Fezejet

 1 3 | invokáltam: „Óh, Madonna! Lebegj előttem, hogy ne érezzek semmi földi
 2 3 |        női alak rémarca lebegett előttem. Elővontam keblemből az
 3 3 |          fényes álomkép lebegett előttem, melynek mását keblemen
 4 10|          nem lehet már kitalálni előttem. Másutt is mondták már azt
 5 10|          volna is a némber, akit előttem megbántanak, a sértő tapasztalni
 6 13|         csakugyan nem produkálta előttem senki!~Malvina maga is olyan
 7 14|       nyomorúságban. Beszéljenek előttem akármiről. Talán én is tudok
 8 14|         felelni: „én magam”.~Sem előttem, sem utánam senki. Magam
 9 15|          beszélgetést később egy előttem ismeretes csengő női hang
10 16| közbevetette magát.~– Csak mondd előttem, édes leányom. Mert hiába
11 18|     nemes lelkű férfi! Kijelenté előttem, hogy ha te nőül mennél
12 20|             Mindig homályosabbak előttem talányaid.~– Akkor ne fejtsd
13 20|   Hallgatni fogok arról, amit ön előttem mondott. Elfelejtem. Bocsásson
14 20|    Asszonyom! Ön már nem őrjöngő előttem többé, hanem nevetséges
15 20|           asszonyom, ne zárja el előttem az ajtót! Ez már otrombaság… –
16 20|      soha. A port fogja csókolni előttem, azt a port, mely a szörnyű
17 21|  adóbehajtó biztos, azt vallotta előttem, hogy ő azt az emberhasználatra
18 21|     megnyílni, mint ahogy ön azt előttem megnyitotta, hogy megszelídülve
19 22|        vele! Most fontos ügy van előttem.~Angyaldy visszalépett,