Fezejet

 1 3 |   Itthon nem szóltam senkinek, hova megyek. Mindenünnen felszedtem
 2 3 |    hogy egy lábam már nincs.~– Hova lett a bal lábam?~– Ne búsuljon,
 3 4 |   nyelestől. S most nem tudjuk hova tenni!~No, képzelhetni,
 4 5 |   nyelestől. S most nem tudjuk hova tenni!~No, képzelhetni,
 5 6 |        el nem tudják gondolni, hova maradtam, de mikor ilyen
 6 8 |     igazi haj bizony ott volt, hova ő tette.~Hanem azért a szép
 7 9 | megállt vele, és meghallgatta, hova fognak most menni. Aztán
 8 10|    lejtve, bevonult a szobába, hova őt Föhnwald százados követte.~
 9 12|      kérdezé:~– Hát vendégeink hova lettek?~A két hölgy tétovázva
10 13|          Mert egy sincs.~– Hát hova lett?~– Ma vertük agyon
11 14|                A keserű kenyér~Hova lettek hát a puszta ház
12 14|      komoly társaságnak hiszi, hova a nagyvilági csábok még
13 14|   tűnni, hogy senki sem tudta, hova lett. Volt útlevele a külföldre,
14 15|  küldjön a pénztáramhoz.~– Hát hova küldjem?~– Szinte feleltem
15 23|       ne legyen róla jegyezve, hova ment, hol állt meg, kivel
16 24|    kell adnom az új szállásra, hova az enyéimet holnap átköltöztetem.
17 26|         Soha nem kérem számon, hova tette. Az ön titka marad.