Fezejet

 1 3 |          vizáltatnom, s amíg Rómába értem, nem rabolhattak ki.~Mikor
 2 3 |        rabolhattak ki.~Mikor Rómába értem, már akkor javában szervezkedtek
 3 4 | nagylelkűséget követ el, azt én nem értem. Ő úr marad, mint eddig,
 4 4 |             azt meg éppenséggel nem értem.~De már ezt egyike a legközelebbi
 5 5 | nagylelkűséget követ el, azt én nem értem. Ő úr marad, mint eddig,
 6 5 |             azt meg éppenséggel nem értem.~De már ezt egyike a legközelebbi
 7 17|    kapottnak írja a sebemet… Én nem értem a tréfát… Ha ön engem rászedne,
 8 18|           mondhatnám:itt a kezem.~– Értem én azt, kedvesem. Mert ön
 9 19|     szállítok be az országba.~– Ah, értem – suttogá Malvina. – Most
10 20|             három, néha négy.~– Nem értem.~– Lehet, hogy én azt önnek
11 20|       szeretném, ha nem kívánná. Én értem, amit mondtam.~Ilonka egy
12 20|             csóválta a fejét.~– Nem értem ezt a tréfát.~– Nem érti,
13 21|      nyavalyát is vonjanak magukra; értem ti. a polgári gondviselést.~
14 23|             ne taszítsuk.~– Ezt nem értem. Mi köze lehet a hatalomnak
15 23|      lehessen az, kérem: ezt én nem értem!~Erre Harter elmosolyodott,
16 23|        szövetségébe. Érti ön már?~– Értem – felelt Angyaldy tompán.~–
17 24|            mikor én önnek adtam. Én értem azt.~– Ah, dehogy érti,
18 24|            kedves mamája beteg. Úgy értem, hogyha jobban lesz. Nekem