Fezejet

 1 2 |           nyihogást hallatott, még tán énekelni is képes lett volna,
 2 3 |    hadifoglyokért csak nem veszünk tán váltságdíjat? Ki fizetné
 3 3 |            neme az ostromnak. Vagy tán azért új, mert nagyon is
 4 6 |        elég messze leszek innen.~– Tán bizony kiköltöznek falura?~–
 5 7 |            az valóságos áspis.~Azt tán mondani sem kell, hogy aki
 6 8 |           érte is azt.~– Szájamat! Tán félsz tőle, hogy mérges?
 7 10|            is tett egy mozdulatot, tán hogy elővegyen egyet azokból
 8 13|       kegyed tudja jól, de a világ tán nem hiszi, mennyire szerettem
 9 13|     Szerencsés lehetsz.~– Álmodtál tán valami számot, amivel ternót
10 13|            ha haragudtál volna rá, tán kiengesztelődhettél volna
11 14| meglehetnek a maga jó indokai.~Még tán annak is lehetett oka, hogy
12 15|            percben hozzáért volna, tán szikrákat idézett volna
13 16|         körök? Azok is csak tettek tán valamit? Hiszen húszmillió
14 17|            is ugyanaz, lehetsz még tán egykor az; de most a föld
15 20|       Ahelyett azt felelte, aminek tán történni kellett volna:~–
16 20|        gondolni oly emberre, akire tán ön is gondolhat. Felfogadom,
17 21|   legrejtettebb zugát is, ahol még tán egy árva egyforintos meglapulhatott
18 23|          valami állomást szerezne, tán Bécsben a kancelláriánál;
19 24|           megvallok önnek: enélkül tán a kétségbeesés sugallatát
20 26|       jelen. Szükségünk lesz rá.~– Tán párbajra akar híni? Óh,