Fezejet

 1 7 |                            Az áspis~Hogy mi az az áspis?~Én
 2 7 |        Az áspis~Hogy mi az az áspis?~Én bizony magam sem tudom
 3 7 |   velem együtt, hogy mi az az áspis.~      ~Világosiék istenhozzádot
 4 7 |   aztán méregbe hoznak, akkor áspis vagyok, valóságos áspis!
 5 7 |       áspis vagyok, valóságos áspis! Tudja, nagyasszonyom, kisasszonyom,
 6 7 |        kisasszonyom, mi az az áspis? No hát! Különben olyan
 7 7 |  kivesznek a sodromból, akkor áspis vagyok!~Világosiné nem felelt
 8 7 |     asszonyának, mi hát az az áspis.~– Micsoda? – kezdé rá csípőre
 9 7 |      szólj! Most én vagyok az áspis. És ezután mindig én leszek
10 7 |    ezután mindig én leszek az áspis! S majd én mutatom meg neked,
11 7 |      meg neked, hogy mi az az áspis.~De látta azt már Böske:
12 7 |    tudnia kell azt, hogy ő az áspis, azért szaladt el előle.~
13 7 |   megígéri, mert az valóságos áspis.~Azt tán mondani sem kell,
14 7 |    hogy most már én vagyok az áspis. Nem te vagy az áspis, hanem
15 7 |      az áspis. Nem te vagy az áspis, hanem én vagyok az. Az
16 10| ebédet?~Böskében felébredt az áspis.~– Micsoda szolgáló? Ha