Fezejet

 1 4 |    sápadt ifjú a karzaton annyit mondott erre sopánkodó szomszédnőjének:~–
 2 4 |          Elemért. Elemér tehát – mondott valamit.~– Ti derék honvédek.
 3 5 |    sápadt ifjú a karzaton annyit mondott erre sopánkodó szomszédnőjének:~–
 4 5 |          Elemért. Elemér tehát – mondott valamit.~– Ti derék honvédek.
 5 6 |    biztosi bál is megtartatott a mondott estén. Úgy tudom, hogy reggelig
 6 10|    színével orcáján, s amit most mondott, azt már sarkairól felemelkedve
 7 10|         s amit Föhnwald kapitány mondott harmadnapja, azt Föhnwald
 8 14|        Akkor aztán az a másik úr mondott valamit diákul, nyilván
 9 14|          Kismamájának annyit sem mondott, hogy „befellegzett”; attól
10 16|    Nándornak kellett hinni, amit mondott.~Amaz elégületlen körök
11 18|       Anyja megbánta aztán, amit mondott neki, s aggódva lesett be
12 20|     fogok arról, amit ön előttem mondott. Elfelejtem. Bocsásson innen.~–
13 20|       mondta: már nem; és igazat mondott, mert valahányszor a behegedt
14 23| hitetlenül rázta fejét. – És mit mondott, miért nem?~– Nem, mert
15 23|     kivel találkozott, kinek mit mondott.~Midőn Angyaldy későn éjfél
16 23|       nem bírta elrejteni.~– Mit mondott önnek, kedves barátom?~–
17 23|          kibékültél-e már?”~„Mit mondott még az illatos levél!?”~
18 24|        embereknek.~Ilonka annyit mondott még:~– Uram! Nekem itt biztosítékom
19 24|     Minden bizonnyal, mamzell. A mondott nyolc-kilenc év alatt az
20 24|  patkójába csíptetett krétával a mondott számokat, s utoljára összeadja
21 25|         keserűséggel csak annyit mondott.~– És hány éve annak, hogy
22 26|         hallják. Azt, amit nekem mondott az az asszony, meg kell