Fezejet

 1 8 |     kezemhez; ah, leroskadok… Tihamér, segíts!~– Leona! Térj magadhoz,
 2 8 |   először a két keresztnevet: Tihamér, Leona; azonban hát ki tudja,
 3 8 | amitől úgy megijedtél – szólt Tihamér felemelve a fűből a rémület
 4 8 |      jobbat nem ízlelt volna.~Tihamér nézte őt a nyugágyra ledőlve,
 5 8 |     így örökké? – sóhajta fel Tihamér.~– Hiszen örökké tart, ha
 6 8 |         Óh, mutasd meg nekem!~Tihamér egy kis arany tokocskát
 7 8 |       és a szájába tette azt.~Tihamér nem volt elég gyors azt
 8 8 |   megölsz, mert megbánod azt!~Tihamér sietett a könyelmű teremtésnek
 9 8 |      hölgy, s azzal felugrott Tihamér mellől, s az ablakhoz futott,
10 8 |  vagyok, amikor rád gondolok.~Tihamér nem választotta az elfutást.
11 20|      közöttünk helyes alku.~– Tihamér! Valld meg, mi nyugtalanít!~–
12 27|   serpenyőt! Az megédesít.~És Tihamér meggyújtotta a tea alatt
13 27|       csészémbe rumos cukrot!~Tihamér szót fogadott; rumot töltött
14 27|      húzva székét Tihamérhoz. Tihamér átölelte a hölgy vállát,
15 27|   volt a szeretője! Mindenki!~Tihamér úgy tett, mint aki tréfás
16 27|      valaki Harter Elemérrel!~Tihamér odakönyökölt az asztalra,
17 27|     meg fogja neki írni!~Most Tihamér mind a két kezével megfogta
18 28|      csalfán suttogá:~„Kedves Tihamér.”~A szépasszony nincsen