Fezejet
1 2 | veszélyeztetése nélkül.~– Nem fél ön, hogy egyszer széttépi ez
2 2 | Önre nézve nem az.~– Ön nem tépne szét engem, ha
3 2 | voltak jelen: „Nem utálja ön ezt a mesterséget? Ezzel
4 2 | tekintettel, ezzel a hanggal ön a művészet királynéja lehetne,
5 2 | fut ereimben. Nézze csak ön órája után, egy perc alatt
6 2 | egy perc alatt.~– Lássa ön – szólt diadalmasan –, ezt
7 2 | szólt diadalmasan –, ezt ön nem képes felfogni.~– De
8 2 | De hát attól nem fél ön, hogy egyszer valamely vadállat
9 2 | sem termettünk egymásnak. Ön nagyobb úr, mint hogy családomnak
10 2 | szégyent keressen magának. Ön városról városra utánunk
11 2 | nagy megtiszteltetés; azért ön bejárhat minden reggel a
12 2 | szép fürtös fejét.~– Akar-e ön nőm lenni?~A leány arra
13 2 | mutatványnak. Azt el ne tévessze ön. Mikor látni fogja, hogy
14 2 | kiáltá felém:~– Meneküljön ön, nekem végem!~És aztán láttam,
15 3 | nevét viseli. Azt gondolja ön, hogy engem otthon Trivulziónak
16 3 | otthon Trivulziónak hívnak? Ön is jobban teszi, ha valami
17 3 | reggel megcsókolom. Hát ön nem visel-e Madonna-képet
18 3 | signore capitano. Oh, legyen ön arra készen, hogy találkozni
19 3 | készen, hogy találkozni fog ön még nagyobb nevű emberekkel
20 3 | Óh, capitano: őrizkedjék ön a szépasszonyoktól.~Majd
21 3 | éjt, s akkor majd meglátja ön, hogy mi lesz.~Azzal a férfiak
22 3 | capitano. Ebbe ne szóljon ön bele! Ezt mi jobban értjük.
23 3 | ellenség, mint a férfi. Ha ön a háta mögött az asszonyoknak
24 3 | jobban verekedtünk, mint az ön mihaszna fickói, s éppen
25 3 | hogy önt leemeljük a fáról. Ön átkozott rossz helyzetben
26 3 | orvosnak megmondtam, hogy ön gazdag nobili Ázsiából vagy
27 3 | hősnő. Már kétszer volt itt ön felől tudakozódni.~– És
28 4 | Menjen, haragszom önre! Ön előtt semmi sem szent.~Azzal
29 5 | Menjen, haragszom önre! Ön előtt semmi sem szent.~Azzal
30 6 | Én megyek Angliába.~– Tud ön angolul?~– Tudok bifszteket
31 6 | jutok el Londonba.~– Hja, ön! Ha én annyi tudománnyal
32 6 | tudománnyal bírnék, mint ön: régen követségi attasé
33 6 | attól félnék, akitől még ön sem fél.~Elemér úrfi nem
34 6 | No igen, hiszen érti ön azt. Valami ilyen veszedelmes
35 6 | De ha már csakugyan akar ön nekünk valamit hozni a külföldről,
36 6 | vasalnia. Majd elmondhatja ön a táncestélyen, amit akar.
37 6 | maradjon. Most minden hajdúval ön rendelkezik, ugyebár?~–
38 8 | komornyik belépett.~– Menjen ön az úrhoz, s mondja meg,
39 8 | legimpertinensebb orrhangon –, ön igen természetesnek foga
40 8 | kínálkozék a titkár.~– Mondja ön!~– Itt Pesten van több előkelő
41 8 | intéztem.~– Teringettét! Ön nagyon szigorú, ha valamit
42 8 | egyszer föltesz magában. Tehát ön csakugyan azt hiszi, hogy
43 8 | hagyta.~– Nos hát mit gondol ön: mi válasszal jövök?~Angyaldy
44 8 | az előtte őgyelgőktől.~– Ön meg sem lát bennünket, Angyaldy
45 10| nemigen szelídítette.~– Ön a háziúr? – kérdé a tiszt
46 10| nem viszem katonáimat az ön szobájába, magam sem kergetem
47 10| magam sem kergetem ki az ön feleségét és gyermekeit.
48 10| hogy megszólíthatja.~– Ön már megérkezett? Mindig
49 10| köszönje a szerencsét.~– Ön, úgy látszik, elfelejtette,
50 10| miből fizessek. Láthatta ön, amerre járt, hogy az idén
51 10| követelésnek nyomatékot adni. Az ön adóbeli tartozása ötszáz
52 10| gráciát. Mi nem fogunk az ön pénzeért „tüzet, vizet”
53 10| mind a két úr.~– Csináljon ön róla „Befundot!” – inte
54 10| nevetett.~– Konyec úr! Jegyezze ön: 163. Uram! Ön százhatvanharmadik,
55 10| Jegyezze ön: 163. Uram! Ön százhatvanharmadik, aki
56 10| vetni mérlegbe? Szégyellje ön magát, uram! Ilyenek önök,
57 10| édes úr, ezer bocsánat! Ön együtt fog velünk ebédelni,
58 10| zárszavakat.~– Ejh, hagyjon ön nekem békét! – kiálta a
59 10| nem szabad többé nyúlnom. Ön ismeri a német példabeszédet
60 10| kapitány úr, mit cselekedett ön? – rivallt a biztos a tisztre
61 10| visszahelyeztem.~– Ellenkezőleg! Ön maga adott példát a fegyelembontásra.
62 10| bocsássa. Ez a parancs, amit ön elöljárójától kapott.~–
63 10| teljesítem is. Megyek, ahová ön vezényel. Ehhez hozzászoktam.
64 10| Mindezt, uram, végezze ön el a hadügyminisztériummal.
65 10| akarják megadni, pakoltassa ön szekérre, ami megkaphatót
66 10| gazda lábáról lehúzza is ön a csizmát, szót se szólok.
67 10| hangnyomattal Gierig –; az ön helytelen gavallérkodása
68 10| helyreállításáról van szó.~– És az ön procentjeiről.~E kegyetlen
69 10| azért ajándékozták, hogy ön az én intézkedéseimet bírálgassa,
70 10| melyben én vagyok a kéz, ön csak az eszköz. Ha én ezt
71 10| kapok érte orrot! Tudja ön azt?~Konyec úr közelebb
72 10| biztos úr, ha orrot kap ön a magas kormánytól, azt
73 10| kormánytól, azt viselheti ön miattam ott, ahol akarja;
74 10| szabni, nem tudom, hogyan kap ön ahelyett a magas kormánytól
75 10| tessék lovagiaskodni! Legyen ön gentleman! Ez önnek jól
76 10| falatját lenyelje.~– Most vegye ön elő írószereit.~Konyec úr
77 10| a szükségeseket.~– Írja ön, amit diktálok: „Ezredes
78 10| Föhnwald százados, kit ön rendelkezésem alá adott…”~–
79 10| közbe Föhnwald. – Azt fogja ön írni, amit én diktálok: „
80 10| lesz már ebből.~– Fogja ön írni, amit mondtam? – rivallt
81 10| ugrott ijedtében.~– Írja ön, amit a kapitány úr diktált! –
82 10| A többit elmondhatja ön élőszóval.~Azzal alákanyarítván
83 10| No, azt talán el fogja ön érni, hogy felszabadul az
84 10| őrnagy – arról bizonyos lehet ön, kapitány úr!~– Ezen a csatatéren
85 10| Míg visszatérek, addig az ön oltalmára bízom feleségemet,
86 10| miszerint minden pontban az ön rendeleteihez alkalmazkodjék;
87 10| Ez annyit tesz, hogy ön rendelkezésemet nem teljesíti?~–
88 10| azon perctől fogva, melyben ön kardját leteszi: ön rám
89 10| melyben ön kardját leteszi: ön rám nézve nem létezik.~Azzal
90 10| rá most Gierig. – Menjen ön az ajtóból!~– Próbáljon
91 10| Én önt lelövetem!~– Tegye ön!~E pillanatban felnyílt
92 10| Igaza van, kisasszony. Ön is szeretne már tőlünk menekülni.
93 10| közbe a kapitány –, végezze ön kegyes oktatásait röviden,
94 10| megszüntetésére.~– No, lássa ön, kapitány úr, hogy nekem
95 11| odafordult Konyec úrhoz.~– Írjon ön ennek az úrnak egy nyugtát
96 11| legfőbb kincse.~– Fizessen ön a páholyáért huszonkettőt,
97 11| tréfálni. Ez komoly dolog. Az ön idei adóhátraléka huszonegy
98 11| adóhátraléka huszonegy forint, s ön kötelezve van fizetni.~–
99 11| vette volna ki. – Mit akar ön ézzel a késsel?~A bohóc
100 11| leány vállaihoz.~– Nézze ön, ez éppen olyan kis okos
101 11| mindent megtanul. Vigye el ön cserébe az elveszettért;
102 11| ördögnek az áldása valamit? Ön engem a pokoltól mentett
103 11| voltam esve, meg voltam ölve. Ön feltámasztott; ön emberré
104 11| ölve. Ön feltámasztott; ön emberré tett. Én szegény
105 13| lenne rajta sajnálkozni!~– Ön beteg, tisztelt barátom?
106 13| szóhoz jutnom. Nincs az ön fia Toulonban, s nem kell
107 13| leleményességgel bírnak: rendelkezzék ön helyettem, parancsoljon
108 13| irónom, a tárcám, jegyezze ön bele, amit szükségesnek,
109 13| nevezte egykor szegény fiam, s ön oly jó volt hozzá életében
110 13| úrra: „Mi a csodát beszélt ön összevissza öt percentről,
111 13| szóval –; hat hó múlva lesz ön teljes korú; addig gyámságom
112 13| tengerből a partra.~– S mit fog ön most csinálni?~– Élek tovább.~–
113 13| rajta egy kiesit.~– Mit tud ön a nádasi puszta bérlőiről?~–
114 13| Elemér úrfi arcképe.~– Menjen ön vele a pokol fenekére! –
115 13| belül.~– Nem találkozott ön valakivel a lépcsőn, aki
116 13| okmánynak.~– Itt van, fizesse ön ki. Azután a képet csak
117 13| láttatott.~– Mi jót hoz ön? – szólt Malvina, s megkínálta
118 13| kérdés: „De hát hogy mert ön meg nem halni?”~– Rossz,
119 13| tisztelt barátom!~– Hát már ön látta Elemér urat? – kérdé
120 13| Angyaldyra.~– Találkoztunk.~– S ön azt nem is mondta nekünk.~–
121 13| Micsoda kőből lehetne az ön számára olajat facsarni?~
122 13| Ez a kép?~– Igen, az ön képe.~– A hátamra vegyem
123 13| sírboltot is készítettünk az ön emlékére roppant nagy gránit
124 13| aztán majd beszéljünk az ön ügyeiről.~– Arról a nagy
125 13| szomorú önre nézve. Én az ön érdekében egész nap fáradok,
126 13| érdekében egész nap fáradok, s ön azalatt még csak annyira
127 13| így nem fog sokáig menni. Ön félreismeri a helyzetet,
128 13| melybe önhibája által jutott. Ön visszaél a mi gyöngeségünkkel,
129 13| szégyenteljes pálya, amit ön folytat, mon cher; mindig
130 13| Édes Lemming, ne avatkozzék ön ebbe a dologba, amire senki
131 13| kihajigálnak az ablakon. Azért ön ne vessen neki semmit a
132 13| végiggombolva, Elemérhez fordult.~– Ön tékozló fiú a Bibliából!
133 13| Tehát tíz hónapra el van ön látva. Ahhoz tartsa magát.
134 13| újabb kilátása. Meg van-e ön velem elégedve?~Elemér csak
135 14| reggelt, kisasszony! Kit keres ön e háznál?~– Jó reggelt,
136 14| itt az angol nyelvből.~– Ön? Áh! – szólt hitetlenül
137 14| Ez megindító! Kisasszony, ön igen nemes érzelmeket tanúsít.
138 14| járni, miben lehetek az ön családja helyzetének enyhítésére.
139 14| vezérelte ehhez a házhoz. Ön családja szerencséjét alapíthatja
140 14| Hát találkozott-e már ön azóta megint a kékfátyolos
141 14| Mikor elébb találkozott ön vele, akkor még egészen
142 14| Hát mármost mit csinál ön azzal a lóval? – kapott
143 14| kikíséri a Városligetbe. Tud ön lovagolni?~– Elhiszem azt.
144 14| mindennap kilovagolhatna ön Malvinnal.~– Igen szívesen!~–
145 14| a kezem! Lovat már vett ön: mármost vegyen meg engemet
146 14| harmadik teríték.~– Ah, ön szép gavallér! – kiáltá
147 14| Lemming úr. – Hát hol hagyta ön el a feleségemet?~Elemér
148 14| utána nyargalni?~– Ne éljen ön vissza gyönge oldalam ismeretével!~–
149 14| oldalam ismeretével!~– Ahá! Ön nevezetes széltoló! Még
150 14| többet együtt lovagolni. Hisz ön képes arra a tréfára, hogy
151 14| kísért delnőnek: „Fogja ön, madame, míg én ennek az
152 14| valamely átjáróház kapuján ön elől szépen megmenekült.
153 14| nyomába akadni többet. Lássa ön, maradt volna szépen az
154 14| helyrehozza hibáját.~– Verje ön ki, barátom, az egész lilaszín
155 14| úr, ne felejtse el, hogy ön feleséges ember – nevetett
156 14| fölött.~– De mit ingerli ön az ellen a leány ellen azt
157 14| az egész leányt.~– Akkor ön nem ismeri az embereket.
158 14| csak jobban utánauszította. Ön tudja legjobban, hogy az
159 14| fiatalember, ki ne szúrja ön a szemét!~Elemér úrfi ilyen
160 14| félre kell hárítania.~– Ah, ön vívni is tud? – mondá neki
161 14| szókat mondá Ilonkának:~– Ön engem megölt.~Ilonka elfordult
162 14| ragadtatva Ilonkától.~– Kedvesem, ön egy valóságos Amalazuntha!
163 14| egy valóságos Amalazuntha! Ön úgy vívott, mint egy orléans-i
164 14| egy orléans-i szűz. Mondja ön, tanult ön vívni?~– Igen,
165 14| szűz. Mondja ön, tanult ön vívni?~– Igen, gyermekkoromban
166 14| is szólnának érte. Lássa ön, ön adhatna nekem mindennap
167 14| szólnának érte. Lássa ön, ön adhatna nekem mindennap
168 14| De, láttam. Úgy verte ön az úrfit, mint egy spadassin.~–
169 14| az untig elég volna, amit ön tud. Szánja rá magát. Még
170 14| a férfiak tudnak. Nézze ön: nem elég erősek-e karjaim.~
171 14| mindjárt hozzákezdünk, ugye? Ön megrendeli a kellékeket.
172 14| derék. Csak parancsolja ön meg. A kék termet fogjuk
173 15| feleségének:~– Asszonyom! Ismerte ön Montefiore márkinőt? Igen?
174 15| könyveikbe, mint amennyit ön beírat velem az enyimbe.
175 15| ezerféle nemét, amikből ön mind nem marad ki. Úgy hiszem,
176 15| nem marad ki. Úgy hiszem, ön a pápának is adakozik, meg
177 15| merte bolygatni.~– Tudja ön, kedvesem, hogy én ezt már
178 15| szépasszony –, jövőre törölje ki ön a jótékonysági rovatot a
179 15| feleségéhez:~– Asszonyom! Hallotta ön hírét Persigny grófnénak?
180 15| grófnénak? Bizonyosan. Olvasott ön valaha a mi Metternich hercegnőnkről?
181 15| felelte rá:~– Ugyebár, az ön előtt megfoghatatlan, kedves
182 15| ennek így kell lenni, s ha ön törvényes nőm nem volna,
183 15| egyáltalában lehetetlen az ön parancsára ügyelnem, kedves
184 15| barátok maradunk.~– Elhiheti ön, hogy az nekem legforróbb
185 15| édes Lemming; ne féltsen ön engem semmi nemzet törvényeitől!~
186 15| azt mondom neki: „Uram, ön ma ötezer aranyat küldött
187 15| folytatta a kacagást.~– Ön ezt nekem sokszor tanította
188 15| seguidillát.~– Nem táncol ön rajta? – kérdé fejét hátravetve
189 15| kiálta neki:~– Vigyázzon ön! Mert én megölöm!~A kékruhás
190 15| Nincs semmim, amiért ön megöljön.~– Megölöm önt
191 15| megorrolnak.~– Bocsássa ön ki a tőrömet! – mondá a
192 15| addig, míg meg nem fogadja ön, hogy okosan fog vívni,
193 15| elkezdett rajta kacagni.~– Lássa ön – szólt szemrehányó zokogással
194 15| arccal Malvina. – Mért sír ön?~– Most én önt megsértettem –
195 15| sem látszik a helye. Nézze ön bár.~És azzal sebesen felgombolá
196 15| hullott rózsalevél.~– No lássa ön, semmi baj sincs. Nézzen
197 15| akart neki adni.~– Ne igyék ön most! Az veszélyes. Egészen
198 15| Lemming – feleltem neki. – Ön engem valóban meglepett
199 15| még a kérdező nem tud!~– S ön tudná, hogy mi szomorúsága
200 15| egymillió mérő vetőmag iránt.~– Ön azt hiszi? Csakhogy másoknak
201 15| szerencsésebb voltam, mint ön. Kaptam kölcsönt. Itt van
202 15| ezer darab arany. Vigye ön valamely bankárhoz felváltani.~
203 17| ivning” volt.) Hogy van ön?~– Éppen öntül akartam kérdezni,
204 17| De egy kis baj mégis van. Ön keresztül van lőve.~– Nem
205 17| Istenért, ne kiáltozzon ön! – csitítá az egyik orvos.~–
206 17| tüdejébe tódul, megfullad ön.~– Hadd szakadjanak, hadd
207 17| kérdé tőle:~– Nem kívánja ön a lelkészt, sir?~Az ifjú
208 17| uram, hogy intézkedjék ön.~– Ne tréfáljon, uram… Az
209 17| három nap múlva kérdezze ön meg leendő laktársaimat…
210 17| szüksége van. Sergeant barátom, ön tud írni. Legyen szíves,
211 17| vérével levelet.~– Címezze ön, kérem, „Mister Francis
212 17| hagyott, most már adassa ön át annak a bizonyos missnek…
213 17| futotta el arcát.~– Írja meg ön azt is neki, hogy tudassa
214 17| hátán. De világosan megírja ön… hogy szemközt kapta a sebet,
215 17| sebet, nem hátulról… ezt ön megírja neki, … és a mylord
216 17| missnek… Másként ne írja ön valahogy, sir!… Meg ne tréfáljon
217 17| sir!… Meg ne tréfáljon ön azzal, hogy hátulról kapottnak
218 17| Én nem értem a tréfát… Ha ön engem rászedne, én bosszút
219 17| Jól van, jól, csak írja ön, amint mondtam… Majd azután
220 17| magamat megtréfálni… Tartsa ön a szemem eleibe… Hadd lássam,
221 17| kedves miss Ilonka… ha ön azt tudná… hogy én most
222 17| azt tudná… hogy én most az ön talpa alatt fekszem… nem
223 17| megvárná, míg elalszom… Tartsa ön ide, sir, azt az írást…
224 17| téve kezét.~– Átadhatja ön a tábori postának– szólt
225 18| fogadta őt, hogy „ma nem tanít ön engem angolul; ma én tanítok
226 18| tanítok önnek valamit, amit ön nem tud. Ma a vívás is elmarad:
227 18| azokkal a nagy kék szemeivel! Ön rossz leány. Nem akar férjhez
228 18| Értem én azt, kedvesem. Mert ön olyan szemeket tud vetni
229 18| számtalanszor panaszkodott ön édesanyjának, hogy oly fagyos
230 18| kedvesem, az nem úgy van, ahogy ön azt leányésszel elképzeli. „
231 18| hogy van egy férfi, akit ön imád: lebeszélném róla,
232 18| aki önt imádja, s akit ön is imád. Kedvesem! Sok ilyen
233 18| végeztével:~– Apropó! Hallotta ön már, hogy Elemér meghalt?~
234 18| végleheletéig mellette volt. Olvassa ön!~Ilonka végigolvasta a hírlapi
235 18| férfinak a lelke már bizony az ön lelkén szárad; ezt ne hagyja
236 19| hanem magával szemközt.~– Ön engem másodszor is megrettentett
237 19| ez?~– Vakhír volt.~– De ön súlyosan meg volt sebesülve.~–
238 19| tőlünk, búcsúzatlanul! Tudja ön, hogy én kétségbe voltam
239 19| hogy nem tudtam, merre lett ön?~– Hiszen nem mentem messzire.~–
240 19| lehetett.~– Eh, menjen, ön mindenből gúnyt űz. Mi szükség
241 19| Iátok.~– De mért nem tegez ön engem? Mért hí „asszonyom”-
242 19| nálam ezer forintja, s abból ön csak ötszázat vett fel,
243 19| szalagokkal, ki egyébbel.~– Ön szalagkereskedést nyit?~–
244 19| annak kezére tette kezét.~– Ön a komité bizományosa, ki
245 19| változás Elemér arcán?)~– Akkor ön olyan speditőr lenne, nemde?~–
246 19| Körülbelül.~– Hát nem kapott ön Amerikától jutalmat, amiért
247 19| oly rövid idő alatt?)~– És ön mégis úgy szereti, úgy tiszteli
248 19| összehasonlítást.~– Csodálom, hogy ön meg nem házasodott közöttük.~–
249 19| nagyot nevetett.~– Tudja ön, mit nevetek én mostan?~–
250 19| Gyanítom.~– Azt nevetem, hogy ön most úgy tért haza Amerikából,
251 19| látja magára mosolyogni. Ön is így jött elő most abból
252 19| Amerikának hínak. Nem haragszik ön azért, hogy nevetek?~– Hiszen
253 19| mikor elváltunk is, nevetett ön.~– Szeretném, ha ön is tenné.
254 19| nevetett ön.~– Szeretném, ha ön is tenné. Nekem ez az ön
255 19| ön is tenné. Nekem ez az ön komoly képe nem tetszik.
256 19| Eddig csak savanyú volt ön, most meg már keserű.~–
257 19| s az jár-kel itt most az ön képében, míg ön maga a szavannák
258 19| most az ön képében, míg ön maga a szavannák virágait
259 19| indulni készült.~– Nem megy ön át Lemminghez? – kérdezé
260 19| odautazom.~– S mit keres ön Bécsben?~– Embereket, akik
261 19| Embereket, akik nem ismernek.~– Ön kerüli ismerőseit?~– Mint
262 19| eresztettek ki.~– Tehát ön maga is fél, hogy ha egy
263 20| magát.~– Én azt hittem, hogy ön már több leckét adni nem
264 20| hogy az ügy rendben van. Ön jegyet váltott Béltekyvel.~–
265 20| nehezteljen azért, amit mondok. Ön azt mondja, kiadtam a kérőmön.
266 20| piruljon ezért el, kedvesem; az ön helyzetében minden leány,
267 20| kiházasítására. Meg van ön velem elégedve?~Ilonka kezet
268 20| Malvinának.~– Asszonyom, ön nagylelkűsége hódolatra
269 20| azt mondá neki:~– Tudja ön már, hogy Harter Elemér
270 20| dolgom.~– Ezt nem jól tudja ön, kedvesem; egy leány férjhezmenetelénél
271 20| keze.~– Honnan gondolja ön?~– Láttam, hogy reszketett,
272 20| megtérítő őrangyal.~– Asszonyom, ön nagyon szenved. Isten őrizzen
273 20| Hallgatni fogok arról, amit ön előttem mondott. Elfelejtem.
274 20| feltámadt a harag.~– Asszonyom! Ön már nem őrjöngő előttem
275 20| irgalom nélkül!~– Azt teheti ön, ha kedve tartja.~– Ettől
276 20| megengesztelheti őt.~– Bocsásson ön engem innen, asszonyom!
277 20| akár gyógyítani. Járjon ön miattam, amerre akar, engem
278 20| gondolni oly emberre, akire tán ön is gondolhat. Felfogadom,
279 20| sem látom meg azt, akiről ön álmai beszélnek. Bírja ön
280 20| ön álmai beszélnek. Bírja ön tőlem az egész világot.
281 20| vállfodrot.~– Azt letépheti ön, ha akarja. De nem azt akarta
282 21| vannak a szekerek!~– Megkapta ön a búzát? Hogy vette?~– Olcsóbban,
283 21| fontos!~– De hát hogy vehette ön ezt harmadfél forinton,
284 21| mintha üvegből volna.~– Ön ügyes ember.~Lemming úr
285 21| szólt.~– Őrmester, vegyen ön magához négy embert töltött
286 21| fojtó bűz miatt feléjük.~– Ön a porkolábhoz fog menni! –
287 21| katonai törvényszék fog ön felett ítélni.~– Tudom,
288 21| molnár ideküldött.~– Az ön hibája volt, ha látta, hogy
289 21| borokat ivott a vendéglőben.~– Ön nagyon megvárakoztatott –
290 21| úr meghökkent.~– Mit akar ön ott?~– Meg akarom látni
291 21| Akarom látni a búzát, amiből ön ezt sütteti. Hol a raktár
292 21| pattogott vissza hetykén. – Ön nekem sem elöljáróm, sem
293 21| élelmezési főfelügyelőségnek. Ön parancsol a katonáinak,
294 21| nekünk kárt tegyen.~– Legyen ön aziránt megnyugodva, hogy
295 21| dologban bűnös, azt én mind ön mellé fogom kötöztetni.~–
296 21| százados úr? Nem szokott ön ilyenkor aludni? Én nagyon
297 21| csodálatosan csóválta a fejét.~– Ön most jön valami jó vacsoráról,
298 21| számára sütöttek. Nézze ön, ez gyilkos méreg. Elfogattam
299 21| E másik dobozban látja ön a búzát, ami a katonai raktárba
300 21| mondá, hogy ezt a búzát ön küldte neki; igaz-e ez,
301 21| a sok ostobasághoz, amit ön nekem itt összevissza mesél?
302 21| mit nem esznek? S hogy mer ön engem akármi dologért felelősségre
303 21| itt rablásról is van szó. Ön azt a gabonát, amit az élelmezési
304 21| beáztassa a gabonát, amit ön elvisz tőlük adó fejében?!
305 21| És csak éppen azt, amit ön visz el? És ön éppen azt
306 21| azt, amit ön visz el? És ön éppen azt kereste ki minden
307 21| hibás volt? No, feleljen ön erre! Gondoljon ki valamit!~
308 21| Nos, uram, öltözködjék ön fel egymás után, mert én
309 21| megbélyegző szót: „Ez is rabló!” Ön a kisebbek közé tartozik;
310 21| az időt.~– Uram! Tekintse ön, hogy családapa vagyok!~–
311 21| családapa vagyok!~– Nem jegyezte ön fel magának, hogy hányan
312 21| az évben: „Uram, tekintse ön, hogy családapa vagyok?”
313 21| családapa vagyok?” Nem kacagott ön erre a szóra mindannyiszor?
314 21| mondani fogom; de mondja ön meg nekem: ki következik
315 21| nekem: ki következik most ön után?~Gierig meg volt puhulva.~–
316 21| Mégis elfogatom. Siessen ön felöltözni uram, egy katonát
317 21| a hátam mögött. Elvárom ön további rendelkezését a
318 21| feltöréséhez.~– S mit fog ön most ezekkel az emberekkel
319 21| szomszéd városban, ahol azt ön, Lemming úr, osztotta ki
320 21| ki mint kormányi segélyt. Ön pedig vásárolta azt egy
321 21| neki úgy tetszik.~– Tudja ön, kapitány úr, ilyen félreértések
322 21| mindenütt jelen.~– Csakhogy ön ott éppen jelen volt.~–
323 21| elhasználták volna vetőmagnak.~– Ön azt hiszi, uram, ugye, hogy
324 21| vannak nyugtatva.~– Adja ön ide azt a tárcát! – rivallt
325 21| ellenségtől.~– Tessék, uram. Vegye ön ki belőle, ami pénzt talál
326 21| vannak benne. Jegyzetek az ön üzlete felől. Derék egy
327 21| akként megnyílni, mint ahogy ön azt előttem megnyitotta,
328 21| vadász tükre leszédít.~– Ön csalatkozik, uram!~– Az
329 21| csalatkozik, uram!~– Az ön elsápadt arca, az ön reszkető
330 21| Az ön elsápadt arca, az ön reszkető keze bizonyítja,
331 21| titkos zár nyitjára találtam. Ön ily titkokat íróasztala
332 21| mint a csomag pénz, melyet ön belőle visszadobott. Nekem
333 21| Egész hitelem fekszik benne. Ön ezt nem tudja; azt csak
334 21| egész hitelem”. Szabja ön árát, mondjon merész összegeket,
335 21| volt már! Ne sértegessen ön tovább! Nem adom vissza!~
336 21| kedves százados úr, legyen ön ember, legyen ön keresztyén!
337 21| legyen ön ember, legyen ön keresztyén! Ne kívánja ön
338 21| ön keresztyén! Ne kívánja ön halálomat. Ön engem megölhet.
339 21| Ne kívánja ön halálomat. Ön engem megölhet. Hát azt
340 21| hogy megöljem magamat? Ön tudhatja, hogy egy üzérnek
341 21| nélkül nem élhet tovább. Adja ön vissza most, amit később
342 21| főbe lövöm magamat. Itt, ön előtt lövöm magamat főbe!
343 21| Eh, uram, ne játsszék ön itt nekem jeleneteket Shylockból!
344 21| nem fogom engedni, hogy ön tárcámat elvigye! Saját
345 21| szobámban mint egy rabló támad ön meg! Én védem magamat, mint
346 22| volt az ifjú Béltekyvel.~– Ön mármost, fiatal barátom,
347 22| van neki ellenemben? Ez az ön szempontjából, természetesen,
348 22| helyre:~– Kedves öcsém, ön még igen fiatal ügyvéd,
349 22| Gondolom. És azért ajánlotta ön nekem az egyezséget, amit
350 22| vagyok fölötte. Azt hiszi ön, hogy abban az állásban,
351 22| hanem azt tapasztalni fogja ön, hogy nem akad ember, aki
352 22| Harter észrevette azt:~– Ön azt gondolja magában ugye,
353 22| helyez. Akkor rosszul ismeri ön a helyzetet, édes barátom.
354 22| magasabbra emel. Ezt higgye el ön felőlem, ifjú barátom.~…
355 22| körülményt említsek fel ön előtt, mely mindjárt meggyőzendi
356 22| nehézségek kezdetéhez. Mikor ön már kezében tartandja a
357 22| csakhogy arra nézve, hogy ön azt bebizonyíthassa, csupán
358 22| rábírni, hogy ellenemben: érti ön, az „énellenemben” adja
359 22| Elemér úrfi helyett. Reméli ön Lemming úrtól ezen adatokat
360 22| gyenge embert.~– No, lássa ön, ifjú barátom; minő emberfölötti
361 22| emberfölötti vállalatot emelt ön fel, amidőn egy Harter Nándor
362 22| életpályáját is elronthatja. Ön még nem tudja, mi értéke
363 22| hogy tanulmányozza azt ön is. Hogy elvállalta ön az
364 22| azt ön is. Hogy elvállalta ön az ügyvédkedést Elemér úrfi
365 22| azt nem hibáztatom. Ha ön nem, tette volna más. Hogy
366 22| küzdelemben ne iparkodjék ön a fejét az én fejemhez ütni
367 22| övé üvegből volna.~– Vigye ön a processzust szokott kötelességszerű
368 22| érni; csakhogy akkorra az ön kliense kopasz lesz! Ön
369 22| ön kliense kopasz lesz! Ön azon legyen, hogy maga is
370 22| fiaméhoz. – Ezt jegyezze ön meg magának, ifjú barátom.~
371 22| a lemondásnak.~– Fogja, ön, és siessen vele – szólt
372 22| lesz minden.~– Azt hiszi ön? Hát Lemmingnéről mit tud?~–
373 22| Szegény Malvina. Mondja ön meg neki, hogy ha nincs
374 22| sem tudom.~– Nem is sejti ön?~– Úgy hiszem, a Lemming
375 22| idegében.~– Jól van. Siessen ön fel a lemondással, s igyekezzék
376 23| könnyelmű magatartásától.~– Volt ön Lemmingnénél?~Ez volt első
377 23| Azt én is úgy hiszem.~– S ön tanácsolja nekem, hogy Lemming
378 23| alatt. E föltételt közölje ön vele. Ha ő „igen”, én is „
379 23| megszorított kezet.~– Menjen ön! Hogy lehet oly együgyű?
380 23| sokat gondolkoztam ezen; és ön még soha? Hogyan lehetne
381 23| legtisztességesebb úton? Ön nem tudna erről semmit?~–
382 23| Tehát értse meg azt! Ön tudja, hogy mi római katolikusok
383 23| egyház szövetségébe. Érti ön már?~– Értem – felelt Angyaldy
384 23| alkalmatlankodik. Mondja ön neki, hogy én nemes lelkű
385 23| Lemmingnének mondani.~– Menjen ön minél hamarabb, kedves Angyaldy;
386 23| hogy ezt a magánnaplómat az ön felügyelésére bíztam. Most
387 23| házmotozást intéznének lakásomon (ön ismeri személy szerint az
388 23| az illető urakat) amint ön egyet meglát a lépcsőrácsozat
389 23| Másik az, hogy béküljön ön ki fiával. Nem tudnám átlépni
390 23| tiltva. E föltételeimet ön, ha engemet szeret, könnyen
391 23| szövődő új viszonyba ne avassa ön titkárát többé; végezzük
392 23| egymással. Sőt óhajtanám, ha ön titkárja számára valami
393 23| úgysem maradhatna, miután ön hivatalt nem viselend többé.
394 23| fogok többé viselni. S így ön mint titkár nálam nem maradhat.~–
395 23| nélkül. Azok között van ön. Ajánlottam önt az udvari
396 23| helyeken, ott is, ahol az ön állítása szerint igen rosszul
397 23| kancelláriához egészen bizonyos. Ön úgyis óhajtozott hajdanában
398 23| régi kívánsága teljesülend. Ön felmegy a szép Residenzstadtba.
399 23| viszonszívességre fogom önt felkérni. Ön bizonyosan találkozni fog
400 23| szándékozom tenni. Mondja ön azt meg Béltekynek. Tegye
401 23| mondá Harter.~– Tudom. Ön az asszonyt akarja visszakapni
402 23| barátom?~– Az derék, hogy ön kedves barátjának nevez.
403 23| már nem az én feleségem.~– Ön Bécsbe akar menni? – kérdé
404 23| belenőni.~– Legalább várja meg ön, míg ez a miköztünk fennforgó
405 23| másfélezer forintomban van; ön még nem költött a magáéra.~–
406 23| uram, ez alacsonyság, amit ön cselekszik!~Lemming elpusztíthatlan
407 23| minden címet végigrakhat ön rám; hozzászoktam, vízmentes
408 23| erőszaktétel, megakadályozhatja ön. Nem utazom inkognitó, nem
409 23| legkisebb erőszaktételt vesz ön észre, kiáltson a rendőrségnek.
410 23| ajtaját. Azért igyekezzék ön mint fizető adósom bejutni
411 23| hálára kötelez le. Teremtse ön nekem elő még ma estig azt
412 23| utolsó darabig lefizetni. Ön ért engem: ez becsületbeli
413 23| országában.~– Ne kíméljen ön semmi árat; adjon meg bármily
414 23| megsemmisülve rogyott karszékébe.~– Ön nem tudja azt – rebegé hőségtől
415 24| marad valami a csődtömegből, ön bizonyosan a második kategóriában
416 24| is visszakerül. Indítson ön evégett igénypert. Ajánlhatom
417 24| kezében feledte kezét.~– Ön nem ismer rám – szólt az
418 24| beteg, ugye?~– Honnan tudja ön? – kérdé Ilonka elbámulva.~–
419 24| fosztott meg a csalárdság. Ön engem oly örvény széléről
420 24| eltaszított a világban; egyedül ön nyújtá kezét, ki nem tartozott
421 24| rá elég.~– Most hagyjon ön el; innen már egyedül is
422 24| szállás címe. Ha elküldi ön holnap hozzám a kisleányát,
423 24| fogok menni mindenüvé, ahova ön mondja, hogy menjek.~A bohóc
424 24| az a kamatjait. Gondolja ön, ma minden ember arról beszél:
425 24| keserűen felkacagott.~– Hagyja ön el, jó barátom! Az én magyar
426 25| meg erre az egyik dandy –, ön úgy beszél e tündérről,
427 25| indulatos hangon:~– Mit akar ön? Miért követ ön engem? Kiüldözött
428 25| Mit akar ön? Miért követ ön engem? Kiüldözött ön már
429 25| követ ön engem? Kiüldözött ön már hazámból, ki akar-e
430 25| örökké tart-e az?~– Mit kíván ön tőlem? – kérdé a leány ridegen.~–
431 25| mert én önt szeretem. És ön nem gyűlöl engem. Hiába
432 25| gyűlöl engem. Hiába vet ön oly megölő tekintetet rám:
433 25| oly megölő tekintetet rám: ön nem gyűlöl engem.~– Ki mondta
434 25| önnek?~– Valaki, akinek ön azt elmondá.~– Ily valaki
435 25| virág mondta azt meg nekem. Ön ismeri ezt, ön beszélt vele;
436 25| meg nekem. Ön ismeri ezt, ön beszélt vele; s ez elmondott
437 25| szent helyre. Tagadhatja-e ön ezt?~A leány lesüté szemeit,
438 25| Asszonyom, megbocsát ön, hogy ily szomorú órában
439 25| kimenekülni sem kell nekem. Tudja ön, minő sebfolt az én szívemen
440 25| nem úgy kért meg, mint ön ezt a leányt: este, mámor
441 25| ahogy én kívántam. Látta ön azt a tébolyodott koldust
442 25| nekem Isten hitestársul az ön méltóságos gazdag atyja
443 25| haltunk, fejfánkon; míg az ön apjának neve átkozott egy
444 25| Harter!” – El innen, uram! – Ön nagy úr, mi koldusok vagyunk! –
445 25| koldusok vagyunk! – De vigye ön magával azt a tudatot, hogy
446 26| Harter.~– De valóban, nézze ön csak: az ablakon jégvirágok
447 26| előttünk.~– Ah, azt csak ön képzeli! – szólt Harter,
448 26| visszatartá.~– Csak maradjon ön itt, önre szükségem van.
449 26| mint tanúk jelenlétében. Ön üljön le az asztal mellé,
450 26| Reiterint!~– Legyen az. Ön nem adta helyeslését ez
451 26| halkan mondá:~– Arra feleljen ön meg magának!…~Harter elharapta
452 26| őrült!~– Uram, ne kiáltson ön! Beszéljünk csendesen, hogy
453 26| önnek hallania tőlem, s ha ön kiáltani fog, én kiáltani
454 26| kiáltani fogok még jobban. Ha ön kihallgat, én suttogva beszélek.~
455 26| közpénztárak kezelésében vádolják. Ön el fogja azt intézni.~–
456 26| Angyaldy úr aláírja, mint tanú. Ön vegye fel egész anyai örökömet,
457 26| kérem számon, hova tette. Az ön titka marad. Magam majd
458 26| nevét visszaadom önnek. Ön legyen utolsó ivadéka családjának.
459 26| Harter Nándor úrtól jövök. Ön azt mondá: gazdag úr vagyok,
460 26| Becsületes név lesz. Elfogad-e ön így vejének?~Világosiné
461 27| Uram – szólt Harter –, ön tudja, hogy miért jövök.
462 27| miért jövök. A pénzt, amit ön nekem kölcsönzött, ím visszahoztam.~
463 27| Jól van.~– Nem számlálja ön meg?~– Fölösleges. Becsületszóra
464 27| adja szomorú elhatározását. Ön ismeri ez írást, olvassa.~
|