Fezejet

 1 4 |         Hát az is leköszön?~– Le ám! Pedig húsz esztendő óta
 2 5 |         Hát az is leköszön?~– Le ám! Pedig húsz esztendő óta
 3 6 |    öltözékét készíti; mert tudja ám az egész város, mit mondok,
 4 7 |   tálalás ideje eljött, csak jön ám mind a három az ámbitusra,
 5 7 |          bevégezze.~Nem lehetett ám ráismerni.~A szemei forogtak,
 6 10| bizonyítaná, hogy nem tréfadolog ám egy ilyen kormányi úton
 7 13|       Szervusz, papa, nem haltam ám a tengerbe!~Harter Nándor
 8 14|       fáradtan, kimerülten.~– Mi ám? De mi ám? – mondta Böske
 9 14|       kimerülten.~– Mi ám? De mi ám? – mondta Böske lekanyarítva
10 14|      leülök, mert gyalog jöttünk ám idáig, aztán még a kis úrfit
11 14|      tentát, papirost, s elkezdi ám írogatni, hogy hány tükör,
12 14|       nyomban. „Micsoda? Szökött ám az úrnak a sehonnai öregapja,
13 14|      vasra. No, de én sem voltam ám rest, kikiáltottam az ablakon: „
14 18|        tudott felejteni soha.~Az ám nem hízelgett, az megbántotta
15 23|       Hanem önnek elébb meg kell ám fizetni azt az ötezer aranyat,
16 26|       Milyen ádáz a végzet!~– Az ám – mondta magában az az összeszorított
17 28|         vágja magát, de nem töri ám be az orrát, nem fakad sírva,