1-500 | 501-636
Fezejet
501 21 | mondjon merész összegeket, én megadom érte. Adok önnek
502 21 | Szegény nőm! Mi lesz belőle? Én főbe lövöm magamat. Itt,
503 21 | jeleneteket Shylockból! Ezt én láttam önnél sokkal jobb
504 21 | rekedten ordított:~– De én nem fogom engedni, hogy
505 21 | egy rabló támad ön meg! Én védem magamat, mint rabló
506 21 | mint rabló ellen szokás. Én erővel is ellenszegülök.~
507 22 | ajánlat. No, hát legyen, én önnek ajánlatát visszautasítom.
508 22 | nekem az egyezséget, amit én ismételten visszautasítok.
509 22 | hogy ki vagyok. A lázadót én meg tudom büntetni. Mert
510 22 | fogom neki mutatni, hogy én most is úr vagyok fölötte.
511 22 | abban az állásban, melyet én elfoglalok, csak olyan könnyedén
512 22 | míg dacos lelke megtörik. Én fogadom önnek, hogy ha keresztbe
513 22 | amoda. Tekintélyt, minő én vagyok, minden kormány levett
514 22 | végrehajtási parancsot, akkor az én ügyvédem elő fogja mutatni
515 22 | mindazokat a váltókat, amiket én Elemér úrfinak világban
516 22 | iparkodjék ön a fejét az én fejemhez ütni valami hevesen;
517 22 | mondhatom önnek, hogy az én fejem vasból van!~Bélteky
518 22 | az élelmezési ügyhöz?~– Én nem is mondtam, hogy van
519 22 | hát mit mondanak: miért?~– Én mindent elmondok, amit megtudtam –
520 22 | magát karszékébe.~– Semmi. Én is mindenkinek azt fogom
521 22 | Méltóságod megelőzi a bukást; én rögtön sietek fel a lemondásával
522 22 | kastélyomat Bartafalván. Én magam sem maradhatok egy
523 22 | bele egy asszonyt?~– Azt én magam sem tudom.~– Nem is
524 23 | Lemmingé.~– De mit törődöm én Lemminggel? Bánom is én,
525 23 | én Lemminggel? Bánom is én, akasszák fel! Én nem ismerem,
526 23 | Bánom is én, akasszák fel! Én nem ismerem, s nem tudok
527 23 | nem tudok róla semmit. Az én nevemet hiába írta a jegyzőkönyvébe.~–
528 23 | akkor ő is el van veszve meg én is.~– Kérem. Lemming azt
529 23 | Hanem abban az esetben az én elismerésem rögtön adóslevéllé
530 23 | velem kifizettet.~– Azt én is úgy hiszem.~– S ön tanácsolja
531 23 | Lemming megszabadításáért én dobjak ki ötezer aranyat?~
532 23 | közölje ön vele. Ha ő „igen”, én is „igen”.~– Méltóztassék
533 23 | lehessen az, kérem: ezt én nem értem!~Erre Harter elmosolyodott,
534 23 | mégsem érti. Jöjjön hát, majd én megmagyarázom. De üljünk
535 23 | mert ez hosszadalmas tárgy. Én sokat gondolkoztam ezen;
536 23 | visszahozni mint asszonyt az én házamhoz; vissza az elhagyott
537 23 | eszembe ilyen expediens.~– Óh, én sok nyughatatlan éjszakának
538 23 | nője Lemmingnek, hanem az én nőm. A protestánsok kánonai
539 23 | enyim. Tehát hogy holnap az én nőm lehessen, nem kell hozzá
540 23 | harmadik Lemmingné.~– Tudom. Én tehát rábízom önre. Legféltettebb
541 23 | és mondja el neki, hogy én szeretem őt, és megtanultam
542 23 | és szálljon meg abban. Én mint koldus fogok előtte
543 23 | alkalmatlankodik. Mondja ön neki, hogy én nemes lelkű akarok lenni,
544 23 | előtt megjelenjen; ő, kit én nevem egész ragyogásával
545 23 | kérdezé Harter.~– Semmi.~– Én tudok valamit – szólt Harter,
546 23 | nekem menni tetszik. Az én rangomból való uraknál ezt
547 23 | azután maradjon itthon, míg én visszatérek. Tartsa előszobája
548 23 | ajtaját zárva. Ha azalatt, míg én odaleszek, netalán rendőrségi
549 23 | húzta-vonta magát egy kissé.~– Én ugyan sohasem fogadtam el
550 23 | szorítá.~– No igen. Miután én hivatalt nem fogok többé
551 23 | a szép Residenzstadtba. Én csak egy viszonszívességre
552 23 | találkozni fog azzal az én bolondos szeleburdi fiammal
553 23 | vissza fogom fizetni.~– Én magam is igen szeretném,
554 23 | tudtomra mától fogva már nem az én feleségem.~– Ön Bécsbe akar
555 23 | nekem ma, amivel tartozik, s én holnap az asszony nélkül
556 23 | sehogy sem tetszett.~– Uram, én önnek becsületemet kötöm
557 23 | felelt rá Lemming. – Nekem az én becsületem valami másfélezer
558 23 | kiszáradt ajakkal –, mit vesztek én azzal, ha holnapig ötezer
559 24 | mit jelent most ez a szó: „én magam”. Három beteg panaszát
560 24 | Az is mind meglett. Az „én magam” sokat elbír.~Kapott
561 24 | Lelkem, a térítvényét én nem tudom előadni, mert
562 24 | dolgozóktól biztosítékot kérnek. Én negyven forintot tettem
563 24 | az emberi ábrázatommal. Én vagyok a Kaczenbuckel Hans!~–
564 24 | kísérőjével.~– Kisasszony! Én önnek sokkal tartozom –
565 24 | ér a kegyed kis paripája? Én megköszönöm, ha kegyed átengedi
566 24 | megremegett. Mennyi pénz!~– Én azt önnek ajándékba adtam –
567 24 | Még most is büszke.~– De én nem fogadtam azt úgy; emlékezhetik
568 24 | ért akkor százat, mikor én önnek adtam. Én értem azt.~–
569 24 | százat, mikor én önnek adtam. Én értem azt.~– Ah, dehogy
570 24 | pónija különb humorista, mint én magam; és ami legjobban
571 24 | egyszer egy nagy lakoma után (én vagyok a pincér, ő a vendég)
572 24 | tárcámban. Kérem kegyedet, az én érdekemben kérem, vegye
573 24 | hogy az a ló a kegyedé, én pedig el nem tagadom, s
574 24 | kegyednek, ha neki adná el, de én szeretném megvenni magamnak.
575 24 | e mai intermezzóról. Az én zöldre festett pofámon is
576 24 | háborgassák.~– De uram, ha én elfogadom az önök művészete
577 24 | Hagyja ön el, jó barátom! Az én magyar honfitársaim közt
578 24 | bírálgatták a város szépségeit.~– Én már tudom, ki ő – szólt
579 24 | feketekávéját, s így szólt:~– Én hát megmondom, uraim, önöknek,
580 25 | Jöjj hát!~– Én tudom, hogy ki ez a hölgy –
581 25 | volt a szép leány szemére. Én nem láttam őt a pusztai
582 25 | zajnak, hogy mehetnék haza az én kis mosolygó halottamhoz,
583 25 | hallgassa meg, amit mondok. Ha én üldöztem kegyedet, megbűnhődtem
584 25 | meghallhatta volna tőlem. Én önt nőül akarom venni, mert
585 25 | nőül akarom venni, mert én önt szeretem. És ön nem
586 25 | Mutasson be kegyed szülőinek: én még ma meg akarom tőlük
587 25 | Ismeri kegyed nevemet? Én Harter Elemér vagyok.~–
588 25 | rá Világosiné komoran.~– Én öntől azt jöttem kérni,
589 25 | tiltja nekem e lépést. De én az ő tilalmával nem gondolok,
590 25 | ketten, kik azt megtiltjuk. Én is ellene mondok annak!
591 25 | Tudja ön, minő sebfolt az én szívemen a Harter név emléke?
592 25 | napján elhagyott. Akkor én az eget szidalmaztam szégyen
593 25 | ez nem úgy történt, ahogy én kívántam. Látta ön azt a
594 25 | becsületes neve, amit viselhetünk én és gyermekem büszkén; ha
595 25 | zokogá fájdalmasan:~– Anyám… én szerettem őt.~Világosiné
596 26 | olyan hideg van idebenn.~– Én csak a meleget érzem kegyed
597 26 | Csak attul tart méltóságod? Én meg attul tartok, hogy az
598 26 | torkát.~– Hogy nem csak én vagyok az, aki ezt képzelem,
599 26 | párbajra akar híni? Óh, én helytállok, azt elhiheti!~–
600 26 | helytállok, azt elhiheti!~– Én nem állok helyt. Tegnap
601 26 | helyeslését ez elhatározásomhoz. Én mindamellett is megkértem
602 26 | tőlem, s ha ön kiáltani fog, én kiáltani fogok még jobban.
603 26 | jobban. Ha ön kihallgat, én suttogva beszélek.~Harter
604 26 | azért jöttem ide, hogy ezt én mondjam önnek, hanem azért,
605 26 | ne mondhassa önnek más. Én nem tudom, igaz-e, nem-e,
606 26 | tisztán kell maradni. Íme, én átadok önnek egy iratot,
607 26 | tenger van közöttünk, uram! Én leróttam, amivel önnek tartoztam,
608 26 | utolsó ivadéka családjának. Én nevemet mától fogva megváltoztattam
609 26 | Megbocsáthatsz-e nekem, hogy én most boldog tudok lenni?~…
610 27 | földönfutód lennék. Óh, légy az én paradicsomom tudásának fája,
611 27 | paradicsomban lakol!~– Az én kígyóm a becsvágy. Nem tagadom.
612 27 | irigylett címeket; pedig a férfi én vagyok! Az egyik azt hazudja,
613 27 | s a lelket, mely alkot, én viselem. S ők csak bábnak
614 27 | tekintenek engem, pedig a férfi én vagyok, s ők csak az álca,
615 27 | egyik te magad, a másik én.~– Nem elég! – kiálta nyersen
616 27 | kiálta nyersen a férfi. – Én akarom már egyszer mutatni
617 27 | kornak más emberei lesznek, s én érzem magamban az erőt,
618 27 | ők visznek engem, pedig én vittem őket; én emeltem
619 27 | engem, pedig én vittem őket; én emeltem őket, hogy mikor
620 27 | leszédültek. Minek vágyom én oda? Mi kell nekem ott a
621 27 | Ne nevess ki! Nem vagyok én bolond! Nem vagyok én ittas!
622 27 | vagyok én bolond! Nem vagyok én ittas! Ne akarj elfutni
623 27 | Hallgasd meg, amit mondok! Én nem vagyok oly szegény,
624 27 | lovarkomédiásnét elvehessen?~– Én nem tudom, nyomorult-e az
625 27 | nem tudhatja, mert például én sem tudom, és valószínűleg
626 27 | belehevülve az állításba. – Én tudom bizonyosan, beszéli
627 27 | izzadt és reszketett.~– Óh, én ismerek egy asszonyt, aki
628 27 | fölvetett ajakkal szólt:~– Ahogy én ismerem azt az asszonyt,
629 28 | most egészen női ez. Az „én magam” nincsen többé; helyét
630 29 | Megjelenése után azt mondta rá az én igen kedves barátom és kortársam (
631 29 | azt nem ismerem.” No, hát én azt is ismerem: valamint
632 29 | között voltak felosztva. Én a Tisza-párthoz tartoztam.~
633 29 | Kár érte. Tehetség volt.~Én pedig még meg akartam kísérteni,
634 29 | provizóriumot takarja.~Ha én ennek a regénynek a megfelelő
635 29 | gázolok a történetekbe: ezt az én ellenlábasaim rögtön az
636 29 | keresztülvitelében segédkezni. Én magam is ott voltam, ahol
1-500 | 501-636 |