1-500 | 501-520
Fezejet
501 26 | azt írja alá, mint tanú.~Ha ügyelt volna arra a tekintetre,
502 26 | kinek vállára boruljon, ha a könny ellepi arcát, ha
503 26 | ha a könny ellepi arcát, ha a fájás elszorítja szívét;
504 27 | pályát kerestem miattad, s ha innen is elmennél, ezt is
505 27 | Ne hallgass a kígyóra, ha a paradicsomban lakol!~–
506 27 | melyet viselek!~– Elég, ha ketten tudják azt – súgá
507 27 | van eszem újat szerezni, ha ezt elpazarlod. Válj el
508 27 | Ezt kibeszélte egy cseléd. Ha ezt tudatná valaki Harter
509 27 | áhítatos hangon mondá neki.~– Ha ismered azon asszonyt, ki
510 27 | volna, mondd meg neki, hogy ha kedves előtte életének boldogsága,
511 27 | előtte életének boldogsága, ha kedves előtte lelke üdvössége,
512 27 | ismerem azt az asszonyt, ha lelke üdvössége utánavész
513 28 | ember lehetne fiatalabb is, ha olyan éveket nem élt volna
514 28 | között.~– Hívd ide! Szeretem, ha mind együtt vagyunk, mikor
515 28 | aztán milyen goromba szél! Ha jó lábon nem állsz, bizony
516 28 | senki, nem kérdezi senki.~S ha néha a véletlen egy-egy
517 29 | áldás a magyar nemzetre, ha meghalnék… (Dömötör János)~
518 29 | ínséges provizóriumot takarja.~Ha én ennek a regénynek a megfelelő
519 29 | de elolvassák. S azután, ha egyszer valaki az elejét
520 29 | mínuszra ne ébredjünk; mert ha még egy májusi fagy éri
|