Fezejet

 1 4 |       jószívű gyermetegség vall magára, míg szemeinek mély titkos
 2 4 |        nemsokára a közfigyelmet magára vonta.~Amint a menet a főutcába,
 3 5 |       jószívű gyermetegség vall magára, míg szemeinek mély titkos
 4 5 |        nemsokára a közfigyelmet magára vonta.~Amint a menet a főutcába,
 5 7 |    horkol, azzal ébred. Kétszer magára gyújtotta az istállót emiatt,
 6 12|          Ilonka vállalta azt is magára; ha atyja haragudni fog
 7 13|         fiam. De legelső kérdés magára nézve az, hogy amíg pere
 8 13|    ismersz!~– Menjen! Haragszom magára. Ma nem akarok ránézni.
 9 14| Ilonkára sem lehetett a beteget magára bízni; s ha mind a ketten
10 14|   kísért hölgyet egyszerre csak magára hagyni, s a legelső lilaszín
11 14|        most szó van?~Lemming úr magára vállalta, hogy majd kigyógyítja
12 16|          Minden ember vigyázzon magára, hogy meg ne csalják. De
13 19|     legelső aranyórát nem látja magára mosolyogni. Ön is így jött
14 19|      megtalálta önt, felöltötte magára, s az jár-kel itt most az
15 20|     volt. S azután megvetem, és magára hagyom és keble ördögeire.~
16 20|          Szemrehányásokat szórt magára és a gondviselésre, ki még
17 21|     tartozik; ne vesztegettesse magára az időt.~– Uram! Tekintse
18 22|     lehet; a kormány a szégyent magára száradni nem engedi, hanem
19 24|         lesz hát belőle.~Ilonka magára maradt azon az elátkozott
20 25|    előszín előtt, figyelmezteté magára Ilonkát.~Ilonka viszonzá
21 28|       Magának sem.~Semmi gondja magára többé.~Nem törődik vele