Fezejet

 1 2 |      két szép varázsragyogású kék szem, amit soha nem fogok
 2 6 |        tündöklő hajnalkaszínű kék szemekkel, finom kis mosolygó
 3 7 |       tíz ujj helye, gyönyörű kék foltokban.~– Jól van, Böske,
 4 8 | lefelé tekintve, meglátszik a kék Dunának egy része, a ráckevi
 5 8 |   léptet egyedül. Kalpagjának kék selyemfátyolát arcára kapta
 6 8 |       fenn, ragyogó arcával a kék égbe tekintett.~– Óh, milyen
 7 14| felnyitva, hol összecsukva és kék fátyolt a kalapján.~– És
 8 14|    Csak parancsolja ön meg. A kék termet fogjuk vívóteremnek
 9 18|         Ilonkához”. „A megölő kék szemek”-hez. „Óh, ha tudnád!”
10 18|     nézzen rám azokkal a nagy kék szemeivel! Ön rossz leány.
11 25|  köntöst szép fehér tafotából kék szalagokkal…~…Még a szemfödél