Fezejet

 1 2 | vállaira, mint szökik föl a vér drága kebeléből, és azzal elsötétült
 2 6 |        lopva kedves férjednek a drága idejét; ami ugyan nekem
 3 6 |        de neki, tudom, hogy oly drága minden pillanata, oly terhes
 4 8 | metszvények száma s a bekötés a drága, s ráhagyta, hogy töltse
 5 10|         Világosi összerakatta a drága boglyát, beállított az udvarába
 6 14|  gazdámnak tartoztam, meg ezt a drága kedves kis jószágot, ni!~
 7 15|  hitvese fel sem veszi azokat a drága tárgyakat, hanem azt a sajátszerű
 8 15|          itt az ősz, minden nap drága, megfizethetetlen; az esős
 9 15| megöljön.~– Megölöm önt ezért a drága megfizethetetlen kincseért:
10 16|         híres művészek remekét, drága majolikaedényeket, etruszk
11 19|     most Good-bye! A te időd is drága, az enyim is.~Kezet szorított,
12 23|   flastromokat rakni. Keserves, drága flastromok voltak. De csakhogy
13 24|       szükség is volt a pénzre. Drága volt az élelem és a házbér.~