Fezejet

 1 2 |         csörgőkígyóit.~Párszor bele akartam kötni az ismeretségbe, de
 2 2 |           nap ne lássam. Ha feledni akartam, azt hittem, megbolondulok
 3 2 |            azon percben, melyben át akartam karolni, ügyesen, mint a
 4 2 |            kétkedik bennem? Azt nem akartam elismerni, hogy volt oka
 5 2 |             oktalan állatról? – Mit akartam? – Meg akartam-e mutatni
 6 10|           fogja tőle elvehetni. Ezt akartam önnek mondani, uram.~Azzal
 7 11|           pokoltól mentett meg. Oda akartam menni egyenesen. Kétségbe
 8 12|        fordultak őellene is. Én nem akartam, hogy máson is szerencsétlenség
 9 14|             közbe Böske – én is azt akartam mondani; kisasszonyom tud
10 14|       lehessünk.~– Bocsánat, én jót akartam.~– Köszönöm, uram, hálás
11 14|      szétkaptam a két kezemmel, meg akartam fogózni a levegőbe, félrerántottam
12 14|        kismama? Ejnye, pedig én azt akartam idehaza Lemming papának
13 14|         menjen haza!~– Magam is azt akartam – szólt Elemér, és sietett
14 15|              mellyel nagylelkűséget akartam gyakorolni, egy jótékonysági
15 15|       hangjára az egyik részről.~Át akartam nézni az ajtón. Nem lehetett,
16 15|  személyesen átadni?~– Óh, éppen én akartam önt erre felkérni. Egy teaestély
17 17|          Hogy van ön?~– Éppen öntül akartam kérdezni, hogy vagyok?~–
18 24| tudakozódtam kegyetek után, mert le akartam tartozásomat róni, s megtudtam,
19 29|     Tehetség volt.~Én pedig még meg akartam kísérteni, hogy annak a „