Fezejet

  1 2 |         mindenki könnyen elhiheti.~Mikor belépett hozzá kalitkájába
  2 2 |    szemeinek kábító tüzében van, s mikor beléptére a királyi fenevad
  3 2 |         meglopva láttam magamat; s mikor átölelte a királytigris
  4 2 |             a vasrácson keresztül, mikor a tigrisnél volt. Nekem
  5 2 |           mert mégis tettem volna.~Mikor már a tigris lefeküdt előtte,
  6 2 |           egy próbaóra alkalmával, mikor kevesen voltak jelen: „Nem
  7 2 |         alatt hányszor ver üterem, mikor itt vagyok.~Azzal a legnaivabb
  8 2 |          Meg akarom lepni úrnődet, mikor kilép. Én hadd nyissam ki
  9 2 |        hogy ezen keresztül nézzük, mikor van vége a mutatványnak.
 10 2 |             Azt el ne tévessze ön. Mikor látni fogja, hogy úrnőm
 11 2 |       eszméletemet vesztém.~      ~Mikor, nem tudom, hány nap múlva,
 12 2 |            Csak akkor mondták meg, mikor egészen felgyógyultam, hogy
 13 2 |     pisztolyt, s Amurat barátomat, mikor legnyugodtabban nézett rám
 14 3 |         értem, nem rabolhattak ki.~Mikor Rómába értem, már akkor
 15 3 |         mert azt tapasztalám, hogy mikor én egy nap harmincat fogadok,
 16 3 |          hazulról jól tudok; aztán mikor a csatába megy az ember,
 17 3 |           igen költői ég olyankor, mikor eső nem esik; most azonban
 18 3 |         döfve könyökkel Trivulzio, mikor kinn voltunk a falu határán. –
 19 3 |           azt ki tudná fejezni. És mikor az ember a legelsőt megkapja,
 20 3 |         ember a legelsőt megkapja, mikor hallja pattanni a saját
 21 3 |     második golyónál nincsen az, s mikor az ütközet hevében egész
 22 3 |    utánakúszott, fel a tűzfalon, s mikor elérte az asszonyt, akkor
 23 3 |             Én nem találtam annak.~Mikor ismét felnyitottam szemeimet,
 24 3 |           Azt nem vették el tőlem, mikor felkötöttek. Előérzetem
 25 3 |           hogy tőle elválhasson; s mikor végre elválasztották, mikor
 26 3 |        mikor végre elválasztották, mikor a nő ismét férjhez ment
 27 4 |           Arca kissé kreolszínű, s mikor elmélázik, akkor hideg és
 28 4 |        akkor hideg és halavány; de mikor mosolyog, mikor megelevenül,
 29 4 |       halavány; de mikor mosolyog, mikor megelevenül, akkor hő pír
 30 4 |        ilyenkor igazán szép ember, mikor szónokol. Hogy nekihevül;
 31 4 |             Nem áll ez nekünk jól. Mikor egy-egy eminens pajtásom
 32 4 |     asztalon keresztülvitorlázzon, mikor a homlokán gyöngyözik az
 33 4 |            odafullad a tengerbe, s mikor aztán szerencsésen kiköt
 34 4 |          elájulni való látvány! De mikor egy deli öregúr feláll,
 35 4 |          mégis utána hull a könny, mikor rámondja: „Jól teszed?”~
 36 5 |           Arca kissé kreolszínű, s mikor elmélázik, akkor hideg és
 37 5 |        akkor hideg és halavány; de mikor mosolyog, mikor megelevenül,
 38 5 |       halavány; de mikor mosolyog, mikor megelevenül, akkor hő pír
 39 5 |        ilyenkor igazán szép ember, mikor szónokol. Hogy nekihevül;
 40 5 |             Nem áll ez nekünk jól. Mikor egy-egy eminens pajtásom
 41 5 |     asztalon keresztülvitorlázzon, mikor a homlokán gyöngyözik az
 42 5 |            odafullad a tengerbe, s mikor aztán szerencsésen kiköt
 43 5 |          elájulni való látvány! De mikor egy deli öregúr feláll,
 44 5 |          mégis utána hull a könny, mikor rámondja: „Jól teszed?”~
 45 6 |            látogatásokat fogad el, mikor a ruhámat kell vasalnia.
 46 6 |  operapartitúrát, a legnehezebbet; mikor táncol, minden ember csak
 47 6 |           több. És még lelkemadta, mikor a gimnasztikába járt, még
 48 6 |             hogy mindjárt eltörik, mikor ránéz, olyan karcsú, s úgy
 49 6 |        gondolni, hova maradtam, de mikor ilyen kedves társaságban
 50 6 |         elment.~A férj és feleség, mikor egyedül maradtak, egy ideig
 51 6 |          nagyon szerették egymást.~Mikor letörlék könnyeiket, a férj
 52 6 |            fog űzni. Ellenkezőleg. Mikor oly vakmerő gorombaságot
 53 6 |          nappal is, hát még éjjel, mikor sötét lesz. Látod, nem nyugszik
 54 6 |      elmondom előtte a miatyánkot, mikor odaérünk, hogy: „Ne vigy
 55 6 |            fejében az imádságot, s mikor el akarja mondani magában,
 56 7 |       ember engedi a füvet nőni, s mikor megérett, akkor lekaszálja.~
 57 7 |       ember, amíg nem iszik; hanem mikor egyszer egy pohár bort bekapott,
 58 7 |       madarat lehet velem fogatni, mikor jó kedvem van. De ha kivesznek
 59 7 |           beszéljen – monda Böske, mikor néha-néha megsokallta már
 60 7 |         regénybe való tárgynak, de mikor a jámbor gazdák életében
 61 7 |           az ilyféle katasztrófák. Mikor délben a tálalás ideje eljött,
 62 7 |          Hát a te kalapod hol van, mikor az anyámmal beszélsz? –
 63 7 |     szakácsnét tartani. Ebéd után, mikor kérdezték tőle, hogy de
 64 7 |        senkitől.~Egyszer jó télen, mikor a házőrző ebek nagy vonítására
 65 7 |            én helyet jobbat is, de mikor én magát úgy szeretem, ahogy
 66 8 |        vette észre: akár a holdat, mikor sötét felével áll felénk;
 67 8 |    hölgyarc idéz elő; mint a hold, mikor szemben áll a nappal.~De
 68 8 |         fejét csodatelten rázva. – Mikor egy szép lovagnőt lát, azt
 69 8 |         neki?~– Úgy haragszom rád, mikor messziről látlak; s mindenütt
 70 8 |       csodálkozzál, mert őrjöngök, mikor rád gondolok, és mikor a
 71 8 |             mikor rád gondolok, és mikor a világban találkozom veled,
 72 8 |          gondolnád: mit szenvedek, mikor fejeden főkötőt látok, soha
 73 8 |        onnan! Óh, ne tégy főkötőt, mikor gondolod, hogy én látlak;
 74 8 |           azt megakadályozhatni, s mikor már megtörtént, akkor a
 75 8 |  vonaglásában, kétségbeesésében, s mikor aztán megeléglette ezt a
 76 8 |        annyiszor elrejtém arcomat, mikor a paradicsom fényét nem
 77 8 |           ebbe az udvarba vezetni; mikor eltávozom, lefelé fogok
 78 8 |        felől biztosítani kedvesét. Mikor visszajött azzal a tudomással,
 79 8 |            azután is utána nézett, mikor már erdőt, völgyet ellepett
 80 8 |       földszinten, az a páholyban.~Mikor a földszintre lépett, a
 81 9 |       kigyőz minden fáradtságot; s mikor a nap végződik, oly kedéllyel
 82 9 |          egy bimbót le nem tépett. Mikor rekkenő nyári délután a
 83 9 |         még ma nem kapott abrakot.~Mikor a mezőrül hazatért Ilonka,
 84 9 |   mindennap kétszer.~Egy reggelen, mikor öntözőkannájával a kúthoz
 85 9 |        vizet a távolban.~Világosi, mikor egyedül hitte magát éjszaka,
 86 9 |            aranyakat szoktál adni; mikor elvettél, nászajándékul
 87 9 |       segélyével.~A többit?~Óh, de mikor azon még végiggondolni is
 88 10|         hogy a jámbor háziállatok, mikor arra a meggyőződésre jutottak,
 89 10|      rendeletet adott a főzésre, s mikor mind a ketten készen voltak,
 90 10|        lépteiket hallotta.~Azután, mikor készen volt a gulyáshús,
 91 10|      fenekét kanalazták a katonák, mikor kocsizörgés hangzott kívül,
 92 10|    felcsatolta kardját oldalára, s mikor vége volt a biztos beszédének,
 93 10|       felelt vissza a kapitánynak, mikor egy nagy masszív tárgy kettejök
 94 10|   lovagvesszejével a beszéd alatt. Mikor vége lett a hencegésnek,
 95 10|           Hogy menjek útra rögtön, mikor még ma nem is ebédeltem?~
 96 10|    rárivallni.~– Hát te, szolgáló, mikor hozod már azt az ebédet?~
 97 10|            Késő este vetette haza.~Mikor lováról leszállt, egy percre
 98 10|       unalmas dolgot az a gyermek.~Mikor ez megvolt, azazhogy a nyugta
 99 11|        személynek mutatá be magát.~Mikor aztán a bohóc kimeríté művészete
100 11|        hozzá összekulcsolt kezeit, mikor a nagyságos úr a kocsiba
101 11|          az a gazdájához egyenest.~Mikor aztán látta, hogy azok bizony
102 12|          vagyunk, semmink sincsen. Mikor jó dolgunk volt, ugyan kevélyek
103 12|      jobban aláhanyatlott mellére. Mikor a kérges kezű ember azt
104 13|     megbocsátani a tékozló fiúnak.~Mikor a szép asszony olyan szépen
105 13|           otthon lesz. Ha igaz?~De mikor sohasem lehet a szavában
106 13|        nagyon. Emlékezett rá, hogy mikor neki reumája volt, akkor
107 13|         asszonysággal, eltávozott.~Mikor egyedül maradt a férj és
108 13|          adjon túl az ember rajta, mikor magasan áll az ázsiója.,
109 13|          volna, hogy nem tűrhetem, mikor pénz melegíti az oldalamat.
110 13|       őszinteséggel szólok hozzád. Mikor halálhíredet hozták, az
111 13|       vette a kalapját, és elment. Mikor a lépcsőn lefelé akart indulni,
112 13|          jó világításban álljon; s mikor el volt helyezve, akkor
113 13|      csókoltatni, ráncigáltatni, s mikor vége volt, akkor elnevette
114 13|               Hát én nem kértelek, mikor el akartál menni, hogy ne
115 13|             csak akkor ébredt fel, mikor jó késő reggel a kalauz
116 13|       megmagyarázza neki a dolgot, mikor leszedte a lovai fejéről
117 13|    közeledni. Jó délután volt már, mikor egy útféli csárdához értek.
118 13|      megindult gyalog a helységbe.~Mikor már jó közel járt, az úttól
119 13|         fel-felbukkanva fejeikkel, mikor egy ásó földet kivetettek
120 13|          És az ifjú, aki nevetett, mikor az apai házból kiűzték,
121 13|           saját temetéséből, most, mikor lehajtá fejét arra a kiszáradt
122 14|         szegénykétől korán reggel, mikor még aludt, fel sem költötték
123 14|        úrfit is az ölemben hoztam, mikor elfáradt.~Azzal letette
124 14|      engedek semmihez hozzányúlni, mikor a gazdám nincs idehaza.”
125 14|         úrnak a sehonnai öregapja, mikor Sziléziából egy paruplival
126 14|           nyilván csillapította, s mikor azzal készen volt, hozzám
127 14|       kancellista. Én csak néztem. Mikor a kisasszonyom ruháira került
128 14|       előszedegetni, számba venni. Mikor azokra a szép hímzett inggallérokra
129 14|        lettek volna. Persze, aztán mikor magunkra maradtunk, akkor
130 14|       vasra vernek, bekísérnek. De mikor énnékem a szívem elfacsarodott
131 14|       tartott egyforma életrendet. Mikor utaznia kellett, akkor hajnalban
132 14|     kellett, akkor hajnalban kelt, mikor pihenőnap volt, délig sem
133 14|      udvariasság úgy kívánja, hogy mikor az úrnő nincs honn, a nyelvmesternőt
134 14|            kalapján.~– És eltűnik, mikor üldözi valaki?~– És eltűnik.~
135 14|           az igazak álmát alussza, mikor Ilonka ott napi munkáját
136 14|         olyankor találkozott vele, mikor Ilonka orvosért sietett.
137 14|     emberre ismerni.~– Nekem is.~– Mikor elébb találkozott ön vele,
138 14|            egyszer utánalovagolok, mikor nem is sejti. Vettem egy
139 14|      oldalán. No, szépen köszönöm! Mikor megindult velem a griffmadaram,
140 14|          paripa.~A nagyságos papa (mikor még jó atyafiságban éltek)
141 14|           hajnal előtt itt vagyok. Mikor parancsolja?~– Akár holnap.~–
142 14|          nélkül lovagoljon vissza.~Mikor felment Lemmingékhez elbeszélni
143 14|            egyszer elfutna előlem, mikor találkozunk, s eltagadná
144 14|         fogta ki a szegény halász, mikor az már gyilkos szándékkal
145 14|    amerikai krinolinnal.~– Bizony, mikor én vívni tanultam, akkor
146 14|          nagyokat sikoltott ugyan, mikor a lovagvessző hegye valahol
147 14|        tanult aznap angolul. Hanem mikor vége volt az órának, íróasztalához
148 14|         kell – mert fizetnek érte.~Mikor aztán vége van a játéknak,
149 14|         élet volt azalatt odahaza.~Mikor Ilonka mentéjét fölvette,
150 14|          hogy a tanórára induljon, mikor lenyugtatá háborgó atyját,
151 14|         lenyugtatá háborgó atyját, mikor lecsókolá anyja könnyeit,
152 14|         mondá: menjünk mulatni!~De mikor ez ád kenyeret. Keserű ugyan,
153 15|         miniszter is a szájára üt, mikor ezt a szót kimondja: „egymillió”,
154 15|       találtam választani az időt.~Mikor lakosztályába beléptem,
155 15|          mindig későn jut eszembe, mikor így összekerülünk. Pihenjünk
156 15|            ő is tanúja volt annak, mikor Lemming engemet megalázott
157 15|          nekem küldött összeget, s mikor négyen együtt leszünk, akkor
158 15|          volt rossz kedve.~No, no! Mikor Angyaldy úr annak az ő hármas
159 16|          búzából végre zab lett, s mikor elvetették, még ki sem kelt;
160 16|     Böskének meg volt mondva, hogy mikor a piaci bevásárlásról hazajön,
161 16|           dolgozni és serénykedni, mikor könyökig turkálhatott a
162 16|             lehetetlen, hogy most, mikor a munkáért senki sem ád
163 16|       Ilyen álmai voltak Böskének, mikor a piacra kijárt. Hanem Marcit
164 16|           között.~Egy szép reggel, mikor éppen hazatért a bevásárlásból,
165 16|         ruha ebben az esztendőben, mikor a devecseri vásár elmúlt
166 16|      isznak pálinkát?~– Hát mit?~– Mikor megszomjaznak, vizet. Arról
167 16|        aminek fizetés a vége.~– De mikor szűrt, kalapot, dohányt
168 16|          olyan bolond leszek, hogy mikor én itt a főtisztelendő úr
169 16|        akkor hüledezett azután el, mikor látta, hogy ez a nagy izmos
170 16|            sem mert nézni Böskére, mikor eltávozott.~      ~Íme,
171 17|            rosszabb.~– Tudom, sir, mikor az ember nem érzi már, hogy
172 17|         szép ifjúért, hogy meghal.~Mikor ismét magához tért, az egyik
173 17|           szögletébe… felzörgetem, mikor alszik… Jól van, jól, csak
174 18|          kérdezik tőle, hová megy, mikor odább áll, s nem kérdezik
175 18|        miként a boldogabb időkben, mikor még oda is eljártak; sőt
176 18|         intervenciója.~Egy reggel, mikor Ilonka Lemmingnéhez ment
177 18|         akar menni, aki kéri.~– De mikor nem kér senki.~– Ah! Hisz
178 18|    tekintetekkel találkozik önnél, mikor komolyan akar önnel szólani,
179 18|          azt mondja a leány; aztán mikor a főkötő a fején van, akkor
180 18|            az szerencsétlenség; de mikor azt mondják, hogy van egy
181 18|            ráncokat érzem arcomon, mikor még tükrömből nem látom;
182 18|         szobát! Éjjelenkint aztán, mikor álmatlan fekhelyén heverve
183 18|    könnyeivel, de megszentelni!~De mikor e nyomorult fickónak még
184 18|  körülményesen le van írva, hol és mikor esett el, kik ápolták. Maga
185 18|        tanulmányozni szokott, majd mikor nem látja és nem hallja
186 18|   hazafinak, s aztán megijed tőle, mikor benne van; haragra gerjed,
187 18|      gerjed, s aztán nagyot kerül, mikor haragja tárgyával összetalálkozik.
188 18|         Bizonyos vagyok róla, hogy mikor jönnie kellene, levelét
189 18|            akart lépni az ajtaján, mikor szemközt nyitja azt rá valaki,
190 19|            látására, nem úgy, mint mikor a tenger fenekéről került
191 19|            blazírtságtól.~Malvina, mikor meglátta őt, úgy érezte,
192 19|        lesz neki ez összegre majd, mikor egymással összeszámolunk.~
193 19|           felnyitá nagy szemeit.~– Mikor összeszámolnak?~– Hiszen
194 19|      szavaknál; szemei égtek, mint mikor a sötét házban egyszerre
195 19|         tért haza Amerikából, mint mikor egy nagy tolvajt becsuknak
196 19|             hogy nevetek?~– Hiszen mikor elváltunk is, nevetett ön.~–
197 19|          képe nem tetszik. A bíró, mikor vallat, a tiszteletes, mikor
198 19|       mikor vallat, a tiszteletes, mikor prédikál, hadd tegyen úgy,
199 19|          énemet valahol otthagyni, mikor aluszik, aztán megszökni
200 20|           madár fészkébe húzódott. Mikor néha lecsap a villám, recsegő
201 20|       láttad a keletkező zivatart, mikor elindultál?~– Csak téged
202 20|         nézesz, az ő szemét látod; mikor megcsókolsz, őt csókolod.
203 20|            a lelke.~Egyszer aztán, mikor éppen valami igen egyszerű
204 20|          neki egy másodpercet sem.~Mikor vége volt az angolórának,
205 20|           Láttam, hogy reszketett, mikor írt.~– Óh, dehogy reszketett
206 20|          meg téged!”~Hanem azután, mikor egyszer az acél a kezében
207 20|            adománynak nevezik azt, mikor a viadal percei alatt tér
208 20|        lehetetlen.~Egyszer azután, mikor Ilonka egy kötéssel ki akarta
209 21|             mely gyöngyöket terem, mikor kínoztatik. – A szép asszonyság
210 21|            ezt harmadfél forinton, mikor négyen is alig kapjuk a
211 21|        ahogy veszik. Meg is ölelt, mikor harmadfél forintért az egész
212 21|            a polgári gondviselést.~Mikor a hívek hazaértek a búzaosztásbul,
213 21|         Becsületszavamra esküszöm.~Mikor Föhnwald ilyen dologra fogadkozott,
214 21|         megnedvesítette a búzáját, mikor egzekválták, hogy nekünk
215 21|          feküdt a jó úr, és aludt, mikor késő éjjel látogatására
216 21|          azok csak úgy csattogtak, mikor eléje toporzékolt. Föhnwald
217 21|         óra tájon lehetett az idő, mikor Föhnwald a vendéglőbe érkezett,
218 21|             s teáját szürcsölgeté, mikor belépett hozzá a kapitány.~
219 21|        amit a vásáros nép csapott, mikor azt a jelenetet látta. Jól
220 22|        égből~Reggeli tíz óra volt, mikor Angyaldy nagy sietve lépett
221 22|            egyezzem ki az úrfival, mikor már nyert ügye van neki
222 22|        hogy minden meg van nyerve, mikor már a kedvező ítélet a kezében
223 22|         kezdődik még az igazi per, mikor már a végrehajtás napja
224 22|           a nehézségek kezdetéhez. Mikor ön már kezében tartandja
225 22|          olyankor háborgat valaki, mikor fontos hivatalos ügyeim
226 22|            nagy szárnyajtóra, hogy mikor jön ki az a haragos nagy
227 23|  jegyzőkönyvébe.~– Ez természetes! Mikor a hajótöröttek egy csónakba
228 23|       voltunk, midőn egybekeltünk. Mikor el akartunk válni, kitértünk
229 23|       óráig várakozott a hordárra; mikor megkapta a levelet, elolvasta,
230 23|             magának is csak akkor, mikor az a belső bíró aluszik,
231 23|            vén róka alkudni, ugye? Mikor fejtetőre bukott le az ugorkafáról.
232 23|          bukott le az ugorkafáról. Mikor nem bízhatik – magas szövetségesekben.
233 23|          kivel nem. Mint adósomat, mikor fizetni akar, szívesen látom
234 24|            sietős munka is akadt , mikor valami nagy úrnak méltóztatott
235 24|            kissé késő is volt már, mikor útra kelt vele. Mind a három
236 24| komfortáblit megelőzött lépteivel.~Mikor az üzlet irodájába belépett,
237 24|           az nem ért akkor százat, mikor én önnek adtam. Én értem
238 24|          kegyednek meg kell nézni, mikor egyszer egy nagy lakoma
239 24|          derék! A közönség tombol, mikor ezt látja. Óh, ezt kegyednek
240 24|            festi az arcát este, de mikor lemossa róla a festéket,
241 24|        önnek, hogy a bohóc leánya, mikor a kötélen táncol, jobban
242 24| mindegyikre csak a fejét-rázta, de mikor azt a nevet mondtuk: „Ilonka”,
243 24|      Ilonka nem is ismert rá, csak mikor a gyermekek biztosítók róla,
244 24|        lesz majd ezzel a kalappal, mikor végül a „Filosof” a kocsmában
245 24|           haladt az előadás.~Hanem mikor már a számlára került a
246 24|           pipa kiesett a szájából. Mikor aztán a bohóc eléje tartotta
247 24|         aminek túl kellett ömleni.~Mikor végül a kedvenc állat odafekteté
248 24|           tőle, hogy még elcsábít. Mikor odajött hozzám, egy percre
249 25|          eszméletére tért.~Tresor, mikor felveté szemeit, Ilonkát
250 25|        érzést hozta vissza emléke, mikor a végtelen tengert érzé
251 25|         rettentő öldöklő beszédet. Mikor vége volt, így szólt, mélyen
252 26|            bimbójaiért; azokat is, mikor legbujábban díszlettek már,
253 27|          egyre érzékenyebb lesz. S mikor ez féltékeny pillantásokat
254 27|           dicsőséged, büszkeséged, mikor az akarok lenni? Miért nem
255 27|        őket; én emeltem őket, hogy mikor egyenkint lebuknak, egyenkint,
256 27|        neki:~– Szeretlek, imádlak, mikor keserű vagy; de jobban szeretlek,
257 27|         vagy; de jobban szeretlek, mikor édes vagy. A bor tégedet
258 27|            minő bonne fortune ért. Mikor hazamegyek, a postáról,
259 27|           erre a szóra következik. Mikor aztán a bankár nagyon soká
260 28|            ha mind együtt vagyunk, mikor itthon lehetek.~Azt pedig
261 28|   Vándorlunk, gyűjtünk, harcolunk. Mikor vége a virág-időnek, leölnek,
262 29|  Bach-provizóriumról historizálni. Mikor azután ennek is véget vetett
263 29|           is figyelemre méltatták.~Mikor aztán a regényem egészen