Fezejet

 1 2 |  Karolinnak hítták szép hölgyemet.~Mármost mindenki értheti, hogy volt
 2 6 | fagylaltját elfogyasztotta. De hát mármost mit szóltok ti ehhez: megy
 3 8 |        tanította őt meghalni.~– És mármost azután csitt, meghaltál!
 4 11|            Renz tagjai között. Hát mármost a belépti díjról van szó,
 5 13|        vigasztalást mondta neki:~– Mármost nem kell méltóságodnak több
 6 13|            könnyelmű bohóságain.~– Mármost hát egy időre el van látva.
 7 13|         magunk is azzal élünk, hát mármost azt sem adnak ki.~Nagyon
 8 14|     lovagnak képzelte magát.~– Hát mármost mit csinál ön azzal a lóval? –
 9 14|          kezem! Lovat már vett ön: mármost vegyen meg engemet hozzá
10 16|           elmondom, hogy te, Marci mármost Böskének a férje vagy; te,
11 16|            a bőszült amazon.~– No, mármost mondják meg kentek, hogy
12 16|       Legyen neked megbocsátva. És mármost, hogy lásd, miként a názárénus
13 20|         megfordult, s azt mondá:~– Mármost én is megyek, s felkeresem
14 21|           és őrt állított eléje.~– Mármost hol lakik Gierig úr?~Magánháznál
15 22|           az ifjú Béltekyvel.~– Ön mármost, fiatal barátom, csakugyan
16 23|         tompán.~– Lehetőnek tartja mármost azt, amit feltételül szabtam:
17 29|        elvállalom a szavatosságot.~Mármost azután azt kérdezheti tőlem