Fezejet

 1 2 |           mindjárt megmondom, hogy mire használta ezt a szemsugárt.~
 2 2 |       hangzású szóval: „Helyedre!”~Mire a királytigris nyöszörögve,
 3 2 |          magammal; – ő győzött le. Mire a másik városban fel volt
 4 10|            a kínálatlan lakomának; mire aztán Gierig úr is, ha azt
 5 10|         egy szavamra megtette azt, mire az erőszak nem bírta rá:
 6 11|    viszontlátásig, kapitány úr!” – Mire Föhnwald olyasmit mormoghatott
 7 13|      fonott ostorral lovai bőrére, mire azok egy kissé tanakodtak
 8 13|          tanakodtak magukban, hogy mire értelmezzék ezt a megszokott
 9 13|            maga után a négy lábát, mire a szekér is előrezördült,
10 13|      ügetésnek is szoktak nevezni, mire az egész jármű megindult,
11 13|           jó órai útja volt odáig.~Mire a bérlői lakhoz megérkezett,
12 13|     szalmatöredékkel mutatja, hogy mire lett elhasználva a tetőzet.~
13 14|            volt, ki nem tudja még, mire valók a tagjai.~Pesten összehívták
14 15|    markolatánál keresztbe akadván; mire a kékruhás hirtelen balkezével
15 16|    forintért az uraságnak…~– Ugyan mire való az a nagy zaj és pénzgyűjtés? –
16 17|           nem volt.~– Hát ez a vér mire való? – szólt tréfálózva
17 20|            rebegé; maga sem tudta, mire, s halvány arca elárulá,
18 20|      visszaérkezett a bérkocsival, mire Ilonka lement a lépcsőkön,
19 21| keresztül-kasul járnak.~Este volt, mire a malomtól az élelmezési
20 22|     szótlanul felállt karszékéből, mire Angyaldy ugyanazon karszékbe
21 26|            lépést tett atyja felé, mire Harter tiltó mozdulattal
22 26|          csókot nyomhasson arcára. Mire föltekint, előtte áll –
23 29|        tisztelt olvasó, hogy ugyan mire való akkor ehhez a realisztikus
24 29|          számot adhatok róla, hogy mire való volt e regény elején