Fezejet

 1 3 |           ottmaradt velem késő éjig, néma duzzogásban töltve az időt.~
 2 6 |      kisöccsét tartva.~A szegény kis néma gyermek bámész figyelemmel
 3 6 |            ott nekünk.~A szegény kis néma szerette volna megtudni,
 4 6 |         lehet majd futkározni.~A kis néma mindezt megértette. Hogyan
 5 7 |            Úgy segéljen, ha az a kis néma nem volna a háznál, az sem
 6 7 |             a nagy hallgatást.~A kis néma gyereket szerette nagyon;
 7 11|          sokáig.~A bohóc még egyszer néma esdekléssel emelé fel hozzá
 8 13|              virágában.~A bírálat és néma szemlélődés közepett egyszer
 9 14|              a kettő. Böske és a kis néma.~– Az istenért, mi történt? –
10 14| Világosinéból most tört ki a keserv. Néma gyermekét szívéhez szorítva
11 14|         szabad. Nézz atyámra, erre a néma kisgyermekre! Isten ránk
12 14|           saját nyaka körül, s a kis néma gyermek karjaival Ilonka
13 14|        megáldó kéz; azután odalépett néma atyjához, mintha annak is
14 14|            anya örök remegése; – egy néma testvér állati ragaszkodása
15 24|           elfogták az utcán; s a kis néma a nyakába csimpajkozott,
16 24|          elmulatja vele magát.~A kis néma nagyon megörült a képeskönyvnek;
17 25|          most ebből a könyvből.~…Nem néma már a kistestvér…~…Ott fekszik
18 26|            odaveté magát kistestvére néma tetemére, és zokogva rebegé:~–