Fezejet

 1 8 | földszintre lépett, a páholy még üres volt. Ezen nem csodálkozott.~
 2 9 |          s szomorúan tért vissza üres öntözőjével.~Délben a vizet
 3 12|          szemek, tárgykeresetlen üres tekintetükkel. Az elkékült
 4 13|         a nyakát két kezével két üres zsebébe mélyedve.~– Hát …
 5 13|       szórtak; itt kopár minden, üres minden és csendes minden.~
 6 13|          az aklokat, istállókat, üres minden. Ki lehet nyitni,
 7 13|       udvar, az egész szérűskert üres, egy szál szalma nem hever
 8 13|   elperzselve száraz gallyakkal, üres mezők; csakhogy ami a téli
 9 17|        meg fogok magamnak valami üres csigahéjat, … ellakom én
10 17|       kelyhében, vagy kereste az üres csigahéjak között téli szállását.~–
11 18|           hogy ne adjak neki egy üres szívet, mely egész életére
12 21|     talál benne; s aztán majd az üres tárcát adja vissza.~Föhnwald
13 21|       vissza Lemming úrnak, s az üres tárcát dugta a saját zsebébe.~
14 21|         én elismerem, hogy ez az üres tárca rám nézve sokkal értékesebb,
15 21|          irgalommal! Adja vissza üres tárcámat, s vegye el azon
16 23|          nincs benne egyéb, mint üres papiros, azt hadd találja
17 23|        kereste e talány nyitját; üres lapokra talált.~De hát a
18 26|      szőlőszem egy csepp mustot. Üres év áll előttünk.~– Ah, azt