Fezejet

 1 4 | különb emberek vagytok, mint mink. Eljöttünk hozzátok megmondani,
 2 5 | különb emberek vagytok, mint mink. Eljöttünk hozzátok megmondani,
 3 7 |   volt?~– Hát kutyák vagyunk mink, akiket csontokkal traktálnak,
 4 7 | biztatá atyját Ilonka.~Az a „mink” pedig senki sem lehetett
 5 12|   lépett előre.~– Tens uram, mink is bejöttünk, ha megengedi,
 6 14| folytatá ismét:~– Hát bizony mink azt láttuk, hogy itt úgyis
 7 16|     melyiknek kívánjunk jót. Mink nem köszöntünk senkit, se
 8 16|      nyomorúság van, ugye, s mink milyen szép díszes öltözetekben
 9 16|  dolgunk. Igen sokan vagyunk mink már, minden városban ott
10 26|   alatt.~– Ejnye, bizony azt mink is éreztük a bálban az éjjel.
11 28|  többé; helyét elfoglalta a „mink”. Egy gondolatja sincs többé,
12 28|    éppen ott járnak, ahol a „mink” másik feléé!~Oh, édes üdvösséges