Fezejet
1 1 | hazai klub felől, melynek most már sztereotíppé vált alakja,
2 1 | egymásnak fel nem olvastuk. Most már csak négyen vagyunk
3 1 | azért a klubatyafiság még most is tart közöttünk.~Volt
4 1 | meghalt, s a klub tagjai most már mind igen okos emberek,
5 1 | temetési beszédeiket, s most már öreg emberek lehetnek.~
6 1 | büntetéskávét elfogyasztani.~Most azonban egy kevésbé ismert
7 2 | volna, s pislogó szemei most már oly zölden világítottak
8 2 | Karolina mégiscsak árva lett, s most már nem volt, aki előlem
9 2 | volt, aki előlem őrizze.~Most már elfogadhatta látogatásom
10 2 | Igaz, hogy nőül kértem őt. Most már meghallgathatta őrült
11 2 | egy tálból nyers húst. Ez most engem a szokottnál is jobban
12 2 | ijedten szökött fel fektéből.~Most csak két pillanatra emlékezem
13 2 | bizton követelhet, mert most kénytelen egész állatseregletét
14 2 | hogy fel sem jajdult.~És most vetélytársam bőre, ki szeretőmet
15 3 | földön meglátható.~A műárus most még gúnyosabban mosolygott,
16 3 | képzeltem benne mindig, s most már esküszöm, hogy látni
17 3 | olyankor, mikor eső nem esik; most azonban éppen nagyon esett.
18 3 | hanem Crocco, a fülmetsző. Most eresztették ki a bagnóból.
19 3 | legnagyobbikának nevezem azt most is, mint neveztem akkor,
20 3 | járhattunk eddig, és hol vagyunk most.~Hát majd a gerendáig ugrottam
21 3 | én Trivulzióm. – Mi itt most csúnya zsákutcába jutottunk.
22 3 | molnár legjobb hívünk volt, s most íme, ő is a forradalmi zászlóval
23 3 | és italianissimák. Innen most vagy vissza kell fordulnunk,
24 3 | újságban azt olvasta, hogy most ez a divat; egyszerűen megizenjük
25 3 | vagytok! – magasztalám őket. – Most már bánom nagyon, hogy Trivulzio
26 3 | malomtól a szélesebb útra.~– Most pedig már nem térünk vissza
27 3 | szakáll banditaképű fickó. – Most már vér folyott, s a vér
28 3 | van velem jönni, jöjjön. Most itt állunk a végcélnál.
29 3 | közelében. Meglehet, hogy ő most éppen fejem fölött jár,
30 3 | aludtam!~– Pedig mélyen. Most egy órája hagyták abba a
31 3 | víziói között alig tudok most különböztetést tenni; de
32 3 | lakott.~Tehát hazajöttem.~És most itthon vagyok.~Megnyertem
33 3 | szólt a harmadik bíráló. – Most az én bolondom következik,
34 3 | s az én bolondom, ki még most gazdag, becsületes, hírneves,
35 3 | kit akkor ő gyűlölt; ki most a másé, s kit most szeret;
36 3 | gyűlölt; ki most a másé, s kit most szeret; és aki őt soha sem
37 3 | Megadatik az öt év.~És most ez idáig a képnek a kerete
38 3 | az arabeszkeket láttuk. Most következik a kép, itt kezdődik
39 4 | Háromszor kipróbált férfi. Most is ő a lelke, a vezetője
40 4 | mondatik és határoztatik most odalenn a teremben, ahonnan
41 4 | kinek mit adjon abból, amit most mondani fog, azután szórja
42 4 | Aztán ez a nimbusz, ami őt most körülveszi! Azt hiszem,
43 4 | azért sajnálom, mert már most elmennek falura, valami
44 4 | jószágot bérelnek; pedig én most kezdtem a tánciskolában
45 4 | hiszen hallgass oda! Éppen most teszi Bélteky Feri az indítványt,
46 4 | összecsoportosultak. Mi itt most a teendő?~Az utcát, amilyen
47 4 | huszonöt krajcárba nyelestől. S most nem tudjuk hova tenni!~No,
48 5 | Háromszor kipróbált férfi. Most is ő a lelke, a vezetője
49 5 | mondatik és határoztatik most odalenn a teremben, ahonnan
50 5 | kinek mit adjon abból, amit most mondani fog, azután szórja
51 5 | Aztán ez a nimbusz, ami őt most körülveszi! Azt hiszem,
52 5 | azért sajnálom, mert már most elmennek falura, valami
53 5 | jószágot bérelnek; pedig én most kezdtem a tánciskolában
54 5 | hiszen hallgass oda! Éppen most teszi Bélteky Feri az indítványt,
55 5 | összecsoportosultak. Mi itt most a teendő?~Az utcát, amilyen
56 5 | huszonöt krajcárba nyelestől. S most nem tudjuk hova tenni!~No,
57 6 | alakját később írjuk le, mert most nagyon sokat ad hozzá az
58 6 | először, mert úgysem esik most az eső, másodszor, mert
59 6 | ez: egy kis jó hír!~No, most már ez is kiment a divatból.
60 6 | terhes hivatalban, kivált most, hogy az egész vármegye
61 6 | vállán maradt, úgyszólván most ő maga egyedül az egész
62 6 | levéltárnok helyén maradjon. Most minden hajdúval ön rendelkezik,
63 6 | ahonnan a megyét éppen most kikergette; a város és vármegye
64 6 | megzsugorgattátok, elvonulva éltetek, de most már meg is van a ti örömötök
65 6 | kormánybiztos meghívását.~– Most már hallgasd meg, kedvesem,
66 6 | erősített meg benne, hanem most már elhagyom e helyet, és
67 6 | akarok hivatalomban maradni most, midőn mégis magyar provizórium
68 6 | az erőszak rendszerébe; most azonban aki szolgálni fog,
69 6 | legyek-e, vagy ne legyek, most a nemzet akarata az, hogy
70 6 | lesz azon a helyen, ahol most van, s akkor én ismét vissza
71 6 | engemet. Ez határozott. – „Most már semmi esetre sem fogok
72 6 | égett az olyan nagyon?…~– Most tehát, édes feleségem, arról
73 6 | De hát szegény Ilonkám? Most tárult volna fel előtte
74 6 | volna fel előtte a világ, s most egyszerre be kell azt zárnom
75 6 | nem fog találkozni többé. Most báli öltözékét készíti szegény.
76 6 | vonta, megfelelt a kérdésre. Most az apa többet is mert mondani
77 6 | neki azt megmagyarázni, de most már nem a hosszadalmas ujjbeszéddel,
78 7 | jövedelmükből még félre is tenni, most is azon kezdte, hogy a háznál
79 7 | kisasszonynak kevés dolga volt még most. Ilonkát az anyja készakarva
80 7 | előlem; egy szót se szólj! Most én vagyok az áspis. És ezután
81 7 | olyan erősen. Nézze, még most is itt mind a tíz ujjának
82 7 | jegyezd meg magadnak, hogy most már én vagyok az áspis.
83 7 | öregbéres kinyilatkoztatá, hogy most már egészen rendben megy
84 8 | sötét felével áll felénk; és most mindenkit vonz maga után,
85 8 | zongorázni. Lehet, hogy most tanul.~– Régen nem láttam,
86 8 | hogy még nevemre emlékezik. Most is csak főnököm parancsa
87 8 | kegyed, csak franciául ért. Most franciául tanulok, helyzetemben
88 8 | kiegyenlítette azokat, s most azért küldi át nagysádnak,
89 8 | régi árjegyzékem, miket most mutattak be Harter Nándor
90 8 | mindenképpen megalázni törekednek. Most mit csináljak én ezzel a
91 8 | és ekvitáns) firmájának most már nemcsak a férfinem,
92 8 | hogy menjen ki. Úgyis kevés most a dolog. Elég, ha minden
93 8 | csipkerózsa, mely éppen most terítve van nyíló virágokkal,
94 8 | kiálta fel a hölgy, és most már nem nevetett, de arca
95 8 | kígyó! Mitől ijedtél meg?~(Most halljuk először a két keresztnevet:
96 8 | Itt van! Ne féltsd többet! Most már a tied, és senki másé.~–
97 8 | szavadért, hogy „eszes” vagyok; most már láthatod, hogy „őrült”
98 8 | szerelmében őrjöng.~– És most tudod már, hogy olyan varázserővel
99 9 | meghallgatta, hova fognak most menni. Aztán ment oda, ahova
100 9 | az volta vége, hogy „még most sem esett eső!”~Majd talán
101 9 | volt végigélni.~Világosi most már mindennap maga járta
102 10| ekképpen eladta a szalmáját, most már a háza tetejét fogja
103 10| kell vele elégedniök. És most hagyjanak nekem békét, mert
104 10| mert én azon kívül, amit most mondtam, nem fogok önökhöz
105 10| ki vele találkozott, hogy most meg fogja enni, hát csak
106 10| lesz, sietek kipótolni. De most nincs, miből fizessek. Láthatta
107 10| Hát ez mi? – kiálta közbe most Konyec úr egy pamlag takarója
108 10| lecke ismétlését kívánni; és most megengedi, hogy konyhájában
109 10| főnökének nevetni.~– És most nézzük meg, mit csinálnak
110 10| nem kell vele megelégedni. Most ti vagytok az urak. Ti parancsoltok.
111 10| volnátok. Héj, nagy kópék! Most jutottatok csak jó helyre.
112 10| mindent kedvetekre tegyetek! Most élhetitek világotokat: És
113 10| szobába. Tudhatta, hogy most mindjárt kell valami jelenetnek
114 10| második: a szükség fillére; most csak a harmadik van még
115 10| esküdtem a zászlóm alatt. Most egy kloakába küldenek be,
116 10| szolgálat: tegyen róla. De most ez a tábori jelszó. Itt
117 10| vért. Mosolygott ugyan még most is, de a düh kékveres színével
118 10| színével orcáján, s amit most mondott, azt már sarkairól
119 10| utolsó falatját lenyelje.~– Most vegye ön elő írószereit.~
120 10| betűt sem többet!~Konyec úr most igazán megakadt; kétfelül
121 10| fizeti e költséget.~– És most tessék, uram, küldöttem
122 10| Föhnwald úr – riadt rá most Gierig. – Menjen ön az ajtóból!~–
123 10| Igen szépen kérem önt.~Most már mégsem tehette Föhnwald,
124 10| történik-e benne valami hiba. Most ő is előbbre került, s elővett
125 10| gyönyörködött zavarában.~Ilonka most hirtelen a zsebébe nyúlt,
126 10| meghajtá magát udvariasan.~Most már igen nyájas akart lenni.~–
127 11| Tehát ez a karaván éppen most vonul be az egzekvált ház
128 11| szent hírével. Itt nincs most komédiázni való hely – küldé
129 11| csakugyan azt hitte, hogy most már igazán tréfálnak vele.
130 11| tréfát.~– Művész uram! (Most már művésznek nevezte Gierig
131 11| azt teszik.~Gierig úrnál most már point d’honneur kérdése
132 11| annak a nevét is viseled. Most már te is utána mégy. Meghalsz,
133 13| mossa. (Nem mondom vele még most, hogy szükségük van a mosdásra.)~
134 13| azért a rossz fiúért, akit most is kis fiacskájának nevezett,
135 13| nagy bajokat. Csak éppen most ásta ki fiát a londoni uzsorások
136 13| lehetett ráfogni, hogy az most valami nagyon embernevettető
137 13| meghatottság kifejezése most már az elérzékenyülésig
138 13| szerencsétlen fiamat. De most meg fogom mutatni. Tudja
139 13| tartozom nemes részvéteért; most engedje meg, hogy felkérhessem,
140 13| úrfi pedig, mintha csak most jött volna haza valami rókavadászatról,
141 13| kellene már kezdenem? Nincs most megint divatban valami olyan
142 13| szorgalmasan elvégzett?~– Az most nem így megy. Dolgozni és
143 13| egymillió paragrafust, amit most törvénynek neveznek, én
144 13| után örökölt félmilliót. Most itt lakik Pesten, fényes
145 13| nevetve Elemér. – És már most arra kérlek, hogy tagadj
146 13| mert ezt az arcot, amit most nekem megmutattál, nem akarnám
147 13| a partra.~– S mit fog ön most csinálni?~– Élek tovább.~–
148 13| valakivel a lépcsőn, aki most innen elment?~– Én felülről
149 13| meggyőződött róla, hogy ez nem akar most vele tréfálózni; aztán csak
150 13| kép?~– Magammal hozattam; most veszik ki a ládájából.~Malvina
151 13| papoktól visszakérni?~– Maga most is olyan bolond, mint volt.
152 13| mellé a pamlagra.~– Éppen most néztük az arcképét, mit
153 13| nekem ajándékozza azt, éppen most hozta el Angyaldy úr.~–
154 13| elmondatja magának a nejével, de most a doktornak kell engedelmeskedni;
155 13| vannak együtt, mert ennek most okvetlenül pénz kell, ezt
156 13| minket? Hát én nem mondom azt most, hogy de jól tetted, hogy
157 13| nem sietett volna aludni, most a harmadik százast is előadatnám
158 13| világon.~– No, ne hízelkedjék most, hanem nézzünk tovább. Maga
159 13| egy időre el van látva. Most kívánjon szépen jó éjszakát
160 13| nem volt egy garasa sem, s most egyszerre kétszáz forint
161 13| Csak egy gondolatja volt most.~Vajjon lett-e virág azokból
162 13| kezdett csak maga körül nézni. Most vette csak észre, milyen
163 13| amin rágódjanak.~Elemér most kezdé érteni azt a keserves
164 13| hogyan vannak?~– Nem tud most senki a szomszédjáról semmit,
165 13| szomszédjáról semmit, nem jár most senki látogatóba. Az úr
166 13| közepén; valaha gyeppad volt, most csak szikár domb. Arra leül
167 13| téli tájképen fehér, az itt most mind fekete.~És az ifjú,
168 13| űzött saját temetéséből, most, mikor lehajtá fejét arra
169 13| holt, emberijesztő vadon most.~És gondolá magában: az
170 13| tudni, hogy Little Wheal most az első ember a világon,
171 13| kártyázott és dorbézolt. Még most is alig állhat a lábán a
172 13| azt sajátjából fizették. Most is azt vesztegeti, amit
173 14| ajtó, s bejöttek rajta. De most már rájuk kellett ismerni.~
174 14| kisasszony.~– Bánom is én! Most jön még a java. A szolgabíró
175 14| nagy bolondot tettünk mi most: ezek az urak majd nagyobb
176 14| összeírják.~A jó lélek még most sem állhatta meg, hogy zokogásra
177 14| nekiindultam a világnak, s most itt vagyunk.~– Szerencsétlen! –
178 14| ölében hozta.~Világosinéból most tört ki a keserv. Néma gyermekét
179 14| ragyogott az orcáján. Amire most hivatkozott, azt már ismerte
180 14| kényszerítem én a kisaszonyt most mindjárt. A magyarban „igen”-
181 14| lett, ide kellett hoznunk; most én előveszem azt, amit tanultam,
182 14| álmodva, hogy miket szenved ő most tőlem távol, talán megkötözve,
183 14| kisleány volt eszményképe, aki most a házukhoz jár tanítani;
184 14| Anyjával járt mindenüvé.~– Most pedig anyja nélkül jár és
185 14| kacagott Lemming úr –, most az egyszer megfogtuk önt!
186 14| aki észrevette magát, és most felteszi magában, hogy helyrehozza
187 14| hogy szégyellje magát.~Most egy sokkal nagyobb cukrot
188 14| akkor kisasszony voltam, most szolgálattevő némber vagyok.
189 14| másikkal azok közül, akikről most szó van?~Lemming úr magára
190 14| éreznek az érintés alatt.~Most már csak mint valami földi
191 14| A financier-nek nem volt most ideje ifjú barátjával enyelegni;
192 14| Elemér meg volt semmisítve. Most látta csak át, hogy milyen
193 14| búcsúzott volna, mert az még most sem tudott magához térni
194 15| nem tartok cselédet. De most egyáltalában lehetetlen
195 15| Azt mondom, hogy: kell! Most oly válságos ügy kezdetén
196 15| paradicsomkertjei voltak egykor; most pedig sivatag puszták, napi
197 15| beállt, a föld megázva: éppen most volna szükség. Tanakodásra
198 15| pénz, frissen, a sajtóból most kikerült azon módon zöld
199 15| visszaadni való tromf van most a kezemben.~Egyszer ő tette
200 15| ágában sem volt gyámolítani; most én fogom őt híres emberré
201 15| megígérte, hogy fogja tenni. E most küldött összegnek célját
202 15| ellenfele keblére szegzé; s most azután birtokában volt a
203 15| Malvina. – Mért sír ön?~– Most én önt megsértettem – szólt
204 15| neki adni.~– Ne igyék ön most! Az veszélyes. Egészen fel
205 15| színjátékot néztem végig.~S már most beszéljünk üzletekről, hivatalos
206 15| a pénzvisszautasítással, most legyen tanúja annak, hogyan
207 15| árjegyzékét se fizesse ki.~– Most a sok divatárus aztán nyugtalankodik.~–
208 15| be, s a minisztériumnak „most” csak egy ív papirosába
209 15| Elemér örökségét képezik; most azonban, hogy az úrfi pert
210 15| diktálhatná azt magának, amit az most magában beszél.~„Ah, tehát
211 15| papír öt darab ezeres volt. Most vette csak észre, hogy mit
212 15| hagyott nála Harter. Ezt már most visszautasítani is késő
213 15| kényszerített vesztegzár megszűnt; most már ismét rendelet van adva
214 16| Megbocsát a tisztelt olvasó, ha most egy időre lekantározom a
215 16| virággal: tövissel, mely még most is sebet ejt, s virággal,
216 16| ejt, s virággal, mely még most is illatos.~Egy borzasztó
217 16| mindenhatóságának. Remegnek most! Mert ha oda nem adják az
218 16| szívnemesség emelt ki; s kik most ideálltak szolgálni a közönségnek,
219 16| gyakoroltatott.”~De – bocsánat.~Most veszem észre, hogy egy baloldali
220 16| Lehetetlen pedig, hogy ez a Marci most valahol bottal, tarisznyával
221 16| lebbencsben, lehetetlen, hogy most, mikor a munkáért senki
222 16| dolgunkat el nem végeztük; most pedig dologban járunk itten.~–
223 16| kidobolták, meghallhatta: most pedig, valahányszor valami
224 16| mondja: pátriárka uram, én most meg azt a másik leányt óhajtanám
225 16| forintot.~Böske elámult. Most már kezdett megijedni a
226 17| lehetsz még tán egykor az; de most a föld túlsó oldalán keresd.~
227 17| Hogy ez hogyan történt, most sem tudom; csak azon bámulok,
228 17| Győztünk-e, sir? – kérdé most az ifjú harcos félkönyökére
229 17| hajlama volt hozzá… s ez ott most ragályos. Tehát: „Dear mylord!
230 17| Végrendeletét, amit önnél,hagyott, most már adassa ön át annak a
231 17| ha ön azt tudná… hogy én most az ön talpa alatt fekszem…
232 18| eszébe jut őt felkeresni most is, midőn a szegénység bevallott
233 18| meghívókat küldöz családjának most is, miként a boldogabb időkben,
234 18| Abban az új világban, amiben most járok, minden ember idegen
235 18| kárhozatot férjemnek és magamnak. Most egészen boldog vagyok. Derült
236 18| tudom. Mert ezt a sivatagot most is viselem már szívemben.
237 18| akit úgy gyűlöl, úgy gyűlöl most, hogy majd a szíve szakad
238 18| odakint a hideg földben…”~Most egy ideig úgy tettek a várostromlók,
239 18| akarta tudni, nem reszket-e most ennek a leánynak a keze,
240 18| Bizony eszénél volt az most is; Malvina nem bírt rajta
241 18| érezte volna!”~Az pedig most sem hiszi még, hogy ez igaz.~
242 18| Ilonka kezét.~– Én pedig még most sem szeretem őt.~– Miért
243 18| jobban, mint én titeket! Most bocsáss szobámba, s holnap
244 19| Becsüllek e cirkumspektusságért. Most igen nevetséges helyzetben
245 19| s a lejárt szelvényekre most már akárki hitelez.~– Köszönöm,
246 19| köszönettel kiegyenlíthessem. S most még csak arra kérlek, hogy
247 19| volt, és hogyan nem volt. S most Good-bye! A te időd is drága,
248 19| vagyona a világon; s akinek most került haza valakije, aki
249 19| táncolnom, mint Donatónak. Ez most, úgy hallom, európai divat.~–
250 19| Malvina gondolta magában: „Ez most jenki erkölcsöket affektál;
251 19| s” Company felbomlott, s most külön kezdünk majd üzletet;
252 19| értem – suttogá Malvina. – Most értek már mindent! – Azzal
253 19| Azt nevetem, hogy ön most úgy tért haza Amerikából,
254 19| megnemesíti az embert; hogy már most ő azután soha többé lopni
255 19| mosolyogni. Ön is így jött elő most abból a nagy dologházból,
256 19| Eddig csak savanyú volt ön, most meg már keserű.~– Sőt mind
257 19| magára, s az jár-kel itt most az ön képében, míg ön maga
258 19| tolvaj, akit a dologházból most eresztettek ki.~– Tehát
259 20| felejtettük már.~Talán még most is jönnek ott össze a régi
260 20| közeli suttogást.~– Tudod-e most már, hogy mennyire tud egy
261 20| mondtam neki. Lemmingnek most igen sok ügye van, ami egy
262 20| méreggel fokozta annak kínjait.~Most már ő egzaminálta ki az
263 20| e dühöngő szavak alatt; most már szánta ezt a nőt, mint
264 20| azt mondá ellenfelének~– Most már én öllek meg „téged”!~
265 20| gondolat megfogamzott.~„Most már én öllek meg téged!”~
266 20| önuralmát. Meggondolta: ha én most ez asszonyt leszúrom, a
267 21| nyugosztalva afelől, hogy most olyan ember kezébe jutott
268 21| maga a kormány ezt a búzát, most írtuk alá, hogy tartozunk
269 21| meg nekem, mi ez, amit én most itt a kezemben tartok?~S
270 21| meg akarta mutatni, hogy ő most milyen nagy úr, s csak azért
271 21| baja van ennek a kenyérnek? Most még igen friss, hát puha;
272 21| Föhnwald urat a nyeregből; majd most is elbánik vele, csak annak
273 21| csodálatosan csóválta a fejét.~– Ön most jön valami jó vacsoráról,
274 21| elsápadt; látta, hogy ellenfele most már veszedelmessé kezd rá
275 21| meg nekem: ki következik most ön után?~Gierig meg volt
276 21| heveskedő katonatiszt majd most a fensőbb körök kegyencét
277 21| molnárt, élelmezési biztost, most éppen az adószedő fő-főbiztost
278 21| feltöréséhez.~– S mit fog ön most ezekkel az emberekkel kezdeni,
279 21| történet, amit kapitány úr most velem közölni szíveskedett?~–
280 21| évszakban nem vetnek búzát?~Most aztán felkelt a helyéről
281 21| saját zsebébe.~Lemming arca most kezdett csak az ijedelem
282 21| élhet tovább. Adja ön vissza most, amit később senki sem adhat
283 22| tudatnivalóm van.~– Várjon vele! Most fontos ügy van előttem.~
284 22| fogom neki mutatni, hogy én most is úr vagyok fölötte. Azt
285 22| meggyőzendi önt arról, hogy most jutott még csak el a nehézségek
286 22| tanácsot adom, hogy ami most már ezentúl jön, abban a
287 22| Rossz tréfa?~– Rossz való! Most beszéltem azzal a barátommal,
288 22| ahová keresztbe tette, s most idejön ez az ember, ez a
289 22| kívül senki sem tudhatja. Ha most így beszélnek róla, azt
290 22| Azt tudom, hogy éppen most van nála a bizottság, mely
291 22| a méltóságos úr, lehet-e most hozzá bemenni? Angyaldy
292 23| hogy az az ember, akivel most egyedül maradt, őt megöli.
293 23| visszahőkölt e szóra, mint aki most veszi észre, hogy őrülttel
294 23| a dogmák szerint Malvina most sem nője Lemmingnek, hanem
295 23| Harter Nándornénak ismerik most is; ott a kolozsvári konzisztórium
296 23| ön felügyelésére bíztam. Most ismétlem e megbízást. Nincsenek
297 23| Filippinél találkozunk!” – Most csak azokról akarok szólni,
298 23| szeleburdi fiammal Bécsben; most ott lakik; ha összejön vele,
299 23| gorombaságok voltak. „Szeretne most már a vén róka alkudni,
300 23| magas szövetségesekben. Most már semmi alkudozás! Maradjunk
301 23| küzdünk, melyikünk esik el. De most már meg fogja fizetni a
302 23| perköltségeket is. Majd nem küld el most már engemet Szmirnába, Kalkuttába,
303 23| számadásaiba is bele tudunk most már nézni ingyen. Jó, hogy
304 23| S hogy a szépasszony őt most egyáltalában nem fogadja
305 23| kiszabadította a kútból, most még fizetést is követel;
306 23| helyzetnek tartanám, hogy Malvina most önt kövesse.~– Egyedül önön
307 23| önnek mondanom az igazat. Most nincs rendelkezésem alatt
308 23| vette. Nem vagyok képes most az ötezer aranyat előteremteni.~–
309 23| kétségbeejtő, hogy ez az ember most elvigye Malvinát magával.
310 23| míg Lemming fogva van. Most íme a kiszabadult gonosztevő
311 23| szolgálatot tett nekem, tegyen most, és örök hálára kötelez
312 24| tartotta az egész családot, most már nem leckeadással, hanem
313 24| nagyon érzé, mit jelent most ez a szó: „én magam”. Három
314 24| tudom előadni, mert itt most zavar van; hanem adok róla
315 24| bejelenteni a kridát. Akinek most jóravaló firmája van, mind
316 24| felelni. Egy öreg kereskedő most ugrott bele a csatornába:
317 24| csatornapartnak, ahonnan éppen most húztak ki egy öngyilkost.~
318 24| Kaczenbuckel Hans!~– Ah! – Ilonka most már vissza is szorította
319 24| volt. Híres lettem vele; most ide vagyunk szerződtetve
320 24| fel vannak varrva. Kegyed most alkalmasint a munkaadójánál
321 24| találta otthon. Sokan vannak most hasonló helyzetben; sok
322 24| ahol dolgomat végeztem. Most nem hínak Kaczenbuckel Jánosnak;
323 24| ajándékba adtam – felelt rá.~Még most is büszke.~– De én nem fogadtam
324 24| módjában lesz, fizetni fog. Most pedig módomban van. Úr vagyok,
325 24| hogy van ok rá elég.~– Most hagyjon ön el; innen már
326 24| érzé, mintha azzal, hogy most a délutáni nap besüthet
327 24| nézőket borzalommal tölti el.~Most végre következik a „Filosof”.~
328 24| mondja a másiknak, hogy no, most jön valami jó. Ilonka mellett
329 24| mi jön egymás után. No, most vigyázzon ide, mert ez valami
330 24| tarlón, mintha mondaná neki most is: „Nem jössz-e ide megpihenni?”~
331 24| még ránk nézve a fogás! Most már tehát semmi különöset
332 24| a neve? Azt az igazgató most sem mondhatta meg; azt a
333 25| pusztai egzekúció óta, s csak most ismertem fel a cirkuszban
334 25| nádasi puszta szép tündérét; most még szebb, mint akkor láttam.~–
335 25| s egykori imádottjának most már nem is köszön.~Ezeknél
336 25| valaki, hogy miket olvas ő most ebből a könyvből.~…Nem néma
337 25| halva az ágyon…~…Ott énekli most már az égben a többiekkel
338 25| piros és olyan gömbölyű most, mint azoké a többieké…~…
339 25| Hermin köszönt neki jó estét. Most következett az ő előadása
340 25| Hermin játékát a kötélen; de most ez is lázasan hatott idegeire.
341 25| testgyakorlat, ez istenkísértés.~Most is arca elé tartja legyezőjét,
342 25| tapsaiból figyelte meg, hogy most van a kettős malom, most
343 25| most van a kettős malom, most csúszik alá apja derekán
344 25| alá apja derekán a fiú; most indul meg az őrült repülés
345 25| átvinni. Ilonka velük ment.~Most azután két kínos delejvonzás
346 25| akkor vette észre, hogy most már az sincs, aki hazakísérje.
347 25| megismerte őt: Elemér volt.~Most már nem nézett bérkocsi
348 25| befordult, s a kísérő lépteket most gyorsítva hallá közeledni
349 25| Szülőimhez? – mondá. – Most rögtön? Még ez órában? Jó.
350 25| Ez lett az atyámból. Most lépjen át a másik szobába.~
351 25| tudtam, minő gyász van itten; most pedig annál inkább kérem,
352 25| Isten, bocsáss meg érte! Most áldalak, hogy ez nem úgy
353 25| egyszer találkozni fogunk. Most Isten önnel.~Azzal eltávozott.~
354 26| tekinte az égre: kivel küzdjön most meg?~Akadt az is.~Inasa
355 26| arculattal közelített fia felé.~Most azután Eleméren volt a sor
356 26| Megbocsáthatsz-e nekem, hogy én most boldog tudok lenni?~…És
357 27| életemnek titka te vagy. Most eljöttem hazámból, s új
358 27| Magasabbra talán, mint akik most a fejemen járnak. A nyomorultak
359 27| ezt meg fogja neki írni!~Most Tihamér mind a két kezével
360 27| Igyekezett tőle szabadulni.~– És most; uram, ezzel kvittek vagyunk!~
361 27| kénytelen azt kimondani.~– És most, uram, hol van Malvina?~
362 27| csuklóját, azt mondá neki.~– Most vagyunk már kvittek, méltóságos
363 28| arcában valami férfias; most egészen női ez. Az „én magam”
364 28| keblén, s félne, hogy az most is fáj ott. Pedig csupa
365 28| ott. Pedig csupa édesség most annak az emléke.~– Mit dolgozol?~
366 28| ölnyi kerületű halom. Azon most már szép mezei virágok nyílnak.~
367 29| hitegető fikció révén?~Most már, közel három évtized
368 29| nemzeti szellem ébresztésére, most már, a kiegyezésben föltámasztott
369 29| A nazarénusok.” Sajna! Most is így van. Ezt nem nyelte
370 29| külföld. Isten akarta így!~Most már minden emóció nélkül
|