Fezejet

 1 2 |          uram; én ezt a mesterséget szeretem. Ez a legnagyobb művészet
 2 6 |        vagyok a szobaleányom, s nem szeretem, ha a szobaleányom látogatásokat
 3 7 |           is, de mikor én magát úgy szeretem, ahogy senkit se szeretek
 4 7 |            én, miért, de már nagyon szeretem. Fogadjon vissza; soha többet
 5 13|           asszonynak, kérem! Én nem szeretem a gyászszertartások arranzsírozását;
 6 18|         Anyám, én ezt az embert nem szeretem.~– Más valakit szeretsz?~–
 7 18|           azt mondanád: ezt másként szeretem, mint az atyámat?~– Nincs.~
 8 18|           egyik olyan, mint a méhe, szeretem zöngését, tudom, hogy tele
 9 18|            mutassam férjemnek, hogy szeretem. Elhidegültem iránta, s
10 18|               Én pedig még most sem szeretem őt.~– Miért nem?~– Mert
11 19|           azokat az amerikaiakat?~– Szeretem, mert náluk tanultam meg
12 20| kiházasítása felől. Én kegyedet úgy szeretem, mint saját leányomat, és
13 22|     házsártoskodással Harter. – Nem szeretem, ha olyankor háborgat valaki,
14 23|             mondja el neki, hogy én szeretem őt, és megtanultam ismerni,
15 25|           akarom venni, mert én önt szeretem. És ön nem gyűlöl engem.
16 26|             Térjünk a dologra! Igen szeretem, hogy tanú is van jelen.
17 28|       Gazdasága között.~– Hívd ide! Szeretem, ha mind együtt vagyunk,