Fezejet

 1 1 |        beszédeiket, s most már öreg emberek lehetnek.~Van ismét
 2 2 | ajtónyitást lesve.~– Jó napot, öreg – köszöntém őt. – Mit csinálsz
 3 2 |      ajtót. Hiszen ismersz.~Az öreg értően hunyorított szemével,
 4 3 |        ahol megpihenhetünk. Az öreg molnár legjobb hívünk volt,
 5 13|       egymással. Azt mondta az öreg, hogy menjek vissza abba
 6 17|       fejénél ott pipázott egy öreg huszár. Valami becsületes
 7 17|        fickó volt – dörmögé az öreg, míg a két orvos szondírozta
 8 24|    akik tudtak rá felelni. Egy öreg kereskedő most ugrott bele
 9 24|     jól meg van védelmezve. Az öreg Tresor egészen úgy viselte
10 28|        heverész két ember; egy öreg ember, meg egy kicsiny ember.
11 28|      meg egy kicsiny ember. Az öreg ember lehetne fiatalabb
12 28|    mondd utánam: „fű…fa.”~S az öreg ember úgy igyekezik azt
13 28|         hogy „fű” meg „fa”.~Az öreg ember megteszi a kedvéért;