Fezejet

 1 4 |        törülték szemeiket. Mégis szomorú dolog az a lemondás.~Eldobni
 2 5 |        törülték szemeiket. Mégis szomorú dolog az a lemondás.~Eldobni
 3 6 |        átkozva, aki bálba megy e szomorú esztendőben) – hát legalább
 4 13| mégiscsak jó fiú” volt, s ki oly szomorú, meggyászolt véget ért ifjúkora
 5 13|     magával elhozott belül.~Az a szomorú pusztai kép!~A sötét éjben
 6 13|          Tudod te azt.~– Ez elég szomorú önre nézve. Én az ön érdekében
 7 14|       arra gondolni, hogy milyen szomorú élet volt azalatt odahaza.~
 8 15|          pólusa vonz. Ha víg, ha szomorú, az nekem egyforma kín.~…
 9 15|      Mondd meg nekem, miért vagy szomorú?”~Nem volt bátorságom őt
10 16|      neveket és tetteket, amik e szomorú napokat átragyogták: a főúrtól
11 20|       amiért itt vagyok? – szólt szomorú szemrehányással a hölgy.~–
12 25|           megbocsát ön, hogy ily szomorú órában háborgatom önök nyugalmát.
13 27|       írása, melyben tudtul adja szomorú elhatározását. Ön ismeri