Fezejet

 1 7 |              rá Ilonka. – Mert ha az anyám szeme elé mersz még egyszer
 2 9 | megtébolyodik.~– Ne essünk kétségbe, anyám! Hisz van még gondviselés
 3 12|           erőszakkal akartak betörni anyám szobájába. A százados védett
 4 13|              pert indítok apám ellen anyám hozományáért. De beszéljünk
 5 14|             nagy batyu volt.~– Nézd, anyám – szólt Ilonka –, ha nem
 6 14|              a könnyeket.~– Ne sírj, anyám! Térj magadhoz! Kétségbeesnünk
 7 14|              tőlünk.~– Ne mondd azt, anyám! Még éppen az van meg nekünk,
 8 14|              gyakran magánkívül van. Anyám fél tőle. Az egész háznál
 9 18|        kellettek az ellenállásnak.~– Anyám, én ezt az embert nem szeretem.~–
10 18|          valakit szeretsz?~– Senkit, anyám.~– Talán magad sem tudod. –
11 18|        nagyon becsülöm.~– Nem bánom, anyám; szívesen fogom látni.~E
12 18|            kell szakadni szívének.~– Anyám – szólt tűzben lángoló szemekkel,
13 20|         Magamat gyalázom-e meg, vagy anyám erényére engedek mérges
14 24|         három betegem fekszik, apám, anyám, testvérem nyomorban, s
15 25|      gyermeket a ravatalon.~– Itt az anyám és a testvérem – rebegé
16 25|      fektetve, zokogá fájdalmasan:~– Anyám… én szerettem őt.~Világosiné
17 26|           közöd!~– De van! E név van anyám sírkövére felírva; s e névnek
18 26|              melyben elismerem, hogy anyám örökségét öntül megkaptam