Fezejet
1 2 | termettünk egymásnak. Ön nagyobb úr, mint hogy családomnak tagja
2 2 | én meg viszont nagyobb úr vagyok, mint hogy önnek
3 3 | generalisszimusznak.~A fővezér úr alacsony, zömök termetű
4 4 | közvetlenül hátat fordító fiatal úr folytat az előtte ülő hölgy
5 4 | el, azt én nem értem. Ő úr marad, mint eddig, s jobban
6 5 | közvetlenül hátat fordító fiatal úr folytat az előtte ülő hölgy
7 5 | el, azt én nem értem. Ő úr marad, mint eddig, s jobban
8 6 | gazdasszonyt kap benne, ha úr veszi el, elegáns úrnőt
9 6 | hogy a leköszönt főispán úr, Harter Nándor kiválóan
10 7 | A zongorát eladták. Az úr pedig tanulmányozta gazdasági
11 7 | Jó volna ilyenkor, ha egy úr volna a háznál, de a jámbor
12 7 | zokogásban? Hogy hát mégis van „úr” a háznál.~– Igen, de nincs
13 7 | is esett rajta. Van már „úr” is, „jó cseléd” is a háznál.~
14 8 | megtudni.~Tehát bizony Lemming úr titkos jó tulajdona, amivel
15 8 | szférába vezette át, Angyaldy úr egy napon déli 12 órakor
16 8 | előkelő világ is. Angyaldy úr komornyikot talált az előszobában,
17 8 | svájci karszékben.~Angyaldy úr, úgy látszik, nem tartozott
18 8 | nem láttam, önt, Angyaldy úr – szólt Lemmingné hideg
19 8 | sem tudok – szólt Angyaldy úr. – Egészen prózai ügy, amiben
20 8 | Kíváncsi vagyok rá.~Angyaldy úr egy jelentékeny tekintetet
21 8 | itt van.~Azzal Angyaldy úr elővont egy csomag összehajtott
22 8 | amelyben még nagysád Harter úr nevét viselte. Harter úr,
23 8 | úr nevét viselte. Harter úr, bár több másfél esztendejénél,
24 8 | franciául beszélni.~Angyaldy úr ezalatt nézegethette az
25 8 | ára.~Jött azonban Lemming úr az üzenet következtében
26 8 | azoknak kilétét Lemming úr előtt.~– Néhány régi árjegyzékem,
27 8 | tévedésből, miket a méltóságos úr túlságos udvariasságból
28 8 | udvariasságból kifizetett.~Lemming úr műértő bírálat alá vette
29 8 | olvashatná.~– Tisztelt titkár úr – szólt azután a legimpertinensebb
30 8 | saját magamagának.~Lemming úr annyira becsülte saját énjét,
31 8 | amiket midőn Harter Nándor úr a legelső bankárnál beváltand,
32 8 | megzavartnak látszék Lemming úr magyarázata által. Ah, egy
33 8 | át is vándorolt Angyaldy úr kezébe két darab ezeres
34 8 | lehetne tenni.~Harter Nándor úr nagylelkűsége vissza lett
35 8 | vissza lett fizetve. Lemming úr e fényes riposztírozás után
36 8 | hódolatteljesen megcsókolá.~Angyaldy úr is hasonlóan tett. Ő is
37 8 | be volt fejezve. A titkár úr mehetett haza. Ki volt fizetve.~
38 8 | visszaadták! – szólt Angyaldy úr, midőn Harter Nándor dolgozószobájába
39 8 | hogyan történt.~A méltóságos úr rettenetesen mérgelődött
40 8 | szolgálhatok? – kérdé Lemming úr.~– Az elébbeni ügyben jövök
41 8 | könyvtáramban. – Lemming úr átvezette Angyaldyt könyvtárába,
42 8 | őtőle magától.~Azzal Lemming úr feltárta az ajtót, melyen
43 8 | lovaglóostorát. Angyaldy úr olyan szépen elnézte, hogy
44 8 | kapun kilovagol.~Lemming úr arca ragyogott a büszkeségtől,
45 8 | ilyet! – évődék Lemming úr fejét csodatelten rázva. –
46 8 | azt a dedikációt. Lemming úr tökéletesen igazat adott
47 8 | feltétetett, s azontúl Lemming úr biztosítva lehetett, hogy
48 8 | együtt jár.~Harter Nándor úr őméltósága pedig még inkább
49 8 | lát bennünket, Angyaldy úr? – szól a magas financiák
50 10| Szózatot éneklők előtt.~A tiszt úr magas, erőteljes férfi volt,
51 10| tintaféreg finom, elegáns úr. Francia divat szerint öltözik,
52 10| világtól.~Minthogy a két úr aligha fogja magát bemutatni,
53 10| egyenesen a házba. Gierig úr meglátta a folyosón szivarozó
54 10| Ah, jó napot, kapitány úr, jó napot!~A kapitány csak
55 10| megsüketült volna.~Gierig úr pedig csak azért is meg
56 10| katonáimmal együtt.~– Ah!~A biztos úr gúnyos mosollyal tekinte
57 10| vannak, ott azokat Konyec úr az asszonyság hálószobájában
58 10| amore illatoztassa.~Gierig úr csillapítótag inte. Majd
59 10| Itt a kulcsok: keresse az úr a pénzt! Köszönöm a gráciát.
60 10| kiálta közbe most Konyec úr egy pamlag takarója alól
61 10| nevetett rajta mind a két úr.~– Csináljon ön róla „Befundot!” –
62 10| inte kegyteljesen Gierig úr a fináncnak.~Az rögtön nekiült,
63 10| nagyot nevetett.~– Konyec úr! Jegyezze ön: 163. Uram!
64 10| ez nem megy másképp édes úr, ezer bocsánat! Ön együtt
65 10| kegyetlenség. Hahaha!~Konyec úr segített főnökének nevetni.~–
66 10| csinálnak legényeink.~A két úr kisétált az udvarra.~Ott
67 10| vagytok, fiúk? – szólt Gierig úr közéjük elegyedve. – Kaptatok
68 10| Hallgasson rám, százados úr! Én önnek őszintén fogok
69 10| fegyverhordozója.~– De kapitány úr, mit cselekedett ön? – rivallt
70 10| nem maródőröket.~Gierig úr a legnyájasabb mosolygással
71 10| férfi vagyok.~– De kapitány úr – szólt szelíd hangnyomattal
72 10| felemelkedve mondta. Konyec úr is közelebb lépett oldalához,
73 10| főnöke szavait.~– Kapitány úr! Önt nekem nem azért ajándékozták,
74 10| orrot! Tudja ön azt?~Konyec úr közelebb tolta képét e szónál
75 10| nyugodtan:~– Már hiszen, biztos úr, ha orrot kap ön a magas
76 10| egyszerre hátrahőköltek.~Gierig úr nem is folytatta addig a
77 10| Tudok én magam is Konyec úr segítségével annyi kellemetes
78 10| diadalhoz jusson.~Konyec úr hallván a nevére hivatkozást,
79 10| is illusztrálni.~Konyec úr mint pénzügyőr csak őrmesteri
80 10| torolhatja.~– Hohó! Konyec úr érti azt már. Pőrére levetkőzve
81 10| káromkodni hozzá! Oh, Konyec úr tapasztalt legény ebben.
82 10| legény ebben. Tudja Konyec úr, hogy mitől döglik a légy.
83 10| használ, azt is tudja Konyec úr, hogy az úri dámáknál hol
84 10| nincs sehol. Oh, Konyec úr tapasztalt legény.~Mindezt
85 10| tapasztalt legény.~Mindezt Konyec úr dicsőségtől ragyogó arccal
86 10| elkezdett teríteni Gierig úr és Konyec úr számára. Biz
87 10| teríteni Gierig úr és Konyec úr számára. Biz annak az asztalnak
88 10| eszi meg egymást ez a három úr. A konyhába kihallatszó
89 10| súgott Konyec úrnak.~Konyec úr elég indiszkrét volt a súgásra
90 10| vagyok. Azt gondolja az úr, hogy az ebédet is föl lehet
91 10| kívánom.~Mielőtt Gierig úr a nyelves cselédet megfenyíthette
92 10| beszédbe:~– Húgám! Ez a két úr nagyon éhes. Az egyiknek
93 10| nagyságos úrnak.~Gierig úr fújt dühében, s hátul összefogott
94 10| gulyáshús-unikumra. Konyec úr azonban nem volt vele egy
95 10| lakomának; mire aztán Gierig úr is, ha azt nem akarta, hogy
96 10| a vendégek felé.~Gierig úr alig várta, hogy az utolsó
97 10| ön elő írószereit.~Konyec úr kipakolta a bőröndből a
98 10| amit diktálok: „Ezredes úr! Föhnwald százados, kit
99 10| betűt sem többet!~Konyec úr most igazán megakadt; kétfelül
100 10| kalamáris a tábláról, Konyec úr a karosszékből magasra ugrott
101 10| Írja ön, amit a kapitány úr diktált! – hagyja helybe
102 10| hagyja helybe Gierig úr. – A többit elmondhatja
103 10| tette, lepecsételte. Konyec úr ráírta az ismert címzetet,
104 10| piros pugyillárisába.~Gierig úr adott neki útravaló pénzt,
105 10| bizonyos lehet ön, kapitány úr!~– Ezen a csatatéren bizonyosan
106 10| volt készülve.~– Kapitány úr – szólt Föhnwaldhoz. – Önnek
107 10| hölgyekkel. Kerülte őket. Gierig úr is meg volt békén a vendégszobában,
108 10| feltűzött szuronnyal. Konyec úr nagy osztentációval viselt
109 10| százados követte.~Gierig úr is elősietett eddigi duzzogási
110 10| ragyogott egymásra.~Konyec úr előragadta kebléből a nagy
111 10| várta a szép szót.~Gierig úr feltöré a levelet, átfutotta
112 10| Föhnwald elé~– Kapitány úr! Fel vagyok hatalmazva önnek
113 10| Hallgatom.~– Az ezredes úr ezt írja nekem: „Nagyságos
114 10| nekem: „Nagyságos főbiztos úr! Felhatalmazom önt Föhnwald
115 10| hozzám?~– Az, hogy kapitány úr az adó behajtását ne akadályozza
116 10| Hát jól van, „Föhnwald úr!” hanem azon perctől fogva,
117 10| Föhnwald lovagkorbácsa.~Konyec úr sietett az ajtó felé. De
118 10| nézve többé, de „Föhnwald úr” még mindig létezik; s ha
119 10| harmadnapja, azt Föhnwald úr ma is meg fogja tenni: hogy
120 10| ordítá magánkívül Gierig úr, s a két csendőr rohant
121 10| szuronyszegezve, míg Konyec úr gyíklesőjét kirántva, serénykedett
122 10| dugva markában.~– Föhnwald úr – riadt rá most Gierig. –
123 10| elmozdítani!~– Föhnwald úr! Én önt lelövetem!~– Tegye
124 10| felelt a megszólításra Gierig úr. – Tessék beszélni, kisasszony!~–
125 10| a fegyvereseket!~Gierig úr tétovázva tekinte hol saját
126 10| Fogadja meg, kapitány úr – szólt közbe Gierig úr –,
127 10| úr – szólt közbe Gierig úr –, amire a kisasszony olyan
128 10| visszatért a biztoshoz.~Gierig úr inte a csendőröknek, hogy
129 10| teljesen födözte.~Gierig úr ki is állítá a szabályszerű
130 10| az aranyak pedig Gierig úr pénztáskájában voltak, akkor
131 10| voltak, akkor előállt Konyec úr, ki eddig főnöke székének
132 10| várunk, amíg lesz.”~Konyec úr kárvigyorogva állt előtte,
133 10| gondolá magában Konyec úr. Ez nem jót akar. Ilonka
134 10| kisasszony – felelt Gierig úr, és mélyen meghajtá magát
135 10| módszerekhez folyamodjék?~– Biztos úr – szólt közbe a kapitány –,
136 10| No, lássa ön, kapitány úr, hogy nekem mindig igazam
137 10| hogy nyergeljenek. Konyec úr meg a biztos és a csendőrök
138 10| katonák eltávoznak.~Gierig úr azalatt vidám, derült arccal
139 11| pojáca~Mielőtt azonban Gierig úr előfogata a sok hámmal rendbe
140 11| mit tudnak! monda Gierig úr.~Böske aztán azt gondolta,
141 11| gondolta, hogy a biztos úr ma nagyon adakozó kedvében
142 11| és hideg ázalag.~Gierig úr szivarozva dűlt a folyosó
143 11| saját tréfái fölött.~Gierig úr magas érdekeltséggel nézte
144 11| Bravo! – tapsola neki Gierig úr. – Te ugyan kitűnőleg kezeled
145 11| csak egyet – szólt Gierig úr –; s tegyük fel, hogy van
146 11| százforintos bankó készül.~Gierig úr maga nevetett legjobban
147 11| táblázat szerint.~Konyec úr komolyan vette az utasítást.~
148 11| Hans Kaczenbuckelt.~Gierig úr diktálta Konyecnek.~Az adóköteles
149 11| kapu felé, hanem Gierig úr visszahozatta a csendőrökkel.~–
150 11| művésznek nevezte Gierig úr.) Nekem nincs időm tréfálni.
151 11| orgánumnak, mint Gierig úr nyelve; kétségében a lova
152 11| nézve. Ha valakit ez az úr megfogott, azon az egész
153 11| kegyelmes úrnak!~Konyec úr majd megszakadt nevettében
154 11| pojáca, aki a nagyságos úr kezeibe, lábaiba csimpajkodik,
155 11| csimpajkodik, míg a nagyságos úr kézzel-lábbal igyekszik
156 11| cirkuszi élvezet! Konyec úr a legméltányosabban megfizethetné
157 11| egészen felgerjedve Gierig úr –, majd adok én tinektek
158 11| hozzákötötték azt Gierig úr előfogatához.~Gierig úr
159 11| úr előfogatához.~Gierig úr végezte e helyen munkáját,
160 11| kezeit, mikor a nagyságos úr a kocsiba felhágott.~– Takarodjék
161 11| nyolckezű alattvalóihoz.~Konyec úr felkapott a bakra, a két
162 11| parasztszekérre; Gierig úr nyájasan üdvözlé a századost: „
163 11| viszontlátásig, kapitány úr!” – Mire Föhnwald olyasmit
164 12| Úristen, hanem a hatalmas úr emberek is. – Óh, uram!
165 12| Ne essék kétségbe az úr! – Jön más idő, más esztendő.
166 12| szenvedtünk. – Hát ne essék az úr kétségbe!~Világosiné nem
167 13| délvirágokból?~Harter Nándor úr néhány teknősbéka-lépéssel
168 13| vállalatoknak, mikre Lemming úr a kormánnyal szerződött.
169 13| magánügyei, mikben Lemming úr szolgálatát igénybe vette.~
170 13| által, miket csak Lemming úr összeköttetései negociálhattak.~
171 13| úrfiról. Nagy baj van.~Harter úr ismerte már az ilyen nagy
172 13| véglegesen megnyugodni. Lemming úr a kandalló-szobában várt
173 13| illetődve. Azt hitte, Lemming úr betegsége hatotta meg ilyen
174 13| kedvetlenséggel Lemming úr. – Itt van egy telegram
175 13| fogam! – nyivákolt Lemming úr. – Ugyan uram, engedjen
176 13| alkalomra, és midőn Nándor úr Malvinára tekinte, észreveheté,
177 13| zokogáshoz kezd.~Erre már Harter úr is átlátja, hogy ez egészen
178 13| tovább mondani azt. Lemming úr pedig csúzos emberek rosszkedvével
179 13| drágább síremlék, Lemming úr? – kérdezte Malvina – a
180 13| ördög – dörmögé Lemming úr. Nincs is egy-egy jobb mulattatás
181 13| ezt a szívességet.~Lemming úr pedig azt mormogá fájós
182 13| szántam 5000 forintot.~Lemming úr kínzó fogai azt rebegték: „
183 13| háromszor írt meg Angyaldy úr, de amelyet háromszor vetett
184 13| háromszor vetett vissza Nándor úr; nem találván azokban eléggé
185 13| visszautasításakor Nándor úr. S hozzáfogott e gyászmunkához
186 13| mellett csak excellenciás úr lehet az ember, egyéb semmi.~–
187 13| sápkóros kisasszonyokkal?~– Az úr meghalt, az asszonyság pedig
188 13| holt szamarat.~Angyaldy úr ezt jó ötletnek találta,
189 13| föl szobájában. Angyaldy úr nem tartotta szükségesnek
190 13| kellett tartózkodnia. Így úr és asszonyság együtt voltak.
191 13| együtt voltak. Angyaldy úr szívesen láttatott.~– Mi
192 13| üléssel a titkárt.~– Harter úr kívánt nagysádnak fia arcképével
193 13| megítélni nem lehet.~Lemming úr is műértő volt; nem volt
194 13| ismerni, ugyebár, Angyaldy úr?”~Angyaldy úrnak nem volt
195 13| annál jobban értett Angyaldy úr az élő arcok megítéléséhez,
196 13| Jesszus Maria! Ez az úr itt van!~– Micsoda úr, te? –
197 13| az úr itt van!~– Micsoda úr, te? – kérdé Lemming.~–
198 13| képen van.~– Hol van az az úr?~– Itt van az előszobában.
199 13| a gondolkozást.~Lemming úr, a férj és Angyaldy úr,
200 13| Lemming úr, a férj és Angyaldy úr, a titkár, furcsa képekkel
201 13| mormogá magában Lemming úr állát simogatva, s ajkán
202 13| éppen most hozta el Angyaldy úr.~– Ah, mi másodszor is találkozunk,
203 13| Elemér urat? – kérdé Lemming úr erősen rámeresztve szemeit
204 13| hallgatott oda.~Angyaldy úr vette a kalapját, és búcsúzott.~–
205 13| mennem kell. Jó éjt.~Lemming úr órájára nézett, s úgy találta,
206 13| dolgokat, amiket Elemér úr csodálatos megmenekülése
207 13| onnan aztán lássa a téns úr, hogyan megy odább.~A szekérben
208 13| Elemér.~– Nem biz a, téns úr, hanem elhajtanak minden
209 13| volt.~– Ha aranyat fizet az úr, sem kap itten lovat.~–
210 13| kijöjjön a földből. Ha látta az úr azokat a nagy gödröket,
211 13| most senki látogatóba. Az úr talán oda igyekszik?~– Oda.
212 13| ornátusban volt már, s Lemming úr csakhogy a kesztyűit nem
213 13| Nagyon haragszom! Lemming úr azt gondolta, hogy haragvó
214 13| utolsó szóknál, midőn Lemming úr éppen nagyon belejött a
215 13| dörmögé magában Lemming úr, midőn Malvinának nyújtá
216 14| Hát amint bejön ez a két úr, se kérd, se hall, csak
217 14| gazdámról azt ne merje az úr mondani, hogy megszökött,
218 14| megszökött, mert mindjárt az úr fog innen szökni hol az
219 14| Erre a vörös szakállú úr azt mondta, hogy elhallgassak,
220 14| Akkor aztán az a másik úr mondott valamit diákul,
221 14| hordta az irhát a három úr a hátulsó ajtón nagy hevenyében.
222 14| ismerte jól.~„Én magam!”~Nagy úr az, aki a világ kérdésére
223 14| szólt efelől senki.~Lemming úr, mint üzlet embere, nem
224 14| reggelen azonban Lemming úr, midőn a vaspályáról hazaérkezett,
225 14| értekezést itt a lépcsőn. Lemming úr pedig ott maradt, s utánanézett,
226 14| tekintett vissza. Lemming úr nagy fejcsóválással ment
227 14| az időtől fogva Lemming úr nem hagyta többet a kulcsot
228 14| háziúr fogadja.~Lemming úr átment lakosztályából neje
229 14| uram!~Ilonka leült, Lemming úr szemközt vele foglalt helyet.~–
230 14| folyamodni? Micsoda?~Lemming úr kezdett ügyeskedni.~– Nem.~
231 14| ügyeskedni.~– Nem.~Lemming úr gondolá magában: ohó, majd
232 14| kegyeskedék tovább Lemming úr. – Amit mondtam, megmondtam.
233 14| hogy: „én magam”.~Lemming úr pár nap múlva ismét talált
234 14| jóakaratáért.~Ezzel aztán Lemming úr félbehagyta ezen ügynek
235 14| leckét adni sem jár Lemming úr házához.~Hát olyan ember
236 14| ember is tudna lenni Lemming úr? Ezzel a múmiaprofillal?
237 14| Biz olyan ember Lemming úr, mint akármelyike azoknak
238 14| aztán bosszúállók.~Lemming úr nem kereste többé az alkalmat
239 14| Mert már azt tudja Lemming úr, hogy ez így szokott lenni.
240 14| lövésre kapja az őzet.~Lemming úr egy idő óta többször elhítta
241 14| valaki?~– És eltűnik.~Lemming úr tudott volna Elemérnek felvilágosítást
242 14| barátom – mondta Lemming úr –, az nekem nagyon gyanús
243 14| Apropó – szólt Lemming úr –, a napokban egy szép paripát
244 14| fel többet!~Tudta Lemming úr, hogy Elemérnek egyik gyönge
245 14| kiáltá eléje Lemming úr. – Hát hol hagyta ön el
246 14| gonosztevő – kacagott Lemming úr –, most az egyszer megfogtuk
247 14| nevetett legjobban Lemming úr élcének.~Malvina is segített
248 14| lenne.~– Kérem, Lemming úr, ne felejtse el, hogy ön
249 14| hogy engem ismer?~– Lemming úr, önnek mint okos embernek
250 14| kitört a zivatar Lemming úr feje fölött.~– De mit ingerli
251 14| leánynak békét.~Lemming úr nagyot nevetett. Utálatos,
252 14| letépi a másik”.~Lemming úr nevetve távozott el nejétől,
253 14| akikről most szó van?~Lemming úr magára vállalta, hogy majd
254 14| meghódolás gyönyöreit.~Lemming úr maga is nagy világfi volt
255 14| borral anabaptizálta Lemming úr társaságában.~(„Ez a Lemming
256 14| menjen át nejéhez.~Lemming úr ugyan tudta jól, hogy neje
257 15| Egyszer azt mondta Lemming úr a feleségének:~– Asszonyom!
258 15| biz ott egyebet is Lemming úr; azt, hogy Malvina sem a
259 15| nagyon unom? – végezé Lemming úr.~– Hát jól van – felelt
260 15| és betörésmentes.~Lemming úr bátran perbe idézheti a
261 15| megint így szólt Lemming úr a feleségéhez:~– Asszonyom!
262 15| egyebet is hisz Lemming úr; azt, hogy szeretett hitvese
263 15| merte kimondani Lemming úr.~Malvina azt felelte rá:~–
264 15| ez idő szerint Angyaldy úr főnöke titkos naplójában?~
265 15| aztán azt olvasta Angyaldy úr a napló újabbi lapján:~Nem
266 15| No, no! Mikor Angyaldy úr annak az ő hármas lakat
267 15| látogatása után Lemming úr nagylelkűségtől ragyogó
268 15| szívességét.~Hát Lemming úr annak még jobban örült.~
269 15| kivívott sikert, mit Lemming úr fényes finánc-talentumának
270 16| megnyomorodott vidéken nem volt már úr!~Hanem azt nem hitte senki.
271 16| dolgot adott feljegyezni az Úr aranykönyvébe a neveket
272 16| Mert nem illik, hogy az Úr Istennek parancsolgasson
273 16| mikor én itt a főtisztelendő úr aranyos szavait hallgathatom,
274 17| porszemekkel, hogy még mindig ő az úr a mindenségben, a csillagoktul
275 18| tengerfenekén is volt az az úr; el is rekviemezték; aztán
276 19| és „miszisz”. Tehát édes úr, önnek egy kiegyenlítetlen
277 20| meglátogatta Malvinát, Lemming úr úgy beszéd közben tudatá
278 20| sok mindenfélét. Lemming úr meghívta Elemért, hogy legalább
279 20| hódolatra indít. Bélteky úr szerencséjének igen örülök;
280 21| felsőbbségi meghagyást.~*~Lemming úr sokat utazott ez idő szerint.~
281 21| akárminek hítták.~Amint Lemming úr megérkezett a vendéglőbe,
282 21| mutatványszemeket.~Lemming úr elbámult.~– Hisz ennél szebb
283 21| Ön ügyes ember.~Lemming úr megdicsérte az alkuszt,
284 21| förmedt a panaszkodókra Gierig úr, s fricskát adott az eléje
285 21| sokáig. Megtörtént ez. Gierig úr szépen összeszedette a kiosztott
286 21| állomást ez idő szerint Konyec úr töltött be, jutalmul sokszoros
287 21| érdemeiért. A két jeles úr jó vásárt csinált egymás
288 21| így szól hozzá:~– Százados úr! Mondja meg nekem, mi ez,
289 21| ítélni.~– Tudom, százados úr – felelte a sütő. – A kenyerek
290 21| lakáig visszakerült. Konyec úr után kérdezősködve, azt
291 21| hogy jöjjön haza.~Konyec úr meg akarta mutatni, hogy
292 21| hogy ő most milyen nagy úr, s csak azért is megvárakoztatja
293 21| szemére a százados. Konyec úr impertinensül mosolygott
294 21| felnyitni az ajtaját.~Konyec úr meghökkent.~– Mit akar ön
295 21| készült.~Azzal odatartá Konyec úr orra alá az oldaltáskájából
296 21| kivett süteményt.~Konyec úr négyszer is színt és alakot
297 21| Nagyon jó kenyér ez, kapitány úr. Becsületemre.~Föhnwald
298 21| kereskedni. Ott van Gierig úr, végezzen azzal, ha tud.
299 21| Mármost hol lakik Gierig úr?~Magánháznál természetesen,
300 21| Kényszer-vendégszeretet”.~Már feküdt a jó úr, és aludt, mikor késő éjjel
301 21| Nos, mi baj van, százados úr? Nem szokott ön ilyenkor
302 21| hogy önt elfogjam.~Gierig úr nagyot bámult erre a szóra,
303 21| jó vacsoráról, százados úr, ugye?~– Jónak nem mondhatom –
304 21| igaz-e ez, vagy nem?~Gierig úr fölpattant szörnyű haraggal.~–
305 21| ehhez a jogot, mi?~Gierig úr ugyan dühösen állt szembe
306 21| válogatva személyökben, ki úr, ki paraszt, akár szűrben,
307 21| veszendőbe ment szemétért.~Gierig úr abban érezte magát megfogatva,
308 21| Gondoljon ki valamit!~Gierig úr veszedelmesen meg volt akasztva.
309 21| Kényszerítsem-e önt?~Gierig úr könyörgésre fogta a dolgot.~–
310 21| önnek mindent, kapitány úr, ahogy van. A kérdéses babonát
311 21| engedelmességgel.~Gierig úr meghunyászkodásában pedig
312 21| sem küldte.~Tehát Gierig úr egész töredelmesen vallott
313 21| vendéglőbe érkezett, ahol Lemming úr kapható volt. Már pitymallott,
314 21| udvarán befogva állt Lemming úr előfogata, jeléül annak,
315 21| maga felsietett Lemming úr szobájába.~Az inas be akarta
316 21| benyitott egyenesen.~Lemming úr már fel volt öltözve, s
317 21| hozzá a kapitány.~Lemming úr azt hitte, hogy az idegen
318 21| azt hitte, hogy az idegen úr eltévedt, s igen nyersen
319 21| Diable! – mormogá Lemming úr, s csendesen kihörpinté
320 21| őriztetem a raktárban.~Lemming úr hozzáfogott egy lágytojás
321 21| történet, amit kapitány úr most velem közölni szíveskedett?~–
322 21| városban, ahol azt ön, Lemming úr, osztotta ki mint kormányi
323 21| áron menekülni.~Lemming úr úgy találta, hogy mégis
324 21| tetszik.~– Tudja ön, kapitány úr, ilyen félreértések megtörténnek.
325 21| úgy tett, ahogy Lemming úr mondta. Kiszedte a tárcából
326 21| úgy tett, ahogy Lemming úr kívánta, mert a kiszedett
327 21| neki rimánkodni.~– Édes úr, kedves százados úr, legyen
328 21| Édes úr, kedves százados úr, legyen ön ember, legyen
329 21| lövöm magamat főbe! Százados úr, legyen irgalommal! Adja
330 22| lépett be Harter Nándor úr hivataltermébe, s az ott
331 22| sincs, csak Bélteky Ferenc úr.~– No, efelől bemehetek
332 22| szobájába. Hanem a méltóságos úr magas bosszúsággal riadt
333 22| mutatni, hogy én most is úr vagyok fölötte. Azt hiszi
334 22| arra egy új excellenciás úr is, ki rendszerváltozáskor
335 22| sürgetős az ügy, méltóságos úr!~– Maradhat későbbre – inte
336 22| ennél a feladványnál. Harter úr látta, hogy mennyire maga
337 22| igen udvarias, kellemes úr, miszerint ne tessék méltóságodnak
338 22| kedélyben van a méltóságos úr, lehet-e most hozzá bemenni?
339 23| sajnálkozott rajta, hogy Harter úr ily hirtelen elhatározá
340 23| közbecsülésben álló Harter Nándor úr e pör folyama alatt itt
341 23| hogy kérdezze meg Harter úr a saját naplójátul, vajon
342 23| ketten összejöttek Harter úr magán dolgozószobájában.~
343 23| állítá hevesen Harter úr, ki Angyaldy közbeszólását
344 23| kerültek még elő: Harter úr többrendbeli közköltségek
345 23| nem voltak igazak. Lemming úr fölmentetik; akik legbűnösebbek
346 24| ezúttal egy egészen ismeretlen úr fogadta azzal a kérdéssel:~–
347 24| dünnyögött az ismeretlen úr, s elvevé tőle a hímzéseket. –
348 24| is jó lesz.~Az ismeretlen úr írt valami macskakaparást
349 24| kifizetni.~Az ismeretlen úr megnézte Ilonka számláját,
350 24| vissza.~Ezzel az ismeretlen úr, mint aki nagyon ügyes humorisztikus
351 24| Most pedig módomban van. Úr vagyok, olyan fizetésem
352 25| láttam.~– Ejh, százados úr – jegyzé meg erre az egyik
353 25| közönség kegyetlen nagy úr, ha rabszolgájának szegődtél,
354 25| van atyám. – Harter Elemér úr – szólt az ifjúra mutatva.~
355 25| kórágyán.~– Tehát Harter Nándor úr megtiltja önnek ezt a házasságot?
356 25| El innen, uram! – Ön nagy úr, mi koldusok vagyunk! –
357 26| báli helyen aztán Lemming úr semmiképpen nem akadályozhatta
358 26| enyelge Harter.~Lemming úr már sokkal figyelmesebb
359 26| délfelé ébredt fel Harter úr; világos reggel vetette
360 26| várt már reá.~Amint Harter úr reggelijét behozták, Angyaldy
361 26| szívesen látja.~Tehát Harter úr derült kedéllyel kérdezé
362 26| levelét Harter úrnak.~Harter úr azt olvasá a levélből, hogy
363 26| csapás volt, amely még Harter úr teáscsészéjét is feldöntötte.~–
364 26| találkozásnak, de Harter úr visszatartá.~– Csak maradjon
365 26| megkaptam egészen; Angyaldy úr aláírja, mint tanú. Ön vegye
366 26| Azzal elhagyta Harter Nándor úr szobáját.~Harter Nándor
367 26| jövök. Ön azt mondá: gazdag úr vagyok, s nevemet átkos
368 26| nem vagyok sem gazdag, sem úr, sem Harter. Vagyonomat
369 27| megfogva a nagy kegyelmes úr kezének csuklóját, azt mondá
|