Fezejet

 1 3 |   belőle az utcai kirakatba.~– Kinek az arcképe ez?~Nem tudta
 2 3 |    Futottam a fényképészhez:~– Kinek az arcképe ez?~Az sem tudta.
 3 3 |       Felkerestem a műárust:~– Kinek az arcképe ez?~A műárus
 4 3 |        mikroszkopikus fenevad, kinek puszta egyoldalú barátsága
 5 4 |       mintha azt keresné, hogy kinek mit adjon abból, amit most
 6 5 |       mintha azt keresné, hogy kinek mit adjon abból, amit most
 7 8 |     tetőtől talpig gavallér, s kinek ezen tette is csak lovagiasságáról
 8 8 | útfélen mégis van egy kis ház. Kinek jutott eszébe azt odaépíteni?
 9 13|        nem ereszt ki a házból, kinek pedig okvetlen és sürgős
10 13|     mondatokban megindul, mint kinek minden szava keserűségtől
11 14|       ismeretlen szép gyermek, kinek ittjártát semmivel sem tudta
12 14|        mint egy kedélybeteget, kinek úgyis az egész lelke lázban
13 14|     fiatal leánynak egy ifjút (kinek virágaival annyit ábrándozott)
14 16|        összetáncoltuk a pénzt. Kinek nem maradt meg emlékében
15 18|    volna benne a szegénységét. Kinek nem arcát kellett volna,
16 19|       nőnemen lévő barátjához, kinek a második látogatással tartozott
17 21|      hogy itt a kenyérnekvaló, kinek mennyi kell belőle.~Délig
18 23|        meg, kivel találkozott, kinek mit mondott.~Midőn Angyaldy
19 25|        jöttem ki abból; férfi, kinek minden szava tettrevaló,
20 26|        Május vége felé az idő, kinek jutna eszébe ilyenkor a
21 26|       képzeli! – szólt Harter, kinek a forró tea nagyon megégette
22 26|     hajadonnak karját nyújtsa, kinek vállára boruljon, ha a könny
23 27|      oly szegény, mint hiszed. Kinek észt adott a sors, s hozzá