Fezejet

 1 2 |       forró lihegése hangzott a mély csendben, ami a nézők közt
 2 2 |     eleven halállal játszani! E mély nyöszörgés, amit ez a vadállat
 3 4 |      vall magára, míg szemeinek mély titkos tó-örvénye csábítva
 4 5 |      vall magára, míg szemeinek mély titkos tó-örvénye csábítva
 5 8 |       szerelmesnek.~Egy hosszú, mély völgy, két összeszorult
 6 8 |  leszáll a delnő nyergéből, s a mély út martjára felszökve, a
 7 8 |           Ne tedd! A lópatkónak mély nyomai vannak; azoknak nem
 8 11|        kirántotta becsukó kését mély zsebéből, s rohant gyermekeinek
 9 12| kísértetiesebbé tette. E sötét, mély üregekből oly merően bámultak
10 13|         ásó földet kivetettek a mély gödörből. A szél elkapta
11 20|    világ szűk!~Ilonkának szívét mély szánalom fogta el e dühöngő
12 23|  egyetlen csalképért, még azt a mély gödröt is, amelybe az belecsalogatta.~
13 24|     lámpánál is dolgozott egész mély éjszakákon keresztül, hogy
14 25|      hogy bűverejének vége van. Mély sóhajjal, keserűséggel csak
15 25|        Az ifjú egészen átérté a mély vádat.~– Igaz, nem tagadom,
16 26|        Hát az „micsoda”?~Elemér mély, szemrehányó tekintettel