1-500 | 501-502
Fezejet
1 Elo| belészeretett, s kezét ajánlá neki; de Arraeus visszautasította
2 Elo| világtörténet margójára feljegyezze.~De ezúttal nem válogatok közölök.~
3 1 | csak négyen vagyunk tízek; de az a három is tízfelé elszórva,
4 1 | másszor egymáshoz csapva; de azért a klubatyafiság még
5 1 | szerelmes is, bolond is, de nem együtt; vagy nem oly
6 1 | minőségükről semmit sem tudnak, de akiknek neveit és viselt
7 1 | csak utánzat volt ugyan, de azért művészi munka, s carrarai
8 2 | magát, nem morgott már, de forró lihegése hangzott
9 2 | tigrisnek a nyakához van kötve.~De engem nemcsak ez bántott;
10 2 | ön nem képes felfogni.~– De hát attól nem fél ön, hogy
11 2 | A többivel csak játszom; de ez itt – s e szónál piciny
12 2 | tehette volna, ha merte volna; de nekem az igaz, hogy hozzáférnem
13 2 | akartam kötni az ismeretségbe, de a vén oroszlánszelídítő
14 2 | bolondabbik felem ellenében; de tekintsük úgy az egészet,
15 2 | megszokhatja a balettot, az operát, de azért nem szükséges senkibe
16 2 | beszélhettem én azt magamnak; de amint az óra ütött, amint
17 2 | egy menazsériás leánynak; de ismerek embereket, akik
18 2 | egyszer mondtam azt neki, de az még atyja életében volt.
19 2 | semmi más, csak asszony.~De hát mondtam-e én neki azt
20 2 | mint virág a harmatot?~De ez mind nem jutott eszembe.~
21 2 | lépett elő. Hiszen gyászolt. De az mégis olyan különös volt,
22 2 | sincs ilyen rossz tréfa.~– De talán mégsem teszek valami
23 3 | tartá finom fehér keze. De ha a vonásokban madonna
24 3 | hölgyért, és elveszek érte. De neki meg kell azt tudnia,
25 3 | lépnének fel ellenem tanúnak.~De hát kezdjük elöl!~Itthon
26 3 | velem vitt tárgyakból.~No, de legalább az a hasznom volt
27 3 | rongyosak voltak a fickók. De ki néz ilyesmire az igaz
28 3 | létére, igen szőke. No, de mindegy! Ki néz a színre?
29 3 | a saját szakállunkra.~– De hogy tegyünk ilyen merész
30 3 | az ő nevét is felveszik; de én majd ráismerek az én
31 3 | oltár előtti esküvőhöz. De már a második golyónál nincsen
32 3 | hatása sincs ránk többé.~De a legelső próba, amit a
33 3 | és közlegénység között; de én sohasem békültem ki az
34 3 | diverzióra kényszerítendi.~– De én nem jöttem ide az ellenséggel
35 3 | folyott, s a vér vért kíván.~– De hát mi lesz, ha itt maradunk?~–
36 3 | letaszította az alant ropogó tűzbe.~De a nő nem esett le a tűzbe,
37 3 | mindenütt ránk fognak törni; de ha megtudják, hogy nem kímélünk
38 3 | Őrült merészség volt az, de csaknem sikerült. A meglepett
39 3 | átkozott rossz helyzetben volt. De ne hányja-vesse magát az
40 3 | még ez is kellett nekem.~De legalább célnál voltam.
41 3 | megőszült fejjel, az igaz; de mégis célnál voltam. Ideálom
42 3 | most különböztetést tenni; de úgy hiszem, hogy az mégis
43 3 | ébren láttam? Nem tudom. De annyi bizonyos, hogy a keblemben
44 3 | Mindennapi történet.~– De az a nő nemrég még saját
45 3 | elég bolond konstelláció, de mégis minden attól függ,
46 4 | Nemcsak azon évben az utolsó, de sok időre; ki tudja, mennyi
47 4 | nincs még egy másik ilyen.~De siessünk az ülésbe! Ma nagyszerű
48 4 | mindenki Hartert. Német név, de magyar kebel. Ő a mi emberünk.
49 4 | Igen. Könnyű azt mondani: de a tisztelt megyei közönség,
50 4 | mind az utókorra nézve; – de cserében viszont megkapjuk
51 4 | akkor hideg és halavány; de mikor mosolyog, mikor megelevenül,
52 4 | beszél. Szép, csengő orgánum; de álláspontunkon nem lehet
53 4 | annál kevésbé fogad meg.~– De ne fecsegjen, kérem, mindig!
54 4 | tósztot kiadni magamból; de úgy belerekedtem, hogy magam
55 4 | ez elájulni való látvány! De mikor egy deli öregúr feláll,
56 4 | kopasz, hogy szakálla szürke, de még talán azt sem, hogy
57 4 | visszakéretnék, mert a papa rezignál; de a „nagy ember” cím megmarad.~–
58 4 | nagy ember” cím megmarad.~– De ugyan hogy tud maga ilyen
59 4 | meg éppenséggel nem értem.~De már ezt egyike a legközelebbi
60 4 | engesztelhetlen sírnak, de tiltakozik az elmúlás ellen,
61 4 | kenyeret.~A férfi megteszi azt, de a nő szeméből mégis utána
62 4 | pillanatban ott a karzaton?~– De már megyek innen, mert még
63 4 | Tisztelem a kedves férjedet. De ne szólj neki róla.~– Szeles
64 4 | hüledezett bele minden ember; de ment vele. A katonaság pedig
65 4 | fia volt?~– Beszéddel nem; de ezzel a tekintettel! Úgy
66 5 | Nemcsak azon évben az utolsó, de sok időre; ki tudja, mennyi
67 5 | nincs még egy másik ilyen.~De siessünk az ülésbe! Ma nagyszerű
68 5 | mindenki Hartert. Német név, de magyar kebel. Ő a mi emberünk.
69 5 | Igen. Könnyű azt mondani: de a tisztelt megyei közönség,
70 5 | mind az utókorra nézve; – de cserében viszont megkapjuk
71 5 | akkor hideg és halavány; de mikor mosolyog, mikor megelevenül,
72 5 | beszél. Szép, csengő orgánum; de álláspontunkon nem lehet
73 5 | annál kevésbé fogad meg.~– De ne fecsegjen, kérem, mindig!
74 5 | tósztot kiadni magamból; de úgy belerekedtem, hogy magam
75 5 | ez elájulni való látvány! De mikor egy deli öregúr feláll,
76 5 | kopasz, hogy szakálla szürke, de még talán azt sem, hogy
77 5 | visszakéretnék, mert a papa rezignál; de a „nagy ember” cím megmarad.~–
78 5 | nagy ember” cím megmarad.~– De ugyan hogy tud maga ilyen
79 5 | meg éppenséggel nem értem.~De már ezt egyike a legközelebbi
80 5 | engesztelhetlen sírnak, de tiltakozik az elmúlás ellen,
81 5 | kenyeret.~A férfi megteszi azt, de a nő szeméből mégis utána
82 5 | pillanatban ott a karzaton?~– De már megyek innen, mert még
83 5 | Tisztelem a kedves férjedet. De ne szólj neki róla.~– Szeles
84 5 | hüledezett bele minden ember; de ment vele. A katonaság pedig
85 5 | fia volt?~– Beszéddel nem; de ezzel a tekintettel! Úgy
86 6 | falura?~– Apám oda megy, de engem még messzebb küld.
87 6 | úrfi nem tehetett róla, de bizony nevetett ezen a szón.~–
88 6 | való az. El sem olvasnám. De ha már csakugyan akar ön
89 6 | engedett mást szóhoz jutni), de neki, tudom, hogy oly drága
90 6 | baja velünk a kormánynak. – De hát a férfiak, azok nagyon
91 6 | Olyan nagy heccem volt, de olyan nagy heccem éppen
92 6 | feleségének pukedlizzak?” De a Gyuri, amilyen tyutyi-mutyi
93 6 | fagylaltját elfogyasztotta. De hát mármost mit szóltok
94 6 | a világnak bemutathassa. De bizony van is vele mit dicsekedni.
95 6 | tündéreknél lehet képzelni, de valósággal azoknál sincs
96 6 | megzsugorgattátok, elvonulva éltetek, de most már meg is van a ti
97 6 | van a ti örömötök benne. – De hol van az én kedves körösztleányom?
98 6 | gondolni, hova maradtam, de mikor ilyen kedves társaságban
99 6 | mind a kettő. Nem szépség, de jó arc. Az a szép gyermek
100 6 | az életet. Mondtam ugyan, de magam nem hittem, hogy egy
101 6 | Rólad meg voltam győződve. De hát szegény Ilonkám? Most
102 6 | neki azt megmagyarázni, de most már nem a hosszadalmas
103 7 | annál jobban ébren van: de nem tollat fosztani, hanem
104 7 | mindenkinek eleget kell kapni, de mindennek el is kell tartani
105 7 | fogatni, mikor jó kedvem van. De ha kivesznek a sodromból,
106 7 | minden éjjel meglopják; de legalább nem jár utána,
107 7 | juhásznak, az öregbéresnek? De ha a Böske a kocsisnak,
108 7 | regénybe való tárgynak, de mikor a jámbor gazdák életében
109 7 | csődtömeg elsikkasztása; de ő már csak a vigyorgó pofáját
110 7 | ha egy úr volna a háznál, de a jámbor Világosi nem az.
111 7 | lelkén! Keresztül megyek a…~De már azt nem mondhatta meg,
112 7 | ezermilliom darabra szakadt.~De már ekkor a juhász nem várta,
113 7 | Böske valamit akart mondani, de nem maradt rá ideje.~– Pusztulj
114 7 | neked, hogy mi az az áspis.~De látta azt már Böske: azt
115 7 | van „úr” a háznál.~– Igen, de nincs szakácsnő!~Ezt az
116 7 | mikor kérdezték tőle, hogy de hát ki fogja a szennyes
117 7 | más, mint egyedül ő maga.~De megtette, amit ígért. Amint
118 7 | Kapnék én helyet jobbat is, de mikor én magát úgy szeretem,
119 7 | világon. Nem tudom én, miért, de már nagyon szeretem. Fogadjon
120 7 | tettem; a Marciért tettem, de nem lopok többet a zsiványnak
121 7 | vele annak kérges tenyerét.~De Böske még meg is akarta
122 7 | csókolni. Én még leány vagyok.~De Böske azért is kezet akart
123 7 | is kezet akart csókolni, de Ilonka azért sem engedte,
124 7 | lehúzni magához.~– Ejnye, de erős kezei vannak, kisasszony!
125 8 | mikor szemben áll a nappal.~De hát ki ez az új nap, ez
126 8 | modora finom és udvarias.~De úgy hiszem, szeretnénk arról
127 8 | tojás.~Nem tehetek róla. De biz az így van.~De hát akkor
128 8 | róla. De biz az így van.~De hát akkor minek Lemming
129 8 | meghozza a maga percentjeit. De még egyébre is jó egy szép
130 8 | ez csak titkár.~Távolabb, de már nem svájci karszékben,
131 8 | Angyaldy arcát tanulmányozza.~De hiszen az becsukott könyv
132 8 | nem a szellemi tartalom, de a metszvények száma s a
133 8 | vállaira.~Nagyon szép volt. De az még szebb volt tőle,
134 8 | amit feljegyezni méltó.~De Angyaldy nemigen látszott
135 8 | Valaha kerítése is volt, de az bizony nem tartott örökké.
136 8 | selyemfátyolát arcára kapta a szellő, de tündéri karcsú termete,
137 8 | átkozott világ áll közöttünk.~– De mi bosszút állunk a világon.~–
138 8 | nagy sötét szemeivel.~– De hát annyira igaz-e?~A hölgy
139 8 | ilyen nagy bolond vagyok. De te azon ne csodálkozzál,
140 8 | és most már nem nevetett, de arca olyan színt váltott,
141 8 | egy visszadobbanó kebel.~– De lásd, milyen gyermek vagy
142 8 | magad szedted az erdőn!~De már azokat megosztotta Tihamérral;
143 8 | ameddig élünk.~– Nálam igen. De te asszony vagy; csapodár
144 8 | Azért-e, akit mindennap látok, de nem szeretek?~– Óh, nem
145 8 | Vagy azért, aki engem imád, de akit én sohasem látok?~–
146 8 | Kit?~– Én nem tudom. De úgy érzem. Érzem, hogy vagy
147 8 | mindenem! Nem tégedet megölni, de egy lábnyomodat nem tudnám
148 9 | igyekezet ragad mindenkire.~De szerette is őt mindenki.~
149 9 | körülötte, egész emberré vált; de még az állatok is ragaszkodtak
150 9 | politizálni vagy mulatni; de minden politikai értekezésnek,
151 9 | nem tartozik az életéhez.~De hát aki egy elvesztett évvel
152 9 | segélyével.~A többit?~Óh, de mikor azon még végiggondolni
153 9 | kis időre megnyugodott; de másnap megint elővették
154 9 | gondviselés az égben.~Igaz! Késik, de bebizonyul, hogy van.~Ahol
155 10 | fogja felétetni barmaival; de muszáj volt eladni, mert
156 10 | annak több katonája is; de mind szétosztva hasonló
157 10 | szemöldei és szempillái, de ami különben arcának igen
158 10 | pénzügyőr, magyarul finánc.~De már ezt megáldotta a természet
159 10 | eldobta az egész szivart. No, de ott volt dörzsgyufával gyorsan
160 10 | lesz, sietek kipótolni. De most nincs, miből fizessek.
161 10 | esztendő volt.~– Sajnálom, de kivételeket nem ismerünk.
162 10 | találtatik náluk semmi. De én kijelentem, hogy nálam
163 10 | bűntény-álladékot rovatolt papírra.~– De uraim – szólt Világosi zavarodottan –
164 10 | hogy ő sohasem dohányzik.~– De becsületemre mondom!~– No,
165 10 | egyben talán még kapni vizet, de csak korán reggel.~– Nos,
166 10 | amivel az adót kifizethetném; de azt nem adhatom oda, mert
167 10 | biztos és fegyverhordozója.~– De kapitány úr, mit cselekedett
168 10 | szolgálat: tegyen róla. De most ez a tábori jelszó.
169 10 | csizmát, szót se szólok. De hogy az én jelenlétemben
170 10 | háznál. Nem néztem rájuk. De tudom, hogy nők. S ha hottentotta
171 10 | fogná, hogy férfi vagyok.~– De kapitány úr – szólt szelíd
172 10 | Mosolygott ugyan még most is, de a düh kékveres színével
173 10 | csak őrmesteri fokon állt; de teljes tudatával bírt annak,
174 10 | Gierig, barátom a miniszter, de legnagyobb barátom a gyomrom,
175 10 | szeretett volna megenni, de nem tudta hol megkezdeni;
176 10 | egyszerre hat embernek, de hogy két ember diktáljon
177 10 | nem tetsző küldetés alól, de sohasem lesz önből őrnagy –
178 10 | ha örökre belebukom is, de megfizetek. Míg visszatérek,
179 10 | asszonyokat kímélni fogjuk. De csalatkozott nagyon! Mi
180 10 | kardot ki ne húzzam soha, de arra nem, hogy adott szavamat
181 10 | úr sietett az ajtó felé. De Föhnwald megelőzte, s felvette
182 10 | létezik önre nézve többé, de „Föhnwald úr” még mindig
183 10 | jó tanácsát, kisasszony; de ha ma felkötöm is kardomat,
184 10 | tökéletességéről meg van győződve, de nem akarja magának megengedni,
185 10 | nehezen eresztenek a háziak, de aki mégis útra készül, s
186 11 | a ló megél nála nélkül, de ha a lova megszakad, az
187 11 | mielőtt lecihelődtek volna.~– De csak hagyja őket, hadd jöjjenek!
188 11 | úrtól kitelhetik ilyen.~De ne legyünk igazságtalanok.
189 11 | derék urakra akadok.~– No de vegyünk csak egyet – szólt
190 11 | kötelezve van fizetni.~– De nekem egy batkám sincs!~–
191 11 | mert ő jól mulatott, – de nem kardlappal, ahogy később
192 11 | esztendeig nem fizetnek adót? De már az ilyen fickókra valóságos
193 11 | önnek ezt valaha éltemben. De ha van Isten a mennyországban,
194 12 | jószágát, nem néztük a kárt. De más emberek vagyunk mostan!
195 12 | terhe feküdt a lelkemen; de azok után, amiket három
196 12 | azt a Biblia sem tiltja, – de a Szentírásban sem olvastuk,
197 12 | nincsen, nem is lesz soká. De ne csüggessze azért fej
198 12 | úgy tartja el a másikat, de nem hagyjuk el a gazdánkat
199 13 | alatt otthon lesz. Ha igaz?~De mikor sohasem lehet a szavában
200 13 | Higgye el, hogy nagyon, de nagyon…~– Ne tessék rajtam
201 13 | Toulonból, Elemérről.~No, de már ez Harter úrnak is főfájást
202 13 | úrnak is főfájást okozott!~De ez már borzasztó! Nem megparancsoltam-e
203 13 | asszonyom, kegyed tudja jól, de a világ tán nem hiszi, mennyire
204 13 | én szerencsétlen fiamat. De most meg fogom mutatni.
205 13 | költséget. Kerüljön ezrekbe, de emlékét meg fogom örökíteni.
206 13 | mi egyszer konvertáltunk, de a mise mégis ünnepélyesebb,
207 13 | háromszor írt meg Angyaldy úr, de amelyet háromszor vetett
208 13 | elvitt, csak úgy hozott haza; de hát itt vagyok parancsid
209 13 | Dolgozni és tanulni kell.~– De az egymillió paragrafust,
210 13 | feladványáig fejembe vert, de a dioptrának nem vehetem
211 13 | múlva tiszt fogsz lenni.~De már erre nagyot kacagott
212 13 | apjától „el”-hajtani.~– De hát elvégre is mi akarsz
213 13 | legboldogabb osztály?~– Jól van! De a semminek is kell valami,
214 13 | pedig a bolondságéit.~– De az, amit te végzesz, több
215 13 | Férfinak nem sokat érsz, de férjnek talán még beválsz.
216 13 | csinálni?~– Élek tovább.~– De hogyan?~– Tudom is én? Egy
217 13 | nem fájt már a félképe, de még otthon kellett tartózkodnia.
218 13 | ajkán lebegett ez a kérdés: „De hát hogy mert ön meg nem
219 13 | elmondatja magának a nejével, de most a doktornak kell engedelmeskedni;
220 13 | válópert indítok ellene.~– De kérem, gondolja meg, mit
221 13 | nem mondom azt most, hogy de jól tetted, hogy otthagytál
222 13 | kiengesztelődhettél volna iránta, de lenézted: s ez az, amiből
223 13 | ellen anyám hozományáért. De beszéljünk kellemesebb tárgyakról.~–
224 13 | tárgyakról.~– Jól van, fiam. De legelső kérdés magára nézve
225 13 | világ mindent félremagyaráz; de meg Lemmingnek is olyan
226 13 | szenvedni nem engedjük, de maga mind ez ideig gavallér,
227 13 | ahova el kellene jutni, de az mintha útban volna, alig
228 13 | csak be vannak reteszelve, de belül senki, semmi.~Az egész
229 13 | halotti koszorúnak aszva.~De megvoltak, de felnőttek,
230 13 | koszorúnak aszva.~De megvoltak, de felnőttek, de kivirultak.
231 13 | megvoltak, de felnőttek, de kivirultak. Valaki ápolta
232 13 | ilyen expedícióhoz szokva. De szekeret semmi árért nem
233 13 | Elemér arca mélyen elpirult, de nem felelt semmit; ajkait
234 13 | Elemér könnyelmű suhanc, de alávalóságot nem követett
235 13 | szidhatom, mert jó vagyok hozzá, de önök többiek ne szóljanak
236 13 | kullogott szótlanul utánok. De Malvina, mielőtt a kapuív
237 14 | ajtó, s bejöttek rajta. De most már rájuk kellett ismerni.~
238 14 | fáradtan, kimerülten.~– Mi ám? De mi ám? – mondta Böske lekanyarítva
239 14 | kiskutya-táncoltatónak, de az én gazdámról azt ne merje
240 14 | nem állhattam tovább: „De már hallják az urak, ezt
241 14 | csak elég nagy gorombaság. De én mégis moderáltam magamat;
242 14 | sem illettem szegényt.~– De hiszen te hallatlan nagy
243 14 | verjen engemet vasra. No, de én sem voltam ám rest, kikiáltottam
244 14 | vasra vernek, bekísérnek. De mikor énnékem a szívem elfacsarodott
245 14 | szívét, amit megértett, de a léleknek nem volt már
246 14 | szívesebben tanulnak nőtől.~– De te magad is gyermek vagy,
247 14 | tiszta arcára.~– Nehéz lesz, de majd hozzászokom.~Világosiné
248 14 | elveszíti.~– Gondold meg; de hiszen te nem is képzeled
249 14 | azoktól tégedet?~– Én magam!~De már e szónál a büszkeség
250 14 | kisasszony, nőm elkésett; de bizonyosan rögtön megérkezik:
251 14 | Ilonka nem felelt semmit, de még mélyebben elpirult.
252 14 | asszonnyal tud rokonszenvezni, de kegyedet nagyon szereti.
253 14 | kicsit sok pénz is „azért”?~De Ilonkának nem jutott ez
254 14 | uram, nagylelkű ajánlatát! De családomat nem hagyhatom
255 14 | meggyógyítanák atyámat, de azalatt én magam veszteném
256 14 | nem ismerhettem vonásaira. De egész alakja, termete, járása
257 14 | a házukhoz jár tanítani; de nagyon a becsületére kötötte
258 14 | csípte igen a száját.~– De hát utoljára is, mi baj
259 14 | ügetve a kis park sétányain, de biz ő sehol sem találkozott
260 14 | ha a Városligetben volt; de biz ő csak ott sem találkozott
261 14 | parforce vadászatáról.~– De ki hallott valaha ilyet:
262 14 | orrát éri, betörte volna.~– De hát, becsületemre mondom,
263 14 | szólok senkinek a szívügyibe. De ha énnekem volna egy imádottam,
264 14 | Lemming úr feje fölött.~– De mit ingerli ön az ellen
265 14 | származhatott volna Ilonkára nézve; de mivel a legutolsó fogadás
266 14 | en-tous-cas nyele meghajlott bele, de nem törött el, jó halcsontból
267 14 | csak lett volna kitől. De férfi vívómestertől nem
268 14 | magam sem sokat tudok.~– De, láttam. Úgy verte ön az
269 14 | nemével keressen pénzt, de a kereset tisztességes,
270 14 | tréfa volt és mulatság.~De nem volt az.~Éppen azért,
271 14 | mondá: menjünk mulatni!~De mikor ez ád kenyeret. Keserű
272 14 | kenyeret. Keserű ugyan, de mégis kenyér.~
273 15 | öltönyt sohasem vesz fel.~De bizony egyebet is hisz Lemming
274 15 | akarja, nem tartok cselédet. De most egyáltalában lehetetlen
275 15 | éktelenül gazdagok lehetünk; de minden erőnket meg kell
276 15 | tőlem, három hónapig semmit, de semmit sem fizetni ki az
277 15 | semmi nemzet törvényeitől!~De bizony azt Lemming maga
278 15 | az igaz, hogy sok függ; de nem minden.~Egy szavam az
279 15 | mindig tudom magamat védeni; de ha mint ember, mint az ország
280 15 | zihálna forró lélegzettel, de amelyet megint oly hirtelen
281 15 | nekem sokszor tanította már, de nekem mindig későn jut eszembe,
282 15 | volna ez arcot már valahol, de nem emlékszem rá.~– Nem
283 15 | kezet és vítőrt fogságából. De arról már bizonyos voltam,
284 15 | zokogással a kékruhás.~– De hát mi baj van? – kérdé
285 15 | sértett! Tréfa az egész.~– De én tudom. Egy ilyen döfés
286 15 | megnyugodott abban, amit látott; – de nem én! Malvina aztán gyöngéden
287 15 | szégyenítem meg a világ előtt.~De valaki előtt csakugyan pirulnia
288 15 | elmeresztette a szemeit.~– De tessék megpróbálni, kérem,
289 15 | erőltetni kezdte a jó kedvet, de sehogy sem ment; megint
290 15 | mentem ágyúk torka elé is, de ezen bánatos arcot megsérteni
291 15 | nagyon rossz kedve volt.~– De én tudom bizonyosan, hogy
292 15 | betegségéből gyógyítani.~– De egész komolyan hozzáfogott
293 15 | hogy nem segíthet rajta.~– De hiszen, ha ezt megtudják,
294 15 | kiállításának elnyeréséért.~– De hát minek oda a pénz? A
295 15 | Szerencsétlenség biz az. Baleset! De valahogy csak eltűri az
296 15 | versenytársaknak kehe átengedni; de még ez is elég, hogy magunknak
297 16 | már szemfödele volt.~No, de még erre mind azt mondta
298 16 | minden tápszert napok óta, de azért mégsem úgynevezett
299 16 | senki nagy Magyarországon.~De hát az irányadó körök? Azok
300 16 | ezer neme gyakoroltatott.”~De – bocsánat.~Most veszem
301 16 | Mindennap kereste Marcit, de csak nem volt az ott.~Pedig
302 16 | száján a jónapotkívánás fele, de Mihály bácsi visszarántotta
303 16 | látni, hogy biz a jó lesz, de Mihály bácsi nagyot csóvált
304 16 | tudjanak inkább semmit.~– De hát aztán ki esket bennünket
305 16 | Valami jutott mégis eszébe.~– De hát ha kenteknek valami
306 16 | magára, hogy meg ne csalják. De minek is csalnánk meg egymást.
307 16 | ki belőle, amennyit akar, de mi nem fizetünk.~– Hát akinek
308 16 | aminek fizetés a vége.~– De mikor szűrt, kalapot, dohányt
309 16 | exkommunikálja a dohányt.~– De már akkor mégis hatalmas
310 16 | vagyon, és nem dohányzik.~– De már akkor közel van az ítélet
311 16 | apostolunk. Maguk sem tudják, de azok viszik városrul városra
312 16 | is cselekszik ugyanezt, de titkolják és bűnnek nevezik;
313 16 | abból, amit megtakargatok; de ha ott maradsz a názárénusok
314 16 | fel rá Mihály pátriárka.~– De még többet is elmondok kenteknek! –
315 16 | fizetni, az kenteknek jó; de minthogy a hatalmasok azt,
316 16 | káromkodást, veszekedést, de ha nekem a szomszédasszonyra
317 16 | Lázadás ez a haza ellen. De a tanítványokat ítéljük-e
318 16 | názárénus tan. Gyilkosok tana! De ha az új Malach-Hamovesh
319 16 | akarom, s kiúszom a partra.~De csalatkozik!~Mert nem talál
320 16 | elnyeli.~Óh, ebbe a hínárba de sokan belefulladtak már!…~
321 17 | lehetsz még tán egykor az; de most a föld túlsó oldalán
322 17 | ápolt harcos ifjú volt még, de sápadt arcának elkényszeredett
323 17 | szárnyán ment keresztül.~– De az is megesik, hogy félrecsúszott,
324 17 | kettő.~– Akkor semmi baj!~– De egy kis baj mégis van. Ön
325 17 | fulladjak, csakhogy győztünk! De ordítok még egyet utoljára
326 17 | vére: két sebén és száján.~De mégiscsak nevetett.~– De
327 17 | De mégiscsak nevetett.~– De talán szükséges lesz azonban
328 17 | a mellén, másik a hátán. De világosan megírja ön… hogy
329 17 | szögezve tartá szemeit; de már azt, ami abban volt,
330 18 | Európában köztudomású lett.~De hogyha Harter Nándornak
331 18 | életében ki nem találta volna.~De még más rendkívüliséget
332 18 | okos leány, erényes hölgy; de elvégre is csak szegény
333 18 | Ilonka felől sem tehetné. De nem is arra termett.~Bélteky
334 18 | ugyan rá írott törvényeink, de szentesíti az alkotmányos
335 18 | aztán fegyverszünet lett.~De ez nem sokáig tartott. Másnap
336 18 | megtudta volna az igazat.~– De lásd, Bélteky oly derék
337 18 | vagy még: ráérsz várni. De hadd járjon ő tovább is
338 18 | Édesanyám említette azt.~– De azt nem mondta, hogy önről
339 18 | hogy nem akarok.~– Igen; de ahhoz nem akar menni, aki
340 18 | akar menni, aki kéri.~– De mikor nem kér senki.~– Ah!
341 18 | mindennap odajár önhöz.~– De tőlem sohasem kérdezett
342 18 | hideg: még ha igaz is.~– De hát mi cél van ezzel elérve? –
343 18 | róla, az szerencsétlenség; de mikor azt mondják, hogy
344 18 | jó tanácsot, asszonyom; de én várni fogok addig, míg
345 18 | aggszüzeket kinevetik, ugye, de nem siratják meg.~– Azt
346 18 | siratják meg.~– Azt is. De meg nem tudhatja kedvesem,
347 18 | csókjával, nem meggyalázni: de kezét, de könnyeivel, de
348 18 | nem meggyalázni: de kezét, de könnyeivel, de megszentelni!~
349 18 | de kezét, de könnyeivel, de megszentelni!~De mikor e
350 18 | könnyeivel, de megszentelni!~De mikor e nyomorult fickónak
351 18 | Önt nem?~– Engemet nem.~– De hogy lehet az?~– Én nem
352 18 | ama hírlapi tudósítás is; de Bélteky Feri ezt nem teheti,
353 18 | a válságos tizenegy óra. De Bélteky Feri nem jött.~Fél
354 18 | összefutottak a betűk.~Ellenezte, de Ilonka kivette a levelet
355 18 | töltve ékes szép frázisokkal, de azokat Ilonka részint átfutotta,
356 19 | barnított színt kapott; de ami még többet változtatott
357 19 | illik ez?~– Vakhír volt.~– De ön súlyosan meg volt sebesülve.~–
358 19 | Csak golyósúrolás volt.~– De az öntől mégsem szép, hogy
359 19 | hallom, európai divat.~– De úgy elszökni tőlünk, búcsúzatlanul!
360 19 | majd valami máshoz Iátok.~– De mért nem tegez ön engem?
361 19 | többet tud, mint amit hall, de nem akarja a dolgot erőltetni.~(
362 19 | egyedül, szárazon és vízen; de jaj volna annak a férfinak,
363 19 | úgy, mintha haragudnék; de ha csak ketten vagyunk,
364 20 | Álomjáró!~– Igaz! Az vagyok. De hát nem a holdasoknak adatott
365 20 | Láttam is, hallottam is; de érzek valamit, amit nem
366 20 | bűn rabja voltál te is, de boldog voltál benne te is.
367 20 | meg, kibékülhetsz vele; de ha a bűnödet csalod meg,
368 20 | beszélt gondolataikról, de végbúcsúról az nem beszélt
369 20 | barátságos szupé elköltésével, de nem fogadta el; még az éjjel
370 20 | akar utazni. Fut Pestről.~De hát miért fut? Ki elől fut?~
371 20 | és nagyon szereti önt; de fél a házasságtól, azért,
372 20 | kívánom, hogy boldog legyen, de felesége nem leszek soha.~–
373 20 | gyönyörű férfi lett belőle.”~– „De büszke lett és hideg; senkit
374 20 | egyszer meg fogom magyarázni, de jobb szeretném, ha nem kívánná.
375 20 | annál inkább ellenséged! De az sem igaz! Nő vagy, mint
376 20 | amelyben lélegzeni akarsz: de nekem ez a munka nem tetszik.
377 20 | ugye, mert nem hiszed? De azt el fogod hinni, hogy
378 20 | letépheti ön, ha akarja. De nem azt akarta letépni.~
379 20 | asszonyt nem ölhetem meg. De le fogom fegyverezni. –
380 20 | untalan csak ostromolt –, de nem tette. Csupán azon törekedett,
381 20 | arca lett kissé halványabb, de járásán nem látszott meg
382 20 | elájult, majd felébred. De a kisasszony keresztül van
383 20 | mint azelőtt. Sápadtabb, de nőiesebb volt arca. Járása
384 20 | Járása nem volt oly kevély, de szendébb, hajlékonyabb,
385 21 | vetőmag elkésett már az; de a kormány elrendelé, hogy
386 21 | az. Száznyolc fontos!~– De hát hogy vehette ön ezt
387 21 | ugyan, hogy vasárnap van, de a szegényekkel jót tenni
388 21 | lisztet kapnak ugyan belőle, de megeszik azok azt, nem halnak
389 21 | el is kellett rendelni!~De nagyobb dicsőség lett volna
390 21 | bécsi pénzügyminisztérium.~– De uram, hisz éppen ebben az
391 21 | akiket a pókháló megfog; de majd jönnek mindjárt a dongók
392 21 | magasztalónak. Az hátra is hőkölt.~De csak mégsem tette azt Föhnwald.
393 21 | parancsol a katonáinak, de nekem nem.~Föhnwald tehát
394 21 | szegény ördögöt, mint én, de följebb nem mer kereskedni.
395 21 | Nem halaszthatná reggelre?~De Föhnwald nagyon sürgette
396 21 | fölpattant szörnyű haraggal.~– De mi közöm nekem mindehhez
397 21 | hogy félreértettem valamit, de katonai parolámra fogadom,
398 21 | úgy volt, ahogy vádolták; de hogy mondja meg az igazat?~–
399 21 | járulhatott hozzá hibám; de a bűnben nincs részem; az
400 21 | bennünket, ahova mondani fogom; de mondja ön meg nekem: ki
401 21 | tudja ragadni a jó alkalmat. De már mit van mit tenni? Menekülni
402 21 | előtte áll, nem a pénzét, de a fejét akarja megkapni.~–
403 21 | és rekedten ordított:~– De én nem fogom engedni, hogy
404 22 | rendszerváltozás meg nem dönt, de mindenik magasabbra emel.
405 22 | ügyvédének szerencsemérlegéhez: de soha egy szemernyit sem
406 22 | ketten? – kérdé tőle.~– De alunni megyünk mind a ketten,
407 22 | ketten, méltóságos uram.~– De hát mi ez? Rossz tréfa?~–
408 22 | élelmezési ügy miatt.~– De hát mi közöm nekem az élelmezési
409 22 | múlva újra megszólalt.~– De hát mit mondanak: miért?~–
410 22 | szónál az asztalhoz vágta.~– De hát miért? – A kalap legurult
411 22 | hogy nem gurulhatott le. – De hát miért?~– A gabonakiosztásnál
412 22 | sültek ki Lemming ellen.~– De mi közöm nekem az ő csempészetéhez? –
413 22 | ez nem bizonyít semmit. De az a szeles katona még több
414 22 | volna még megmenteni való. De ezzel sietni kell.~Harter
415 22 | tovább megmaradnia állásán.~– De nem suttognak; de ordítanak
416 22 | állásán.~– De nem suttognak; de ordítanak és harsognak,
417 22 | szónál zavartabb lett.~– De hát minek kevernek egy ilyen
418 23 | magát a leköszönésre. No, de persze „noblesse oblige”,
419 23 | férfiakról senki sem teszi fel, de legkevésbé egy Harter Nándorról,
420 23 | kedvvel veszi. Fekszik bele. De nem az ő baja itt a fő kérdés,
421 23 | kérdés, hanem Lemmingé.~– De mit törődöm én Lemminggel?
422 23 | majd én megmagyarázom. De üljünk le hozzá, mert ez
423 23 | házastársa ő Lemmingnek, de a katolikus szentszék nem
424 23 | őt újra bírni; nem bírni, de magamat az ő rabjává tenni.
425 23 | az ő könnyező szemeiért; de hogy egy óráig sem tűrhetem
426 23 | a józan emberből részeg. De tökéletesen részeggé soha
427 23 | kimenetele lesz e beszélgetésnek; de minden lehető esetre készen
428 23 | abban veszélyes titkok, de mégis olyan magánérzületeim
429 23 | játék komollyá lehetett. De hát akkor minek e játék
430 23 | nyitját; üres lapokra talált.~De hát a napló tokja!~Angyaldy
431 23 | nézve jobb lesz az így. De hát lealkudhatlan föltételem
432 23 | százszor, nem is olvasta már, de magában nézte; nem is szemeivel
433 23 | nem is szemeivel nézte, de lelkével nézte, míg odarajzolódott
434 23 | fogadtam el Lemmingtől semmit, de régi jó barátom, nem hagyhatom
435 23 | az ország pacifikációját. De hallgatok róla. – „Filippinél
436 23 | küzdünk, melyikünk esik el. De most már meg fogja fizetni
437 23 | drága flastromok voltak. De csakhogy kapni lehetett!~
438 23 | milléniumig.~Harter dühbe jött.~– De uram, ez alacsonyság, amit
439 23 | minden bizonnyal holnap.~– De hisz ez erőszaktétel!~–
440 23 | cím alatt úgy sem ültem. De hozzá ne szóljon, uram,
441 23 | akar, szívesen látom önt: de mint feleségem kérője előtt
442 23 | elvigye Malvinát magával. De miért is nem sürgette Malvinát
443 23 | az exkurzióból visszatér, de hagyta őt addig ég és föld
444 23 | férfinak, s azt súgja fülébe:~„De hát még a második föltétel,
445 24 | forintot is megkeresett.~De szükség is volt a pénzre.
446 24 | senkit nem fizet többé.~– De hogy lehet az, hogy a munkásait
447 24 | várják mosolygó arcát. De hogy menjen hozzájuk haza?
448 24 | a csatornába: kifogták, de már halva. Minden vagyonát
449 24 | azt eddig nem róhattam le; de nem tudtam önöket feltalálni.
450 24 | rá.~Még most is büszke.~– De én nem fogadtam azt úgy;
451 24 | a feje, meg a négy lába. De annak a lónak lelke van!
452 24 | annyiféle nevelési modor; de aki ért hozzá, semmi sem
453 24 | Pompás állatjaink vannak. De valamennyi között legkedvesebb
454 24 | nyomban megadnám kegyednek, de persze Tresor nem hordja
455 24 | nem szabad azt megtudniok: de eddigi életem egy mindennapi
456 24 | fakadt. Nem illett az utcán, de tették azt azon az estén
457 24 | fejtetőn jár a publikum előtt; de emelt fővel jár a publikum
458 24 | pirosra festi az arcát este, de mikor lemossa róla a festéket,
459 24 | ugyan tiltva volt menni, de az akácfáknak nem volt tiltva,
460 24 | csak tízéves gentleman, de mint kitűnő akrobata, kellő
461 24 | mindegyikre csak a fejét-rázta, de mikor azt a nevet mondtuk: „
462 24 | nem volt a fejéhez kötve, de szabadon állt rajta, magának
463 24 | kegyednek, ha neki adná el, de én szeretném megvenni magamnak.
464 24 | ugyan kapott ezen szón.~– De komolyan ígéri ezt kegyed?
465 24 | tekintetek ne háborgassák.~– De uram, ha én elfogadom az
466 25 | tudnék szeretni és becsülni; de így hasztalan rá gondolnom.
467 25 | ha meghalt, koldusok őse. De elég szégyen, gyalázat,
468 25 | Hermin játékát a kötélen; de most ez is lázasan hatott
469 25 | gondolhattak volna ki. – De nem merészebbet! – volt
470 25 | jövőnek, rárivallt tompa, de indulatos hangon:~– Mit
471 25 | Egy lépést sem közelítek, de kérem, hallgassa meg, amit
472 25 | rossz időben szólok, tudom; de mit tehetek mást? Ez a kezdete,
473 25 | Igaz – szólt az ifjú. – De vannak, akik halva is beszélnek. –
474 25 | késtem a következő szóval. De nem volt az idő elveszve.
475 25 | a tűzön önhóbortosságom; de mint férfi jöttem ki abból;
476 25 | nem volt ez emberi beszéd, de mégis erős indulatot fejezett
477 25 | egy ismeretlen világba. De az eszmélet, mely ott sem
478 25 | elszorult attól, amit látott, de szíve helyén volt.~Odalépett
479 25 | Ő tiltja nekem e lépést. De én az ő tilalmával nem gondolok,
480 25 | leányt: este, mámor után; de ünnepélyesen, egész világ
481 25 | mi koldusok vagyunk! – De vigye ön magával azt a tudatot,
482 26 | körül – bókolt rá Harter.~– De valóban, nézze ön csak:
483 26 | rázendíteni reszkető ajakkal: „De profundis ad Te clamavi
484 26 | kereskedők végtelenül sajnálják, de miután csakugyan bekövetkezett
485 26 | afelől, hogy mindennek, de mindennek, ami zöld volt,
486 26 | terményeire nem adatnak.~De már ez olyan csapás volt,
487 26 | teáscsészéjét is feldöntötte.~– De hisz az lehetetlen! – kiáltozott
488 26 | barátságos találkozásnak, de Harter úr visszatartá.~–
489 26 | megtörtént. Mondva van. De nem azért jöttem ide, hogy
490 26 | neked ahhoz semmi közöd!~– De van! E név van anyám sírkövére
491 26 | hogy azt hazámnak adhassam. De nevét visszaadom önnek.
492 27 | földön üresen hever már.~De a bornak ellentétes hatása
493 27 | vagyok, mert az vagyok. De hát miért nem lehetek erényed,
494 27 | imádlak, mikor keserű vagy; de jobban szeretlek, mikor
495 27 | leányt nagyon szereti.~– De hisz az botrány! Az lehetetlenség! –
496 27 | nézett a hölgy vonásaiba.~– De hát mi közünk nekünk mindehhez?
497 28 | megbotlik, földhöz vágja magát, de nem töri ám be az orrát,
498 28 | bizony odavág a falhoz.~De ki is járna ilyenkor az
499 28 | Szegény boldogtalan!~*~De van egy, ki nálánál boldogtalanabb:
500 29 | Konyecet is jól ismerem; – de Föhnwald kapitányt, azt
1-500 | 501-502 |