Fezejet

 1 6 |     keblére ölelé férjét, és égő arcát arcához szorítá. Miért égett
 2 8 |      sokáig, hogy addig Angyaldy arcát tanulmányozza.~De hiszen
 3 8 |   nyakába, s minden vér elhagyta arcát.~– Egy kígyó jött hozzám
 4 13|        lerogyni egy karszékbe, s arcát tenyerével eltakarni; aztán
 5 13|    vizsgálta gyanakodva titkárja arcát, míg egészen meggyőződött
 6 13| szorította. Összecsókolta fejét, arcát, szemeit; sírt, kacagott,
 7 13|           Malvina megcsókolta az arcát.~Amiért olyan jó volt, hogy
 8 14|        Világosiné szégyentől égő arcát eltakarva kezeivel. – Hogy
 9 14|          az anyjához, megcsókolá arcát, letörölgeté róla a könnyeket.~–
10 14|     ismerőseit, úgy rejti előlük arcát, úgy fordítja félre tekintetét,
11 15|  gyöngéden átölelte a leányt, és arcát arcához szorítá engesztelve.~–
12 17|      szónál alkonypír futotta el arcát.~– Írja meg ön azt is neki,
13 18|          szegénységét. Kinek nem arcát kellett volna, nem csókjával,
14 20|   boldogult, hirtelen odafordítá arcát Ilonka felé, s azt mondá
15 20|        elhárítani. Vére elhagyta arcát, egészen elsápadt, s szemeinek
16 20|        Elfordítá mélyen elpirult arcát e nőtől, s kezét keblére
17 21|          felnyílt pilláik alatt, arcát elfutotta a vér, haja ziláltan
18 24|      gyógyszert, várják mosolygó arcát. De hogy menjen hozzájuk
19 24|         között; pirosra festi az arcát este, de mikor lemossa róla
20 25|          fejét felemeli, s véres arcát megtörli; – ha e percben
21 25|     anyja ágya mellé, s könnyező arcát annak kezére fektetve, zokogá
22 26|      boruljon, ha a könny ellepi arcát, ha a fájás elszorítja szívét;
23 28|          nap, mely valamennyinek arcát bearanyozza!~*~Sötét, zivataros