Fezejet

 1 2 |     fogaival, több hang rémülten kiálta Karolinnak, hagyja el a
 2 4 |         zászló.~– Hová, kérem? – kiálta ő legelébb apja bölcs szavaira. –
 3 5 |         zászló.~– Hová, kérem? – kiálta ő legelébb apja bölcs szavaira. –
 4 7 |   eltakarodol a háztól rögtön! – kiálta rá Ilonka. – Mert ha az
 5 8 |          Hát nem látsz-e égni? – kiálta fel a hölgy, és most már
 6 8 |          rémület torzarculatával kiálta fel:~– Az Istenért! Leona!
 7 10|   őrülnöm!”~– Nini! Hát ez mi? – kiálta közbe most Konyec úr egy
 8 10|        hagyjon ön nekem békét! – kiálta a tiszt haragosan elkapva
 9 13|         vele a pokol fenekére! – kiálta fel dühösen Harter Nándor,
10 14|          istenért, mi történt? – kiálta Világosiné elrémülten, míg
11 14|        együtt.”~– Megszöktünk! – kiálta fel Világosiné szégyentől
12 15|          kékruhás elé, s nevetve kiálta neki:~– Vigyázzon ön! Mert
13 16|           se a házban.~– Ejnye – kiálta fel Böske –, hát ugyan miféle
14 17|         verve.~– Akkor hurráh! – kiálta fel az ijfú vitéz, s mind
15 20|       vítőrt.~Ilonka megdöbbenve kiálta fel.~– Mi ez?~A vítőrnek
16 20|          Ne taníts arra engem! – kiálta szenvedélyesen a delnő. –
17 20|   összefecskendezve, lelkendezve kiálta fel:~– Jézus Mária! Bánom
18 21|     holnap függni fog.~– Igen! – kiálta tajtékzó ajakkal a fogoly. –
19 22|          még letartóztatás is! – kiálta felháborodottan Harter.~–
20 26|        jobbkor!~– Elemér úrfi! – kiálta dühösen, Angyaldy elé vetve
21 27|          másik én.~– Nem elég! – kiálta nyersen a férfi. – Én akarom
22 27| feltámadás napját.~– Meghalt!? – kiálta fel összerezzenve Harter.~–