Fezejet

 1 2 |              hogy mit enyeleg az én kedvesem – egy idegennel.~Én a hízelgésekben,
 2 6 |            a világban. Add át neki, kedvesem, ezt az egypár csókot. Isten
 3 6 |              Most már hallgasd meg, kedvesem, mit végeztem én a kormánybiztosnál.~
 4 8 |               Csak hagyjon engemet, kedvesem, Lemming Rudolf tudja azt,
 5 9 |           férj arca.~– Ne aggódjál, kedvesem – mondá neki. – Egy rossz
 6 13|         flegmájú ember! Hallja ezt, kedvesem?~Malvina nem hallgatott
 7 14|             ragadtatva Ilonkától.~– Kedvesem, ön egy valóságos Amalazuntha!
 8 15|        merte bolygatni.~– Tudja ön, kedvesem, hogy én ezt már nagyon
 9 15| pipereáru-árjegyzéket, mint kegyed, kedvesem, egymaga. Én azt hiszem,
10 15|         Arra pedig ügyelnie „kell”, kedvesem! Tudja? Azt mondom, hogy:
11 15|             volna tőle megkérdeni: „Kedvesem, mondsza, mi fáj?” Ha hidegen
12 18|            a kezem.~– Értem én azt, kedvesem. Mert ön olyan szemeket
13 18|       halála órájáig kínozni.~– Ah, kedvesem, az nem úgy van, ahogy ön
14 18|           magának. Higgye el nekem, kedvesem. Mert én megpróbáltam mind
15 18|          imádja, s akit ön is imád. Kedvesem! Sok ilyen szép sima arcú
16 18|             is. De meg nem tudhatja kedvesem, minő sivatagot viselnek
17 18|           bírja megtörni.~– No, no, kedvesem; egy férfinak a lelke már
18 20|               Ne piruljon ezért el, kedvesem; az ön helyzetében minden
19 20|              azt mondá Ilonkának.~– Kedvesem, kegyednek valami baja van.~–
20 20|    egészséges voltam vele.~– Akkor, kedvesem, kegyednek jó lesz sietni
21 20|               Ezt nem jól tudja ön, kedvesem; egy leány férjhezmenetelénél