszem, hogy ott egész
309 14 | meggyógyítanák atyámat, de azalatt én magam veszteném el az eszemet,
310 14 | talán halálra dermedve, és én nem lehetek ott mellette,
311 14 | együtt lehessünk.~– Bocsánat, én jót akartam.~– Köszönöm,
312 14 | valami igazi boszorkány. És én meg vagyok győződve, hogy
313 14 | Ez nem jót jelent. Tudok én már ilyen esetet eleget.~
314 14 | az illúziók. Nem féltem én önt. A gutába is! Egy szép
315 14 | félholtan a nyeregből. Dejszen én ugyan nem ülök fel többet!~
316 14 | egyszerre otthon volt.~Ez az én Lemming barátom arra akarja
317 14 | volna, kismama? Ejnye, pedig én azt akartam idehaza Lemming
318 14 | rájön! Boldog fiatalság! Én is ilyen voltam fiatal koromban.
319 14 | Fogja ön, madame, míg én ennek az őzikének utána
320 14 | hát, becsületemre mondom, én többet bele nem szólok senkinek
321 14 | Korrektül szóltam. Az én imádottam az én nőm. Az
322 14 | szóltam. Az én imádottam az én nőm. Az én nőm nekem minden
323 14 | imádottam az én nőm. Az én nőm nekem minden órájáról
324 14 | ostobaságokat összebeszélni.~– Én a legrosszabbat képzelném
325 14 | legrosszabbat képzelném felőle. Én nem kétkedem kimondani,
326 14 | az önnek?~– Ellenkezőleg, én ki akarom Elemér fejéből
327 14 | értő kóbor lovag, kiben én tartom a lelket korábbi
328 14 | magának elmondta.~– Óh, én mindig úgy szerettem volna
329 14 | óh, asszonyom”?~– Hiszen én magam sem sokat tudok.~–
330 14 | nem fog megártani. Aztán én mindig kocsin küldöm haza,
331 14 | Jól van, asszonyom. Hát én megtanítom önt vívni.~–
332 14 | krinolinnal.~– Bizony, mikor én vívni tanultam, akkor még
333 15 | lovas útonállóiról? Majd én mondok ilyenféléket, amikben
334 15 | bárónőt? – Hogyne? No, hát én azt mondom önnek, hogy azok
335 15 | Tudja ön, kedvesem, hogy én ezt már nagyon unom? – végezé
336 15 | kegyed, kedvesem, egymaga. Én azt hiszem, hogy kegyed
337 15 | a saját fogalmaim. Tudom én, hogy ennek így kell lenni,
338 15 | megmondom önnek, hogy az én pénztárnokomnak rendelete
339 15 | nekem legforróbb óhajtásom. Én önt véghetetlenül tisztelem,
340 15 | zsenialitást fejtettél ki az én belügyeim zavarba hozására,
341 15 | nagyon óvatosnak kell lenni.~Én Lemmingnek nem ígértem semmit.~
342 15 | mentségem.~Majd megmutatom én ennek a kalmárnak, hogy
343 15 | sem volt gyámolítani; most én fogom őt híres emberré tenni.~
344 15 | másodszor mint gentlemannel; s én mind a két minőségben fogok
345 15 | kelteni őnagyságát, mert az én kicsiségem akar vele beszélni.~
346 15 | mosdatást majd elvégzem én. Lemming elfogadószobája
347 15 | emlékszem rá.~– Nem asszonyom, én nem táncolhatnám – felelt
348 15 | verje ezt a dallamot, mert én táncolhatnám.~A kékruhás
349 15 | eladta lelkét az ördögnek.~Az én szívemben tűzi veszélyre
350 15 | neki:~– Vigyázzon ön! Mert én megölöm!~A kékruhás mosolyogva
351 15 | voltam, hogy Malvina, ahogy én ismerem, semmibe sem fogja
352 15 | Malvina. – Mért sír ön?~– Most én önt megsértettem – szólt
353 15 | sértett! Tréfa az egész.~– De én tudom. Egy ilyen döfés nagyon
354 15 | abban, amit látott; – de nem én! Malvina aztán gyöngéden
355 15 | személyesen átadni?~– Óh, éppen én akartam önt erre felkérni.
356 15 | tanúja annak, hogyan fogom én megalázni Lemminget.~Ezzel
357 15 | nagyon rossz kedve volt.~– De én tudom bizonyosan, hogy rossz
358 15 | mi baja lehetett neki?~– Én az okát is tudom, hogy miért
359 15 | kell végig kitartanunk. És én nem tudom, miből.~– Ah!
360 15 | mondta Harter Angyaldynak:~– Én szerencsésebb voltam, mint
361 15 | elsápadt.~– Engedje meg, hogy én is járuljak ez összegekhez,
362 15 | volna.~– Óh, igen! Az az én saját pénzem. Észre sem
363 16 | körök vezéregyénisége.~– Én azt hiszem – magyarázá Harter
364 16 | tettek, hadd ne beszéljek én! Hadd mondja el helyettem
365 16 | nehézségét ez új tan ellenében.~– Én magam adlak benneteket össze –
366 16 | hangon Mihály bácsi. – Mert én vagyok ezen fiatal férfiúnak
367 16 | meg, hogy esküdni nem jó. Én összeteszem a kezeiteket;
368 16 | nagyon kevés ceremónia. Így én mégis szégyenlenék főkötő
369 16 | nagyobb annál az a baj, amit én velem kell elvégezniök.
370 16 | mondja: pátriárka uram, én most meg azt a másik leányt
371 16 | akkor?~– Semmi baj se lesz. Én azt a másik leányt is odaadom
372 16 | másik testvéred is támadt, s én azzal is összeadlak.~– S
373 16 | azért bosszút állni? Majd én olyan bolond leszek, hogy
374 16 | bolond leszek, hogy mikor én itt a főtisztelendő úr aranyos
375 16 | magyar világ lesz, pedig én hiszem az Istenemet, hogy
376 16 | kimondom kenteknek, hogy ha én valakinek hites felesége
377 16 | haragodat, íme, itt vagyok én, a pátriárka. Tartom ütésed
378 16 | van rá a közönségnek: íme, én olvastam, mégpedig újságból,
379 16 | ínségesek számára pénzt gyűjt; én hát amit eddig szolgálatomból
380 17 | légkörtül, tisztelt olvasóm? – Én is.~Fojt, elüli a keblet
381 17 | Kár érte. Derék fiú volt. Én ismertem. Az önkénytes lovasokat
382 17 | sir, nem kell. Nem akarok én sem a pokolba, sem a mennyországba
383 17 | Köszönöm a másvilágot… Majd én meghúzom magamat itt valami
384 17 | üres csigahéjat, … ellakom én abban szépen… nem alkalmatlankodom
385 17 | szépen… nem alkalmatlankodom én senkinek halálom után.~–
386 17 | kapottnak írja a sebemet… Én nem értem a tréfát… Ha ön
387 17 | tréfát… Ha ön engem rászedne, én bosszút állok magamért…
388 17 | amint mondtam… Majd azután én elolvasom… Elolvasom, nem
389 17 | Ilonka… ha ön azt tudná… hogy én most az ön talpa alatt fekszem…
390 18 | ideig nemigen tudakozódott.~Én világért sem szeretek senkit
391 18 | mondom el gyanakodásomat. Én azt gyanítom, hogy Bélteky
392 18 | valami százezer forintra.~Én úgy hiszem, hogy ilyesvalami
393 18 | ellenállásnak.~– Anyám, én ezt az embert nem szeretem.~–
394 18 | másikat nem veszem észre én.~Azt kellett volna Világosinénak
395 18 | megy az oltárhoz. Azonban én nem beszéllek rá, ámbár
396 18 | járjon ő tovább is ide. Én oly nagyon becsülöm.~– Nem
397 18 | Zárjel között mondva, én kétféle nemét ismerem a
398 18 | tanít ön engem angolul; ma én tanítok önnek valamit, amit
399 18 | várta, hogy mi lesz ebből.~– Én tegnap összejöttem önnek
400 18 | Nem akar férjhez menni.~– Én nem mondtam, hogy nem akarok.~–
401 18 | mondhatnám:itt a kezem.~– Értem én azt, kedvesem. Mert ön olyan
402 18 | igen helyesen cselekszem én, midőn nem akarok egy becsületes
403 18 | el nekem, kedvesem. Mert én megpróbáltam mind a kettőt.
404 18 | kárhoztatom akkori kedélyemet. Én oktalanul csináltam a kárhozatot
405 18 | tanácsot, asszonyom; de én várni fogok addig, míg a
406 18 | Malvina mellől.~– Asszonyom! Én azt tudom. Mert ezt a sivatagot
407 18 | láthatárt sehol. Aggszűz vagyok én már; a ráncokat érzem arcomon,
408 18 | olyan légy, amilyennek én akarlak, ártatlan, szelíd
409 18 | nem.~– De hogy lehet az?~– Én nem hiszem, hogy meghalt.~–
410 18 | elkacagta magát.~„Nem igaz! Az én szívem nem tud erről semmit!”~„
411 18 | halva volna: hogy azt az én szívem annyi idő óta ne
412 18 | megkéri Ilonka kezét.~– Én pedig még most sem szeretem
413 18 | ne folytassuk ezt ma. Én tudom előre, én esküszöm
414 18 | ezt ma. Én tudom előre, én esküszöm neked rá, hogy
415 18 | apját-anyját jobban, mint én titeket! Most bocsáss szobámba,
416 18 | volt. Többet ne hallgass az én tanácsomra soha!~ ~
417 19 | szupremáciával felelt:~– Én nem adtam hitelt a távolról
418 19 | beszélj senkinek arról az én állítólagos elesésemről.
419 19 | állítólagos elesésemről. Azt én egyszerűen el akarom tagadni,
420 19 | búcsúzatlanul! Tudja ön, hogy én kétségbe voltam esve amiatt,
421 19 | Köszönöm, asszonyom! Már én majd valami máshoz Iátok.~–
422 19 | Abban a világban, ahol én jártam, nem tegeznek senkit;
423 19 | nyakamon hagyott. Ezért én önt beperlem.~– Szükségtelen
424 19 | Szükségtelen lesz, asszonyom; mert én a felvett összeget is visszaadom,
425 19 | kereskedik: rendszalagokkal. Én komolyabb cikkben szándékozom
426 19 | megvédelmezni az erényüket.~– Akiket én láttam, mind igen szépek
427 19 | Tudja ön, mit nevetek én mostan?~– Gyanítom.~– Azt
428 19 | Bocsásson meg érte, aszonyom! Én magam is annyira tudom,
429 19 | ne találjon többet.~– Sőt én azt hiszem, hogy ez úgy
430 19 | hogy ez úgy is történt. Én egészen hajlandó vagyok
431 20 | jössz, ilyen időben?~– Az én szerelmemre… nincsen rossz
432 20 | gondolatom támadt e pillanatban. Én azt hiszem, te azért jöttél
433 20 | lát szem, nem hall fül. Én veszendőben vagyok teelőtted.~–
434 20 | boldog órákat adtál nekem, én egész életemmel fizettem
435 20 | alak áll közöttünk, akit én szeretnék megölni – ha tudnám.~–
436 20 | mondd azt! Te tudod, hogy én a szívedbe látok. Hasztalan
437 20 | Hasztalan tanulmányoztam volna én éveken át minden gondolatát
438 20 | Óh, nagyon is értesz. És én rettegek miattad. Leona!
439 20 | Leona! Olyan hű ebet, mint én, nem találsz a föld kerekén
440 20 | meglepettnek mutatta magát.~– Én azt hittem, hogy ön már
441 20 | Ez a másnap tegnap volt. Én igen természetesnek találom,
442 20 | történni kellett volna:~– Én visszautasítottam őt.~–
443 20 | Kedves Ilon! Hadd szóljak én önnek egy bizalmas szót.
444 20 | férfiak szoktak egymás között. Én rájöttem a dolog igazi bibéjére,
445 20 | mondja, kiadtam a kérőmön. Én tudom, hogy a kérő bátortalan
446 20 | büszke, azt fogná mondani: én adtam ki rajta. Ez nekünk,
447 20 | van.~– Hallgasson végig. Én beszéltem Lemminggel. Lemming
448 20 | gyermekem, azt bízza rám. Én magam gondoskodom kiházasítása
449 20 | gondoskodom kiházasítása felől. Én kegyedet úgy szeretem, mint
450 20 | félmilliót nyert ez évben. Én tízezer forintot szántam
451 20 | az arcán. Mutassa üterét, én értek ahhoz.~És megfogta
452 20 | a férjhezmenéssel, az az én saját dolgom.~– Ezt nem
453 20 | Nem értem.~– Lehet, hogy én azt önnek egyszer meg fogom
454 20 | szeretném, ha nem kívánná. Én értem, amit mondtam.~Ilonka
455 20 | nem szabad szeretned; akit én szeretek.~Ilonka megdermedt
456 20 | szenvedélyesen a delnő. – Én ördög leszek, ha akarom;
457 20 | sem igaz! Nő vagy, mint én. Őrült vagy, mint én. Egyikünk
458 20 | mint én. Őrült vagy, mint én. Egyikünk sem jobb, sem
459 20 | lemondani egy férfiról, én sem. Te kész vagy érte elveszteni
460 20 | érte elveszteni mindent, én is. Családot, jövendőt,
461 20 | nőt hasonló szenvedéstől. Én kívánom önnek, hogy az ég
462 20 | lesz a megsiratni való. Én téged megölhetnélek, ha
463 20 | ez a munka nem tetszik. Én szemtül szembe, lábat lábnak
464 20 | hanem nevetséges bolond! Én nem fogok önnel egy férfiért
465 20 | fog útjában találni soha. Én felfogadom önnek, hogy nem
466 20 | Bocsásson engem innen, s én úgy elmegyek, hogy soha
467 20 | ellenfelének~– Most már én öllek meg „téged”!~A nő
468 20 | megfogamzott.~„Most már én öllek meg téged!”~Hanem
469 20 | önuralmát. Meggondolta: ha én most ez asszonyt leszúrom,
470 20 | a belső bíró előtt? Nem, én ezt az asszonyt nem ölhetem
471 20 | Jézus Mária! Bánom is én, ha elájult, majd felébred.
472 20 | s azt mondá:~– Mármost én is megyek, s felkeresem
473 21 | Hameternek hítták. Bánom is én, akárminek hítták.~Amint
474 21 | helytartóság nem közegem. Az én felsőségem a bécsi pénzügyminisztérium.~–
475 21 | Mondja meg nekem, mi ez, amit én most itt a kezemben tartok?~
476 21 | karabélyokkal; rendeljen szekeret. Én azokat a gazembereket, akik
477 21 | sem tagadom; egyébiránt én csak olyan lisztből süthettem,
478 21 | őrölt a katonáim számára.~– Én csak olyan lisztet őrölhetek,
479 21 | igazítsa el vele: hanem én önt is mindenesetre elfogatom.
480 21 | különb dologért is. Ültem én már odabenn furcsább állapotok
481 21 | megmentheté valami.~– Azzal én önnek nem tartozom – pattogott
482 21 | apró szegény ördögöt, mint én, de följebb nem mer kereskedni.
483 21 | egzekúción. Mit tehetek én arról, ha a gaz paraszt
484 21 | ebben a dologban bűnös, azt én mind ön mellé fogom kötöztetni.~–
485 21 | szokott ön ilyenkor aludni? Én nagyon álmos vagyok.~– Majd
486 21 | rajta, hogy ne legyen az. Én azért jöttem ide, hogy önt
487 21 | kezemben, uram, melynél fogva én, Föhnwald százados, megbízatom,
488 21 | verjem, tömlöcbe vessem. És én ezen parancsnál fogva elfogom
489 21 | élét is letörik s ellopják. Én rablókat hajhászni küldettem!
490 21 | helyzetbe tette magát.~– Én itt hivatalból járok, s
491 21 | tökéletesen ártatlan volt.~– Uram, én esküszöm önnek, hogy ez
492 21 | ön fel egymás után, mert én nem érek rá önnel itt szaporítani
493 21 | könyörgésre fogta a dolgot.~– Én elismerem, hogy itt nagy
494 21 | mindannyiszor? Jól van. Én irgalmasabb leszek. Nem
495 21 | ínséges város lakosainak. Én azon nyomban foglaltam le
496 21 | keresni?~– Lemming urat.~– Az én vagyok. Tessék leülni.~–
497 21 | Más dolgunk van együtt. Én Föhnwald százados vagyok,
498 21 | simaságával lépett Föhnwald elé.~– Én azt hiszem, hogy Föhnwald
499 21 | nagyságos urak jellemével. Én ezeket az adatokat akarom
500 21 | gyöngyözni homlokán.~– Jól van, én elismerem, hogy ez az üres
1-500 | 501-636 |