Fezejet

 1 2 |           ér és sokat jövedelmez, leányom úri módon élhet utána; nem
 2 6 |           tudott szólni.~– Kedves leányom! Tehát nem bánod, ha ma
 3 14|           Isten segítsen, édes jó leányom!~Ilonka összecsókolta anyja
 4 16|      miféle szerzet kentek?~– Mi, leányom, názárénusok vagyunk.~Böske
 5 16|      megfeddé a leányt.~– Ej, ej, leányom, hát még azt sem tudod,
 6 16|      kentek nálunk.~– Le se ülünk leányom, mert nekünk nem szabad
 7 16|     tanultuk a templomban. Látod, leányom, azelőtt, a régi jó világban,
 8 16|     mosolygással rázta a fejét.~– Leányom, a názárénusok nem esküsznek
 9 16|        van az ítélet napja.~– Óh, leányom! Nem tréfa ez a mi dolgunk.
10 16|          Csak mondd előttem, édes leányom. Mert hiába mondanál neki
11 16|   leányhoz.~– Ne bántsd ez ifjút, leányom! Ő még újonc; ha valakin
12 16|        mondja rá: „Köszönöm, édes leányom! Ez ütés által megkönnyítetted
13 18| boldogtalanná teszi.~– Óh, kedves leányom, sokan beszéltek így már,
14 18|       kiállhatatlan „jó ember”.~– Leányom, még egyszer kérdezlek:
15 20|        másnak.~– Elmegyünk innen, leányom! – biztatá őt anyja.~Elmegyünk