Fezejet

 1 2 |    megszorító kezemet, közel hajolt hozzám, mintha meg akarna csókolni,
 2 3 |      különösen érdekelte őfelségét; hozzám is nyájasan szólt, midőn
 3 6 |            a bókot.~– Hát ne jöjjön hozzám olyan közel, ha bókjaimtól
 4 8 | csodálkozzál, s ha egyszer idejössz hozzám, és erre a szép zöld fára
 5 8 |             arcát.~– Egy kígyó jött hozzám a fűben, odaért a kezemhez;
 6 8 |            Vigyázz, hogy mit szólsz hozzám! Mert nem mondhatsz nekem
 7 10|        Tehát mi rendelete van önnek hozzám?~– Az, hogy kapitány úr
 8 10|        lázadás! Csendőrök! Hej, ide hozzám! – ordítá magánkívül Gierig
 9 13|        fölhevíti; aggastyán lehetsz hozzám hasonlítva. Én még halva
10 14|            mikor azzal készen volt, hozzám fordult, és azt gondolta,
11 15|        Délután egy katulyát küldött hozzám a komornyikjától. Felnyitottam,
12 15|           ma ötezer aranyat küldött hozzám. Ennek csak kétféle célja
13 15|            amíg a bankár az ajtótól hozzám jött és üdvözölt.~– Kedves
14 20|       órában, ez időben, e viharban hozzám – mert sohasem foglak látni
15 20|   megsejtsék? Te ma búcsúzni jöttél hozzám!~– Melyik érzéked mondja
16 20|           Óh, Leona, ma nem volt jó hozzám jönnöd. Csak ma ne! Szerelmedben
17 20|         több leckét adni nem jön el hozzám.~– Miért tetszett azt hinni?~–
18 23|  felhasználni arra, Hogy legalább a hozzám legközelebb álló embereknek
19 23|          mint fizető adósom bejutni hozzám, akkor azután majd lekvittelünk.
20 24|            senkinek soha, mert akik hozzám legközelebb állnak, azoknak
21 24|          címe. Ha elküldi ön holnap hozzám a kisleányát, megengedi,
22 24|             elcsábít. Mikor odajött hozzám, egy percre az a gondolatom
23 27|         Meglehet. Nem ülsz közelebb hozzám?~– Várj! Elébb lefüggönyözöm