Fezejet

 1 7 |       kezét, azt a szép kezét!~Ilonkának meglágyult a szíve. Odanyújtotta
 2 10|       Azzal elkezdé magyarázni Ilonkának azt a tudományt, hogy mit
 3 14|     világ, s nem jár az utcán; Ilonkának nem kell attól tartani,
 4 14|  fiatal leány!~Azért esett jól Ilonkának, hogy messzeeső külvárosi
 5 14|        magát, és kezét nyújtá. Ilonkának. Ilonka elfeledte a kéznyújtást
 6 14|        sok pénz is „azért”?~De Ilonkának nem jutott ez eszébe. Az
 7 14| rekedtes hangon e szókat mondá Ilonkának:~– Ön engem megölt.~Ilonka
 8 14|         hogy nem hagyott békét Ilonkának addig, míg az két lovagvesszővel
 9 14|     díjt előre kezébe erőlteté Ilonkának a vívásleckékért. Szegény
10 14|       Azt hinné az ember, hogy Ilonkának az már csak tréfa volt és
11 18|       is eljártak; sőt ismerve Ilonkának a könyvek iránti szenvedélyét,
12 18|        Elő is fizetett a lapra Ilonkának, melyben azok megjelentek.~(
13 18|    hogy éppen el is ütné tőle. Ilonkának nem szabad azt megtudni,
14 20|      Ad neki kétezer forintot.~Ilonkának eszébe jutott, hogy ennyit
15 20|      az angolórának, azt mondá Ilonkának.~– Kedvesem, kegyednek valami
16 20|  őrültnek ez a kis világ szűk!~Ilonkának szívét mély szánalom fogta
17 20|     kigúnyol, megvet, kinevet!~Ilonkának elfogyott a türelme.~– Ejh,
18 20|    történik.~Ily adománya volt Ilonkának; a vívás hevélye neki visszahozta
19 24|        el magától többé; azért Ilonkának valami olyan munkát kellett
20 24|       el kell benne pusztulni.~Ilonkának tehát más szállásrul kelle
21 24|       szomszédnő előre elmondá Ilonkának: milyen dicső dolog lesz
22 24|    második felét is kézbesíték Ilonkának.~A család betegei ismét