Fezejet

 1 2 |        fürtös fejét.~– Akar-e ön nőm lenni?~A leány arra mélyen
 2 2 |          Mi lesz belőlem aztán?~„Nőm!”~Hogy én e szóval oly fukar
 3 10|         bement, megint kijött.~– Nőm szívesen látja önt ebédre.~–
 4 10|        hebegte:~– Azt bizonyosan nőm tette oda molyok elűzésére.~
 5 10|       Először nem az enyim, mert nőm menyasszonyi ajándéka és
 6 10| Becsületem minden fillérét pedig nőm őrzi, s azt csak erőhatalom
 7 10|      megállt, és így szólt:~– Ez nőm szobája.~És bement oda.~
 8 14|           Lemmingné.~– Ah! Az én nőm? Ez új dolog!~– Isten önnel,
 9 14|           Megbocsát, kisasszony, nőm elkésett; de bizonyosan
10 14|        mondhatok kegyednek, hogy nőm egészen szerelmes kegyedbe.
11 14|    kegyednek oly összeget ígérek nőm körüli fáradságáért, mely
12 14|   szóltam. Az én imádottam az én nőm. Az én nőm nekem minden
13 14|       imádottam az én nőm. Az én nőm nekem minden órájáról számot
14 15|         lenni, s ha ön törvényes nőm nem volna, azt mondanám:
15 21|      adhat nekem vissza. Szegény nőm! Mi lesz belőle? Én főbe
16 23|          Lemmingnek, hanem az én nőm. A protestánsok kánonai
17 23|          Tehát hogy holnap az én nőm lehessen, nem kell hozzá
18 27|          eddig. Azt akarom, hogy nőm légy.~Az asszony felkacagott.~–
19 27|       Válj el férjedtől, és légy nőm!~És e szónál oly szenvedélyesen