Fezejet

 1 2 |           mi kettőnk dolga! Azután egyet fordult, s fejét lesunyva,
 2 7 |        Böskét, hogy amint röptiben egyet fordult, még azután is ment-ment
 3 8 |            úgy a levegőben csókolt egyet, hozzá sem ért ajkával,
 4 10| hevenyészünk ágasokból, deszkákból egyet a lovaink számára, a katonák
 5 10|     mozdulatot, tán hogy elővegyen egyet azokból az átkozott kapadohány
 6 10|          peckesen, minden lépésnél egyet lejtve, bevonult a szobába,
 7 11|       akadok.~– No de vegyünk csak egyet – szólt Gierig úr –; s tegyük
 8 11|      szednek. Nem tréfa itt lenni.~Egyet szólt a fél szája szegletéből
 9 13|     kaszinóban.~– Hát mondok neked egyet – szólt Harter Nándor felállva,
10 13|      nagyságát fejezi ki. Hanem én egyet gondoltam. Lemmingnek sok
11 13|          hajnal.~Akkor leszakított egyet azokból az aszúvirágokból,
12 15|          burkolt tekercsek voltak. Egyet kivettem, felszakítottam.
13 15|        elajándékozzon belőlük vagy egyet, mert kár volna érte.~–
14 17|           győztünk! De ordítok még egyet utoljára életemben. Ez az
15 19|          ilyen gondolatja.~– Hanem egyet ne feledjen el, master,
16 19| túlvilágról jött is vissza: azt az egyet, hogy az Óvilágban volt
17 23|            illető urakat) amint ön egyet meglát a lépcsőrácsozat
18 23|          könnyen teljesítheti.~Még egyet.~A közöttünk szövődő új
19 24|        maga körül; lehajolt hozzá, egyet ütött a hű paripa nyakára
20 27|           régi dolog, minden héten egyet.~– Kellenek borzasztó újdonságok,
21 28|             másikkal! Úgy! No, még egyet! Itthon vagyunk!”~Azután,