Fezejet

501 25 |             tudom; de mit tehetek mást? Ez a kezdete, ez a vége annak,
502 25 |             tehetek mást? Ez a kezdete, ez a vége annak, amit önnek
503 25 |           puszta kertből leszakított. – Ez a virág mondta azt meg nekem.
504 25 |                 ezt, ön beszélt vele; s ez elmondott nekem mindent.
505 25 |                 És hány éve annak, hogy ez a virág önnek beszélt?~Az
506 25 |               mondá. – Most rögtön? Még ez órában? Jó. Jöjjön kegyed
507 25 |               tatata, tototo”; nem volt ez emberi beszéd, de mégis
508 25 |              erős indulatot fejezett ki ez állati hangban.~Elemér megmeredve
509 25 |              tudta elgondolni, mi lehet ez.~Ilonka szomorúan mondta
510 25 |                szomorúan mondta neki:~– Ez lett az atyámból. Most lépjen
511 25 |                nekem Ilonka kezét. Hogy ez a gondolatom nem ebben az
512 25 |                érte! Most áldalak, hogy ez nem úgy történt, ahogy én
513 26 |          Angyaldyt is fölvitte magával, ez volt titkárjának utolsó
514 26 |        mindannyiszor összeborzongott. S ez az ideges borzongás is olyan
515 26 |                 jégvirágok rajzolódnak. Ez szokatlan tünemény májusban.~–
516 26 |              magyarországi földbirtokok ez évi terményeire nem adatnak.~
517 26 |         terményeire nem adatnak.~De már ez olyan csapás volt, amely
518 26 |                kiáltozott magánkívül. – Ez égrekiáltó volna! Az Isten
519 26 |               miken ki akart szabadulni ez a mondás: „Hátha éppen tiértetek
520 26 |           sújtja azt így!”~– Lehetetlen ez! – kiabált Harter, s az
521 26 |         alácsüngtek.~– Elpusztult világ ez, uram!~Hiszen nem az elpusztult
522 26 |                 már, akkor fagylalta le ez a rettenetes éjjel.~Malvina
523 26 |                 Ön nem adta helyeslését ez elhatározásomhoz. Én mindamellett
524 26 |          elharapta egy percre haragját; ez az emlék meghűté. Elemérnek
525 26 |               ideje maradt folytatni.~– Ez az asszony elutasított engem,
526 26 |               mellé.~– Azt mondta nekem ez az asszony: a te apádra
527 27 |               érzékenyebb lesz. S mikor ez féltékeny pillantásokat
528 27 |            kancellár eladta a lovait.~– Ez politikai újdonság. Ez nem
529 27 |                  Ez politikai újdonság. Ez nem a mi társaságunkba való.~–
530 27 |                a színház igazgatóját.~– Ez meg már régi dolog, minden
531 27 |               his mistress”.~– Valóban? Ez már érdekes. Az a leány
532 27 |                 a villanyos ütést, amit ez a név előidézett.~– Ah!
533 27 |           érzett minden idegében, amint ez a kicsiny, cingár ember
534 27 |             szenvtelenül arcába nézett. Ez a tekintet őt galvanizálta.~
535 27 |                elhatározását. Ön ismeri ez írást, olvassa.~És azzal
536 27 |              kézzel ejté le az asztalra ez iratot. Az a kis cingár
537 28 |              lehet beszámítani, amikben ez a bolond gazda, a gond,
538 28 |              ember elé és mondja neki: „Ez fű, ez fa.” No, mondd utánam: „
539 28 |                 és mondja neki: „Ez fű, ez fa.” No, mondd utánam: „
540 28 |               férfias; most egészen női ez. Az „én magam” nincsen többé;
541 28 |                 eszméje társat keres, s ez veti arcára azt a mondhatlan
542 28 |               csörömpölnek a kövezeten.~Ez a pesti szél nem olyan,
543 28 |                  mint más istenes szél: ez mindenütt szemközt fúj.
544 28 |              haza, és nem találnak oda.~Ez szótlanul tántorog. Egyszer
545 28 |               merőn föltekint maga elé.~Ez arcot ismerjük. E tüskés-borostás
546 29 |           Szerelem bolondjai” regényhez~Ez a regény egészen reális
547 29 |                hogy ravasz tudok lenni. Ez egyszer az voltam.~Az „Új
548 29 |             leírtam a „Bach-korszakot”, ez a regény a „Schmerling-korszak”
549 29 |                írói gyarlóságaim, miket ez ideig jóakaratuk titkolgatott,
550 29 |                hogy amennyit használtam ez ideig költői munkálkodásommal
551 29 |               véve.~„Duna-vizes ember.” Ez volt Budapestnek a vízvezetéke,