Fezejet

 1 10|          katonáimmal együtt.~– Ah!~A biztos úr gúnyos mosollyal tekinte
 2 10|        oldalára, s mikor vége volt a biztos beszédének, csak onnan a
 3 10|             jött utána nagy garral a biztos és fegyverhordozója.~– De
 4 10|          cselekedett ön? – rivallt a biztos a tisztre fensőbbségi dorgáló
 5 10|             nyugodtan:~– Már hiszen, biztos úr, ha orrot kap ön a magas
 6 10|          módszerekhez folyamodjék?~– Biztos úr – szólt közbe a kapitány –,
 7 10|        nyergeljenek. Konyec úr meg a biztos és a csendőrök előfogatait
 8 11|           aztán azt gondolta, hogy a biztos úr ma nagyon adakozó kedvében
 9 15|  kényszerítésnek; maga felől egészen biztos volt.~Amint Malvina egy
10 20| tanulmányunkhoz.~– Önnek ma nem lesz biztos keze.~– Honnan gondolja
11 21|              igaza van az élelmezési biztos irányában; azt majd igazítsa
12 21|             a malomtól az élelmezési biztos lakáig visszakerült. Konyec
13 21|              odatartott a megláncolt biztos szeme elé.~– Van önnek erre
14 21|           katonai raktárba került. A biztos azt mondá, hogy ezt a búzát
15 21|           elfogott, ki az adóbehajtó biztos, azt vallotta előttem, hogy
16 21|          kegyed katonáinak szánva. A biztos ügyetlensége, minek szedte
17 21|              Budára felkísértetni.~E biztos nyugalom megtörte a kétségbeesés
18 24|      családtagok települnek le, s az biztos társaság. Ilonka sokat élvezett
19 25|          volt a bérlő neve. Miután a biztos és pecérei az utolsó pénzt