Fezejet

 1 8 |       az aranyozott lábú antik asztalra letett papírokra, s felfedezé
 2 10|        magát, s felült arra az asztalra, amelyen az éppen akkor
 3 10|    olyat ütött a tenyerével az asztalra, hogy a kalamáris a tábláról,
 4 10|       kardját, s odavetette az asztalra. – Arra kényszeríthetnek,
 5 10|    látni Világosinét, amint az asztalra leborulva sírt. Neki nem
 6 10|   okmányokat, s kiterítteté az asztalra.~– Kezénél van kisasszonynak
 7 10|    úréval.~Aztán kitöltötte az asztalra az erszényke tartalmát,
 8 13|        rendezé el, hogy melyik asztalra tegyék le, hogy jó világításban
 9 14|       azt a legközelebb talált asztalra. – Hát majd mindjárt elmondom
10 15|     papírcsomagba burkoltan az asztalra letette, s azzal eltávozott.~
11 16|      neki!”~És azzal letett az asztalra ötven forintot.~Böske elámult.
12 21|  vászonzacskóból kitöltötte az asztalra a mutatványszemeket.~Lemming
13 24|   felrakja a két első lábát az asztalra, s türelmetlenül dörömböz. „
14 24|       a szájában levő pipát az asztalra támasztva, olvassa nekiborulva.
15 26| dühösen, Angyaldy elé vetve az asztalra a névjegyet. – Még szemem
16 26|  felpattanva s öklével ütve az asztalra. – Te engem szidalmazni
17 27|       S azzal mind a ketten az asztalra hajoltak, és mind a ketten
18 27|        Tihamér odakönyökölt az asztalra, úgy nézett a hölgy vonásaiba.~–
19 27|     zsibbadt kézzel ejté le az asztalra ez iratot. Az a kis cingár