Fezejet

 1 6 |           lassankint, utoljára még kacagott is azzal a zűrzavaros nevetéssel,
 2 6 |        szokták örömüket kifejezni. Kacagott, és nénjét is kényszerítene
 3 13|          lenni.~De már erre nagyot kacagott Elemér.~– „Ars brevis, vita
 4 13|       fejét, arcát, szemeit; sírt, kacagott, vállára borult; az nem
 5 13|          hamarább kell.~– Hahaha – kacagott fel Elemér. – Ez már csakugyan
 6 14|          Ahán! Ravasz gonosztevő – kacagott Lemming úr –, most az egyszer
 7 15|            helyett.~Malvina nagyot kacagott rá.~– Hát jól van, édes
 8 15| túlcsapongó jókedv sugárzott róla. Kacagott, tapsolt, nem bírt magával.
 9 18|      ütközetben.~Erre éppen nagyot kacagott Ilonka.~– Hogy került volna
10 21|        hogy családapa vagyok?” Nem kacagott ön erre a szóra mindannyiszor?