Fezejet

 1 Elo|    hogy a szép Nurgehánnak egy édes ölelésére megengedte, hogy
 2 6  |   fején.~– Csakhogy jössz már, édes kedves! – sipákolt a tisztelt
 3 6  |   olyan nagyon?…~– Most tehát, édes feleségem, arról van szó,
 4 6  |   kövesse. Mit szólsz ezekhez, édes feleségem? Még nem kötöttem
 5 8  |        olyan nyájasan szólt.~– Édes Angyaldy! Legyen olyan jó,
 6 8  | virágerdő, mely a tündérország édes illatát hinti szét.~Elöl
 7 8  |       szerelem a neve.~Az ifjú édes szavakat suttog a hölgy
 8 10 |        Már ez nem megy másképp édes úr, ezer bocsánat! Ön együtt
 9 11 |    megszólított, a kapitány.~– Édes barátom – szólt neki Föhnwald –,
10 13 |         Tökéletes bolond vagy, édes fiam! Egyébiránt meglehet,
11 13 |     közül, s szavába vágott.~– Édes Lemming, ne avatkozzék ön
12 14 |        sorsát! Isten segítsen, édes jó leányom!~Ilonka összecsókolta
13 15 |    kacagott rá.~– Hát jól van, édes Lemming! Azért jó barátok
14 15 |  kikacagta Malvina.~– Jól van, édes Lemming; ne féltsen ön engem
15 16 |       ád enni, legalább azt az édes visszatorlást ne szerezze
16 16 |   magát.~– Csak mondd előttem, édes leányom. Mert hiába mondanál
17 16 |      azt mondja rá: „Köszönöm, édes leányom! Ez ütés által megkönnyítetted
18 17 |    föld legelső nemzete! – Óh, édes népem, ne hízelegtess magadnak!
19 19 |   miszter” és „miszisz”. Tehát édes úr, önnek egy kiegyenlítetlen
20 20 |        a te bolondod vagyok!~– Édes szerelmes bolondom!~Egy
21 21 |  kezdett el neki rimánkodni.~– Édes úr, kedves százados úr,
22 22 | rosszul ismeri ön a helyzetet, édes barátom. Egy Harter Nándort
23 26 |        meg a szája ízében, ami édes.~Tehát bírni fogja az eszközt,
24 27 |        jobban szeretlek, mikor édes vagy. A bor tégedet rendesen
25 28 |        arcára azt a mondhatlan édes fényű glóriát, mely szótlanul
26 28 |         mink” másik feléé!~Oh, édes üdvösséges neme a szent