Fezejet

 1 8 |      virágok, madarak – és mi ketten!~Óh, „mi ketten”!~– És egy
 2 8 |         és mi ketten!~Óh, „mi ketten”!~– És egy egész átkozott
 3 10|       főzésre, s mikor mind a ketten készen voltak, a háziúr
 4 14|     magára bízni; s ha mind a ketten elmennek, ki viseli gondját
 5 14|    maguk arra a Pestre mind a ketten a szegény urunkkal. Majd
 6 15| meghajlott.~Erre aztán mind a ketten úgy megijedtek, hogy elhajigálták
 7 18|     egymáshoz vénülünk mind a ketten; s aztán majd-majd egyszerre
 8 18|    egyszerre meghalunk mind a ketten; ekkor majd te is meghalhatsz
 9 19| mintha haragudnék; de ha csak ketten vagyunk, se bíró, se pap
10 22|       Ébren vagyunk mi mind a ketten? – kérdé tőle.~– De alunni
11 22|      De alunni megyünk mind a ketten, méltóságos uram.~– De hát
12 23| figyelve.~Reggel ismét mind a ketten összejöttek Harter úr magán
13 23|    akkor majd várunk – mind a ketten.~Ez a „várhatunk” szó ugyan
14 24|   vagyunk szerződtetve mind a ketten a cirkuszhoz szép fizetéssel.
15 25| házasságot? Jó; tehát legyünk ketten, kik azt megtiltjuk. Én
16 27|    melyet viselek!~– Elég, ha ketten tudják azt – súgá az asszony. –
17 27|      hölgynek.~S azzal mind a ketten az asztalra hajoltak, és
18 27|  asztalra hajoltak, és mind a ketten azt látták egymás arcáról,
19 27|   közünk nekünk mindehhez? Mi ketten nem fogjuk ezt Harter Elemérrel