Fezejet

 1 2 |          hogy váljék meg végképp szörnyű művészetétől; hagyjon fel
 2 7 |    oszlopa mellé mint ingerens e szörnyű igényperbe, melyben pedig
 3 8 |      bosszút állunk a világon.~– Szörnyű szép bosszú, aminek szerelem
 4 9 | elhagyatottság, a reménytelenség szörnyű tájképét.~Nem volt már semmi
 5 10|         lélekjelenléttel végzi e szörnyű unalmas dolgot az a gyermek.~
 6 11|         utasítást.~A bohóc pedig szörnyű fanyar torzképet csinált
 7 12|      aggó irtózattal szemlélte e szörnyű átváltozást atyja arcán,
 8 14|          reá.~A szegény beteggel szörnyű sok baj volt az úton.~Nem
 9 20|      előttem, azt a port, mely a szörnyű megbántásnak tanúja volt.
10 21|        nem?~Gierig úr fölpattant szörnyű haraggal.~– De mi közöm