Fezejet

1 3 |     sebesültektől, hogy vannak. Mondhatom, hogy önnek az esete különösen
2 8 |    karjukat nyújtják, és én nem mondhatom nekik: „Félre innen! Ez
3 15|   gyönyörért, hogy önt enyimnek mondhatom, engemet magával együtt
4 15|     cseppet sem fáj, bizonyosan mondhatom. Meg sem látszik a helye.
5 21|  százados úr, ugye?~– Jónak nem mondhatom – felelt Föhnwald sértetlenül –,
6 22|       ütni valami hevesen; mert mondhatom önnek, hogy az én fejem
7 22| őexcellenciájához!~– Bizonyosan mondhatom méltóságodnak – beszélt
8 23|      rosszul beszélnek felőlem. Mondhatom, hogy mindenütt igen nyájasan