Fezejet

 1 Elo|   emlékezetem összehalmozva tart az emberi szív szerepléséről a világtörténelemben.
 2 Elo|          pénzeken nem szokott lenni emberi ábrázat, s minthogy mahomedán
 3 2  |          hogy különféle fenevadakat emberi szelídségig lealázzon; vagy
 4 2  |          börtönébe lépve látni: nem emberi idegekkel elviselhető dolog.
 5 3  |           borzadalmas megalázója az emberi nemnek, egy mikroszkopikus
 6 7  |         hozzá való anyag szerfölött emberi.~Nem is beszélek arról,
 7 10 |          helyzetét elítéli; a nemes emberi jószívűségnek, az aszkéta
 8 13 |        borult; az nem volt szó, nem emberi hang, amit hozzá beszélt,
 9 13 | ágrólszakadt, valahogy legyen mégis emberi formája! Csókoljon kezet,
10 16 |           az emlékezet előtt.~Nincs emberi fantázia, mely egy új vonást
11 16 |  intézkedések folytán természetesen emberi lehetetlenség volt valakinek
12 23 |         leírta, azt hiszi, hogy egy emberi kéz csinálta zár azoknak
13 24 |             nyomorát, akikért eddig emberi erőt megtörő küzdelmet viselt;
14 24 |           persze, hogy nem ezzel az emberi ábrázatommal. Én vagyok
15 24 |              minő tökélyre képes az emberi izom s az állati halandó
16 24 |        gondolat ez: a gyönge gyarló emberi testet acéllá edzeni; megmutatni,
17 24 |         indulatai, van kedélye, van emberi nyugalma, van szeretete
18 24 |      végeztével Tresor és gyermekei emberi alakjaikba travesztálva
19 25 |        tatata, tototo”; nem volt ez emberi beszéd, de mégis erős indulatot